Budapest – A metál istene hétfőn este mutatta meg, hogy kell csinálni.
Az erő Max Cavalera oldala!
1984-et írtunk (George Orwel után szabadon), amikor a legendák szerint Brazília őserdeinek a legmélyebben elrejtett zugaiban (hivatalosan Belo Horizonte a megalakulás helyszíne, de azt senki nem hiszi ám el) különleges erő és földöntúli tehetség kezdte el bontogatni a szárnyait. Megalakult a Sepultura, a világ egyik valaha volt legnagyobb hatású metál bandája, élén a mindenkinél fanatikusabb, szenvedélyesebb és elszántabb frontemberrel, a már huszonévesen legendává nemesült Max Cavalerával és testvérével, a világ legjobb dobosának, Igornak a főszereplésével. A Sepultura a legfanatikusabb, legkeményebb arcokból álló őrült rajongótáborral rendelkezik a planéta minden szegletében.
A Sepultura dinamikáját, erejét és harciasságát senki és semmi nem tudta megállítani. Bekövetkezett az, aminek be kellett következnie: meghódította és letaglózta a világot! Max Cavalera irányításával a banda minden dalával, minden albumával és minden koncertjével hibátlanul áldozott a tökéletesség oltárán. Egészen 1996-ig.
Ekkor került a boltokba a Sepultura formabontó albuma, a Roots, amelyet akkor nagyon sokan vegyes érzésekkel fogadtak. Újítottak, a Korn-hatás miatt ők is lehangoltak, más ütemben zenéltek, mint addig (akárcsak az előző albumukon, a Chaos A.D.-n) és törzsi hangszereket, ritmusokat és hangzásokat dobtak be. Nekik lett igazuk: a Roots minden idők legfontosabb albuma lett, minden pillanata maga a tökéletesség.
Ám ez okozta a banda vesztét is, mert összevesztek a szakmai folytatáson. Max kilépett, a többiek folytatták, majd Igor is ment, de a zenekar egyetlen tagja sem tudta még csak megközelíteni sem a továbbiakban a Sepu hibátlanságát!
A Sepultura hatalmassága előtt azonban nemcsak a világ rockerei, hanem a szervezett szurkolói szubkultúra tagjai is alázattal adóztak és adóznak. Max és Igor hatalmas fociőrült és a hírek szerint fogékonyak a lelátói mozgalom viselt dolgai iránt. Igor kiemelten tiszteli és szereti például a Ferencvárost (Európában csak a Fradi létezik a számára), de nemcsak a múltjával, hanem a jelenével is tisztában van. Nem is volt meglepő, hogy a végén a klub mezében ütötte szét a cuccot.
A koncert tökéletes volt, kivéve a hangzást, és szívfájdalom, de ez ennek a műfajnak a halála. Max már nem fiatal, de a kiállása, a tekintete és a fanatizmusa erőt és tiszteletet sugároz. A bulin kőkeményen képviseltette ám magát a Ferencváros és az Újpest legkeményebb szurkolói sora, mégsem történt semmi olyan esemény, amelyre fel kellett volna figyelni biztonságtechnikai szempontból.
Pedig ment a pogó, mint az állat, ment a szemmel tartás is, de elég volt egyetlen ember, hogy csak a zene és a Sepultura számítson.
Max Cavalera egyedül képes arra, amire a világ futballvezetői évtizedek óta képtelenek: békét teremt a legkeményebb fanatikusok között is.
Ehhez nem törvényeket léptet életbe, hanem olyan teljesítményt tesz le az asztalra, ami tiszteletre méltó.
A következő Fradi-Újpest vagy Boca Juniors-River Plate meccs biztosítását rá is bíznám nagy lelkesen.
Mert egyedül megoldaná…
