Ő volt a csapatkapitány.
Mindössze 31 évesen befejezi profi pályafutását Szalai Vilmos az NB III-as III. Kerületi TVE csapatkapitánya. Szalai Ádám öccse igazi vezérre volt együttesének, ahol négy és fél évet töltött el. Szalai pályafutását rengeteg siker tarkította, de volt kudarc is. Döntésének okairól és pályafutásáról az óbudai klubnak nyilatkozott.
“Szalai Vilmos az Újpestnél töltötte utánpótlás éveit. Ezt követően játszott, sőt NB II-es bajnokságot nyert Mezőkövesden és tagja volt az NB I-ben is szereplő csapatnak. Szintén az első osztályban játszott, amikor a Diósgyőr labdarúgója volt, majd Sopron, Nyíregyháza, Siófok és Vecsés érintésével érkezett meg Óbudára. Pályafutása során a Kerületben játszott a leghosszabb ideig, majd’ 140 mérkőzésen húzta magára a TVE kék-fehér szerelését. Volt csapatkapitány is, méghozzá az NB III-at megnyerő gárdának. Rengeteg élmény, megannyi szép és – természetesen – néhány kevésbé szép emlék övezte ezt a hosszú időszakot, amely most lezárul, ugyanis Vili úgy határozott, hogy felhagy a profi labdarúgással és visszavonul.
TVE: 31 éves vagy, még bőven lenne benne, nem? Miért hoztad meg azt a döntést, hogy 4 és fél év után elhagyod a klubot és visszavonulsz?
Szalai Vilmos: Lenne benne persze, de úgy érzem, hogy ez a tökéletes pillanat. Négy és fél év hosszú idő egy klubnál, de a döntésemnek valójában két része van: ez abszolút magánéleti döntés. Egyrészt december 23-án újdonsült apuka lettem, és úgy gondolom, minél több minőségi időt szeretnék tölteni a családommal, másrészt sokan tudják, hogy főállásban, heti és napi szinten a családi vállalkozásunkban dolgozom, ott minél több szerephez szeretnék jutni, amihez sokkal több idő kell. A jövőmet és a családom jövőjét tekintve szeretnék nagyobb és több lehetőséghez jutni, a jelenleginél is komolyabb kihívások elé szeretném állítani magam, ebből a szempontból tehát a jövőmet kell megalapoznom. De fontos szempont volt az is, hogy ennyi év után, azokkal az eredményekkel, amelyeket közösen elértünk a Kerülettel, úgy érzem, most van a legjobb pillanata annak, hogy befejezzem, mert így pozitív élményekkel tudom lezárni a karrierem.
TVE: Egy négy és fél éves időszakról beszélünk, ez valóban sok és a jelenkori labdarúgásban elég szokatlan is, hogy valaki ennyi időt eltöltsön egy klub kötelékében. Egy ilyen hosszú időszak bővelkedik jó és nyilván kevésbé jó élményekben, de mi most koncentráljunk az előbbire. Fel tudod idézni, hogy melyik volt a legnagyobb élményed Kerületnél eltöltött időszakod alatt?
SZV: Egyértelműen az NB III-as bajnoki cím és a feljutás. A feljutás előtti egy évben is jól álltunk, de jött a koronavírus és lefújták a bajnokságokat – akkor félidőben talán egy vagy két pontra voltunk a feljutást érő helytől, ha ott továbbmentünk volna, szerintem magabiztosan behúztuk volna a bajnokságot. Ez nyilván hatalmas csalódás volt a csapat és a klub történetében, mert a játékosokat, a vezetőséget és az elnököt, az elnökséget is tekintve mindenki nagyon sokat dolgozott, hogy a nagy célunkat megvalósítsuk, de sajnos a vírus közbeszólt. Rá egy évre viszont szó szerint agyonvertük az NB III-at, teljesen felszívtuk magunkat, és amikor az előző év történései után kitört belőlünk, hogy feljutottunk, olyan örömöt, olyan megkönnyebbülést éreztünk, ami nálam abszolút a top, pedig többször is nyertem már NB III-at a pályafutásom során, sőt NB II-t is.
TVE: A hosszú pályafutás velejárója, hogy sok edző keze alatt megfordultál. Ha visszagondolsz a pályafutásodra, van olyan edző, aki a legnagyobb hatással volt rád?
SZV: Sok edzővel dolgoztam együtt, így említhetném Véber Gyurit, akivel feljutottunk az NB I-be, Tomiszlav Sziviccsel is szerettem együtt dolgozni Diósgyőrben, de mégis Kemenes Szabit mondanám, aki alatt emberileg és szakmailag is nagyon sokat fejlődtem, ráadásul új szerepkörben kaphattam lehetőséget. Szabi, mint ember és edző is nagyon sokat adott a pályafutásomhoz, nem csak a csapatkapitányi poszt miatt. Úgy kezelt és használt engem, ahogy használni kell – nem volt könnyű dolog, de jól sikerült neki.
TVE: A beszélgetés elején ugye felmerült, hogy még csak 31 éves vagy, de mégis a visszavonulás mellett döntöttél. Elégedetten vonulsz vissza?
SZV: Ha a Kerületet nézem, akkor abszolút, mert tényleg most van itt az ideje, hogy jó élményekkel tudjam lezárni a pályafutásom. Ugyanakkor van az a mondás, hogy szögre akasztom a stoplist, nos ez velem kapcsolatban nem állja meg a helyét. A sport és a foci ugyanúgy az életem része marad – nyilván nem profi szinten, de olyan biztosan nem lesz, hogy nem fogok élményszinten sportolni, ahogy abban is biztos lehet mindenki, hogy meg fogok fordulni a stadionban is meccseken a jövőben. És ha már itt tartunk, természetesen szeretnék köszönetet mondani az elmúlt négy és fél évért Scheer Sándor elnök úrnak, Szabó Bencének és a Kerület összes dolgozójának, na meg természetesen a szurkolóknak is!
A teljes interjú itt olvasható.
