Azt is elmondta melyik csapathoz.
A Sportvilág vendége volt Nagy Ádám a Kossuth rádióban, számos érdekes témáról nyilatkozott:
Joggal gondolták róla az emberek, hogy az olasz foci neked való és talán a szurkolók az adott normák közötti játék miatt jobban elismerték a csapatban betöltött szerepedet. Angliában, ahol az erőfoci uralkodik, mennyire ismerik el a játékodat, a posztodat?
Nagyon jó kérdés, mert sokszor az én posztomra, erre a védekező-középpályás posztra mondják azt, hogy nem látszik nagyon, de annál hasznosabb. Azért Angliában, mint több európai országban megőrülnek az emberek a futballért, de Angliára ez hatványozottan igaz, mindenki szereti a focit. Lehet, hogy egy-egy mérkőzés után nem engem fognak megdicsérni vagy odajönni hozzám a szurkolók, hanem ahhoz aki a győztes gólt szerezte vagy a gólpasszt adta, de ugyanakkor másnap az edzésen vagy a mérkőzés utáni legelső edzésen mindig megkapom a pozitív visszajelzéseket és a dicséretet az edzőtől, a csapattársakról. A pozitív visszaigazolás az fontos.
Mi az amiben a leginkább tudsz, illetve szeretnél fejlődni Angliában?
Szeretnék még inkább veszélyesebb lenni a kapura, illetve több helyzetet kialakítani a társaimnak. Úgy érzem, hogy bár Olaszországban rengeteget fejlődtem taktikailag, azért Angliában is rengeteget tudok a játék taktikai elemeiben fejlődni. Ilyen szempontból szerencsém van, mert a vezetőedzőnk Johnson Lee is ebben a szerepkörben játszott még régebben és rengeteg olyan tanáccsal tud ellátni edzéseken, illetve meccsek előtt, ami a hasznomra válik és fejlődni tudok tőle.
Szűk egy évvel ezelőtt, az egyik bristoli lap írt rólad egy cikket, többek között arról, hogy Angliában a Bristolnál visszanyerheted az önbizalmadat, amit Bolognában a meccshiány és a mellőzés miatt elvesztettél. Mit gondolsz erről, egyetértesz-e ezzel és egyáltalán hogyan tekintesz vissza a Bolognában eltöltött éveidre?
Valamilyen szinten igazuk van. Azért egy profi futballistának nem szabadna, hogy bármilyen problémája legyen az önbizalmával, de azért kerülhet az ember olyan szituációba, hogy megcsappan az önbizalma. Bolognában igazság szerint, az utolsó 6 hónap volt egy edzőváltás után, amikor mellőzötté váltam. Ez a 6 hónap volt nekem mentálisan is nagyon nehéz. Utána a Bristolban nulláról, tiszta lappal indultam, aminek nagyon örültem, csak utána jött az a bizonyos bokasérülés, ami rányomta az idényemre a bélyegét. Ettől függetlenül minden mérkőzésen pályára léptem, ahol 100%-os állapotban voltam. Úgy gondolom engem igazol a váltás és jól döntöttem, hogy nem maradtam ott még egy évet. Szerződés szerint még maradhattam volna Bolognában, de úgy érezhettem, hogy fejlődjek és előre haladjak, ahhoz váltanom kell.
Az emberekben mindig is élt és most is él egy olyan kép rólad, hogy a szerénységed és az alázatod és az egyedi jellemed miatt kitűnsz az átlagos futballközegből. Ezt te érzékeled és hogy ha igen, ennek az előnyét vagy a hátrányát tapasztalod?
Igazság szerint, ha bármilyen olyan szituáció van, hogy vagy nyilatkozatot adok vagy szurkolóval beszélgetek, próbálom mindig önmagamat adni. Nem igazán veszem észre, hogy szerény vagyok, mert úgy viselkedek, ahogy neveltek a szüleim. Nem hiszem, hogy szerényebb lennék, mint az átlag futballista, de néha találkozok különböző helyeken olyan focistákkal, akik miatt kialakulhatott az a kép az emberekben az a kép, hogy az átlag futballista az buta, nagyképű, nagyzolós, úgyhogy tényleg próbálom önmagamat adni. Sokszor a pályán hátrányként élem meg, hogy túlságosan jó voltam, mert ez is egy olyan dolog, hogy egy éve vagy két éve kérdezed meg tőlem, hogy mi az amiben fejlődni szeretnék, akkor pont az lett volna, amit Olaszországban úgy-ahogy el tudtam sajátítani, hogy a pályán néha csibésznek kell lenni, akkor is ha azon kívül jófiú vagyok. Úgy érzem, ez azóta sokat változott, a pályán meg tudok változni és tudok egy bandita lenni.
Hogy ha a jövődbe tekintesz, akkor szeretnél-e egy nap visszatérni a Ferencváros csapatába vagy bármelyik magyar csapathoz?
Pár éve, amikor ezzel kapcsolatban kérdeztek, akkor a körülöttem lévők óva intettek, hogy vigyázzak az olyan kijelentésekkel. hogy ha visszajövök, csak a Ferencvárosba térek vissza, de a mai napig úgy érzem, igaz nem vagyok egy Fradi-nevelés, de rengeteget kaptam a klubtól és igazság szerint mégiscsak itt váltam profi labdarúgóvá. Nagyon-nagyon örülnék és úgy képzelem el magamat, mint a Gera Zoli, aki az utolsó pár évben, nem levezetni, hanem amikor már nyilván érzi az ember, hogy ez a versenysport kifacsarja az emberi szervezetet, de amikor érzem, hogy még van bennem egy jó 3-4 éve, akkor nagyon szívesen hazajönnék a Ferencvároshoz. Nyilván ehhez nekem is egy olyan teljesítményt kell nyújtanom, hogy majd 34 évesen, ha bekopogtatok a Fradi ajtaján, ők is tárt karokkal várjanak és az legyen bennük, hogy ez az Ádám még mindig tud segíteni nekünk a pályán és nem csak az öltözőben. Örülnék neki, ha haza tudnék jönni az utolsó pár évben és tervben is van.
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
