Saját maga mesélte el.
Attól még, hogy a vezetőség végül a váltás mellett döntött a ZTE kispadján, ez nem jelenti azt, hogy az NB I-ben debütáló, de a nemrég menesztett Boér Gábor és a stábja megbukott volna Zalaegerszegen.
Boért és a segítőit igenis elismerés és dicséret illeti, mert vagányan belevágtak egy olyan történetbe, aminek korántsem volt borítékolható a pozitív végkimenetele. Eleve a nyáron, mikor elfogadták a zalaiak felkérését, már volt csapatuk, mert megállapodtak korábban az NB II-es Barcika vezetőivel a közös együttműködésről, de utána a borsodi klub vezetői korrekt módon hozzájárultak ahhoz, hogy Boérék az NB I-be bizonyítsanak.
És így odakerülhettek ahhoz a Zalaegerszeghez, mely gárdától nagyjából 17, nem is akármilyen játékos távozott a nyáron, mert gyakorlatilag mindannyian nagyon fontos tényezői voltak az előző kiírásban újoncként, bravúros teljesítménnyel bennmaradó csapatnak.
Boértól és segítőitől viszont pár napja elköszönt a ZTE vezetősége, a roppant tehetséges szakvezető a Nemzeti Sportnak adott nyilatkozatot a váltásról.
„Félsz sohase legyen az edzőben! Izgalom persze volt bennem, hiszen olyan lehetőséget kaptam az élettől és a zalaegerszegi vezetőktől, amelyre nem lehetett nemet mondani – ilyen fiatalon élvonalbeli kispadra leülni nagy esély. Amikor elutaztunk a ciprusi edzőtáborba, mindössze tizenegy felnőttjátékossal keltünk útra, sok tapasztalatlan, első vagy második NB I-es idényét kezdő fiatal is velünk tartott. Emlékszem, fogalmunk sem volt, ilyen körülmények közt mikor alakul ki egy összeszokott csapat, de bíztunk magunkban. Lassan rendeződött a helyzet, s utólag látni kell, az első három forduló sokakat megtévesztett” – mesélte Boér a kezdetekről.
Boár munkáját egyébként Szehij Rebrov is dicsérte a télen a két gárda egymás közötti, téli bajnokija után. A szakvezetőt viszont arról is megkérdezte a sportnapilap, mit kellett volna másképpen csinálnia:
„A keret kialakításában biztosan aktívabb szerepet vállalnék. Sok minden adva volt, de nem teljesen alakíthattam úgy a csapatot, ahogy szerettem volna, az igazolásoknál rendkívül kevés volt a mozgásterem. Ez persze nem kifogás, hiszen így vállaltam el a feladatot. Itt megragadnám a lehetőséget, hogy megköszönjem az esélyt a vezetőségnek a bizonyításra, és az elválás is teljesen korrekt mederben zajlott. Továbbra is úgy érzem és tartom, hogy bent marad a csapat, akkor is, ha én maradtam volna a vezetőedző, de ahogy a kinevezésemkor, most is el kell fogadnom a klub döntését.”
Boér beszélt arról is, hogy érzelemdús lett a búcsúja a csapattól, de arról is szót ejtett, hogy már voltak megkeresései:
„Voltak megkeresések, de nem szeretném elkapkodni a döntést. Belekóstoltam az NB I légkörébe, szeretnék ebben a miliőben dolgozni. A folyamatos nyomás ellenére egyáltalán nem érzem magam fáradtnak és megkeseredettnek. Rengeteget fejlődtem, büszkeséggel tölt el, hogy például Szerhij Rebrov, a Ferencváros vezetőedzője dicsérte a csapatomat, ez nagy erőt ad. A szenvedélyességemből semmit sem veszítettem, úgyhogy alig várom az újabb kihívást.”
Akik láthatták Boért közelről dolgozni, és akik láthatták, figyelték őt meccsek közben (erre egyébként a sajnálatosan zárt kapus mérkőzéseken egyébként jobb lehetőségük adódik a találkozókon ott lehető újságíróknak), azok tanúsíthatják, hogy tényleg szenvedélyesen szereti a szakmáját.
És mivel egyébként ért is hozzá, nagy kár lenne, ha sokáig nem bizonyíthatna.
Akár újra az élvonalban is…
Próbáld ki nálunk a sportfogadást! (x)
