Nagyon hiányzik neki a munka.
A MOL Fehérvár klubhonlapja készített hosszabb interjút Csank Jánossal, annak apropójából, hogy húsz évvel ezelőtt nyerte meg a másodosztályt a klubbal. Ebből idézünk.
"Most, hogy nézegetem a korábbi edzésterveimet, körülbelül kettő hétig lennék edző az NB I-ben" – fogalmazott nevetve a 73 éves tréner nevetve elárulta, aki felidézte a régi nagy pillanatokat, a szép emlékeket, emellett arról is mesélt, hogyan telnek napjai manapság.
"Minden nap futok itt Ózd mellett a Sajó partján, ahova pedig általában biciklivel szoktam kitekerni. Ráadásul itt a környék dimbes-dombos, a "lapos" nem nagyon játszik, úgyhogy igyekszem formában tartani magam. Az elmúlt időszakban volt időm előbányászni a régi edzésjegyzeteimet, azokban találtam olyan gyakorlatokat, amelyeket el tudok én is végezni, csak úgy a móka kedvéért. Tarpán a Sándor István Akadémián vagyok szaktanácsadó, bár most a vírushelyzet miatt teljesen leállt az akadémia működése, de remélem, nemsokára újra beindul majd az élet. Emellett pedig, amíg voltak meccsek, rendszeresen jártam itt a környéken, NB I-es, NB II-es, NB III-as, sőt megyei bajnoki meccsekre is" – mondta, majd arra a kérdésre, hogy nem hiányzik-e az edzősködés, így válaszolt:
"De, nagyon hiányzik. Nyilván már abban a korban vagyok, amikor nem kapkodnak utánam, érthető is ez. Én pedig sosem voltam az az ember, aki önként jelentkezne bárhova is, vagy ajánlgatná magát. Ha valahol szükség volt rám, mindig megkerestek, én pedig ha tudtam, segítettem.
Szerencsés vagyok egyébként, mert világ életemben azt csináltam, amit szerettem. Sosem tekintettem munkának az edzősködést, noha abból éltem. A faterom, na ő melózott rendesen itt Ózdon a vasgyárban, reggel 6-tól estig, minden nap. A futball és az edzősködés tulajdonképpen az életemet jelentette és jelenti a mai napig."
