Franciaország – A német példát ajánlják, amelyben párbeszéd is van a fanatikusokkal.
Franciaország az Európa-bajnokság lázában ég. De amíg ez egyeseknek az európai futball ünnepe, másoknak csak alkalom a balhéra. A Corner stúdiójában erről beszélgettek az Euronews szerkesztői Vivien Couzelas-val, a „Mi van a huligánok fejében?” című könyv szerzőjével.
– Ön azt állítja, hogy a futballhuligánok nagy része nem is kedveli a labdarúgást. Akkor mi hajtja őket a meccsekre, vagy ahogy a könyvének címében fogalmaz: Mi van egy huligán fejében?
– Mielőtt hozzáláttam a könyv megírásához, én magamnak is feltettem ezt a kérdést. Pontosabban azt: a futballt szeretik ezek az emberek, vagy inkább harcolni egymással? Az volt a célom, hogy keressek egy hús-vér huligánt, és kifaggassam minderről. Vizsgálódásaim első eredménye az volt, hogy nem lehet általánosítani. Az angol-orosz meccs előtti balhé részvevői között volt valódi futballszurkoló és olyan is, aki csak a balhé kedvéért jött Marseille-be.
– Ahogy mondta, Marseille-ben ezek az úgynevezett szurkolói csoportok törtek-zúztak. Gondolja, hogy csakis ezért jöttek a városba?
– Ellentétben azzal, amit sokan gondolnak, a brit szurkolók többsége nem azért jött Marseille-be, hogy harcoljon. A regisztrált angol futballhuligánok többségét be sem engedték Franciaországba. Akik jöttek, főleg a buli miatt jöttek. Inni egy jót, énekelni. Többségük nem akart semmi rosszat, csak megnézni a meccset. Viszont az oroszok egy része a bunyó kedvéért jött, hozzájuk csatlakoztak ott helyben a többiek, és az angolok nem tértek ki előlük.
– Válaszul ezekre a zavargásokra a francia kormány bizonyos városokban alkoholtilalmat rendelt el a csoportmeccsek idejére. Egyetért Ön ezzel?
– Korábban is felmerült már ennek a lehetősége. Az alkohol betiltásával a kormány végül üzenetet küldött a szurkolóknak. Szerintem jó ötlet volt betiltani az alkohol árusítását a meccsnapokon. Egyébként furcsa módon ennek az intézkedésnek vajmi kevés hatása volt az említett esetre. Tudniillik ezek az orosz huligánok nem isznak alkoholt. Vagyis maga az alkohol betiltása ideig-óráig lehet jótékony hatással az eseményekre, csökkenthet bizonyos kockázatokat, de magát az alapproblémát nem tudja megoldani.
– Mit gondol: a rendőrséget nem érte váratlanul ez a fajta erőszak? Úgy tűnt, mintha ők másfajta veszélyekre készültek volna inkább.
– Az Európa-bajnokság előtt három fontos feladata volt a francia kormánynak és a rendőrségnek. Az első: megakadályozni a lehetséges terrorakciókat. A másik meggátolni az összecsapásokat a szurkolói csoportok között. A harmadik: megakadályozni a balhékat a szurkolók és a helyiek között. Vagyis nagyjából, ami Marseille-ben történt. Az alapgond az, hogy a rendőrség mégsem volt felkészülve erre. Mert ugye bármely szakmában hogyan készülsz fel egy eseményre? Kimész a helyszínre, első kézből szerzel infókat. De mi Franciaországban élünk, egy olyan országban, ahol az ilyesfajta erőszakkal szemben zéró tolerancia van. A magas kockázatú meccsekre nem engedjük be a regisztrált huligánokat, azokon a napokon nem utazhatnak, megtiltjuk a molinókat, a petárdát. A francia rendőrség nincs felkészülve egy focimeccs kapcsán ilyen hatalmas, részeg tömegre. Szerintem óriási hiba, hogy így vágtunk neki az Eb-nek. Megfizettük az árát a felkészületlenségünknek.
– Mit gondol, van valódi, jó módszer a huliganizmus megfékezésére?
– Úgy tűnik, a zéró tolerancia, amiről már beszéltem, nem üdvözítő. De van másik út is, az, amit például a németek követnek. Ahol a szigor mellett jelen van a párbeszéd is az ultrákkal. Ez egyfajta megelőzés, amellyel Németország – a közhiedelemmel ellentétben – nem számolt le teljesen a futballhuliganizmussal, de visszaszorította azt ellenőrzött körülmények közé. Például azzal, hogy az ultrákat külön szektorokban különítik el. Szerintem ez a módszer lehet a nyerő a jövőben.
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)