Aki hadifogoly is volt.
A VASAS JELENTÉSE:
"A 64. Év Sportolója Gáláján Raduly Józsefet, a Vasas legendás labdarúgóját, a Vasas SC örökös tiszteletbeli elnökét életműdíjjal jutalmazták a Magyar Sportújságíró Szövetség tagjai.
Raduly József a legidősebb élő magyar válogatott labdarúgó. 1945. május 13-án szovjet hadifogságba esett, 1951. december 10-én szabadult ki. 1952 és 1953 között a Postás labdarúgójaként folytatta pályafutását, innen került a Vasashoz. Az első angyalföldi bajnokcsapat tagja volt 1957 tavaszán. 1954 és 1960 között 133 bajnoki mérkőzésen szerepelt, 21 gólt szerzett, 1962-ben vonult vissza.
– Nagyon örülök az elismerésnek, azt is mondhatnám, hogy végre elértem valamit (mondta mosolyogva – a szerk.). Nagyon sok embernek kell visszamenőleg megköszönnöm, hogy ebben a csodálatos elismerésben részesülhettem, de ha egyvalakit ki kell emelnem, akkor az Baróti Lajos, akitől elképesztően sokat kaptam a megfelelő időben és a megfelelő helyen. Ennyi év után már nagyon nehéz visszaemlékezni, de azt tudom, hogy nagyon felemelő volt Magyarországot képviselni, a Vasast meg pláne. Nem számítottam arra, hogy életműdíjat kapok. Az ünnepségre meghívtak, de jeleztem, hogy sajnos most az egészségi állapotom nem teszi lehetővé, hogy ott legyek. Éppen emiatt a szervezők Szöllősi György vezetésével a Postás pályáján látogattak meg, addig el tudtam menni. Nagyon tiszteletre méltónak tartom, hogy eljöttek hozzám, mint ahogyan a rengeteg elismerő üzenetet is a szurkolóktól, valamint azt is, ahogy a Vasasnál gondolnak rám. Tiszta szívből kívánom az egész Vasas-családnak, hogy jussunk fel az az NB I-be, oda, ahol a helyünk van. Remélem, minél többekkel és minél több Vasas-meccsen találkozhatok."
AZ MLSZ 2020 MÁJUSÁBAN ÍGY KÖSZÖNTÖTTE AZ AKKOR 93. SZÜLETÉSNAPJÁT ÜNNEPLŐ RADULY JÓZSEFET:
"Raduly József nemcsak a legidősebb, hanem a legérdekesebb életúttal rendelkező magyar válogatott labdarúgó is egyben.
Raduly József 1927. május 6-án született Budapesten – öt héttel Puskás Ferenc után és öt héttel Kubala László előtt. Fantasztikus csatársor magját adhatták volna ők így hárman, ám az élet másként rendelkezett.
Raduly József Balatonszárszón töltötte a gyerekkora nagy részét, majd a inasként a Gammához került, edzett is ott, miként a Ferencvárosban is. A Dreher sörgyárban kapta meg a SAS-behívót – aztán amerikai fogságba esett. Ám a „jenkik” nem marasztalták, hazaküldték. Volna. Mert hogy még Németország területén elfogták a szovjetek. 1945 májusában szovjet hadifogságba került, ahonnan csak 1950 decemberében szabadult. A köztes időt a Kaukázusban éhezve és futballozva töltötte, mások mellett Avar István, becenevén Ricsi, a húszas-harmincas évek újpesti csatárlegendája társaságában…
A hazatérése után – meg azt követően, hogy az ÁVH elengedte, abba is beletelt vagy három hónap – a Szentlőrinci AC-nál jelentkezett, de ott meglehetősen bizalmatlanul fogadták. Játszott egy kicsit a Füszért csapatánál (azért ott, mert ott talált munkát magának), de sokkal jobb futballista volt annál, mint hogy ott ragadjon. A SZAC utódklubja, a Postás már befogadta. 1952 februárjában, az idény első mérkőzésén már az NB I-ben futballozott. A Bp. Postás csatársora így állt fel: Raduly, Szabó III, Csernai, Bihari, Majercsik. A centerből később a Bayern München BEK-döntős edzője lett, de talán még ennél is érdekesebb, hogy a csapat edzőjét Baróti Lajosnak hívták. Az újonc góllal járult a 3:2-es idegenbeli győzelemhez. Két idényt töltött a postásoknál, aztán Baróti Lajos átvitte a Vasashoz, amelyben aztán hét bajnoki idényben 133 mérkőzést játszott, 21 góllal. Szinte alig hiányzott. Tagja volt a piros-kékek első Magyar Népköztársasági Kupa-győztes alakulatának (1955), az első bajnokcsapatának (1957 tavasz), kétszer is elnyerte a csapattal a Közép-Európa Kupát (1956, 1957). A Rapid elleni, máig sokat emlegetett, 9:2-es meccsen két gólt is lőtt.
1955-ben két alkalommal játszott az A-válogatottban, nem meglepő módon a svájciak és a svédek ellen is győzött a magyar csapat. 1959-ben egy lábtörés vetett véget élvonalbeli pályafutásának. Kicsit játszott még a „kettőben”, de az már nem volt az igazi. Visszavonulása után kisebb alakulatoknál edzősködött, egyebek mellett a BKV Előre, a Csepel Autó (amelyben futballozott is egy keveset), az Égszöv és a Szigetszentmiklós gárdáját segítette. Dolgozott a Vasas ifistáival, sőt, az angyalföldiek legutóbbi bajnoki címnyerése idején (1976–1977) ő és Berendy Pál voltak Illovszky Rudolf segítői. Közben belekóstolt egy másik szakmába is: egy ideig a Népsport újságírója is volt."
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
