Ötször nyert bajnokságot a lila-fehérekkel.
Az Újpest megemlékezése Göröcs Jánosról:
"Két éve már annak, hogy legendánk, Göröcs János nincs közöttünk. Titi bácsi neve összeforrt az Újpesttel, és a Megyeri úti stadionnal. Rá emlékezünk ma.
Göröcs János 1939-ben született Gánton, és már 18 évesen egyesületünkhöz került. 15 éven át szerepelt lila-fehér mezben, összesen 339 mérkőzésen 109 góllal boldogítva szurkolóinkat. A trófeák listája, melyeket aktív pályafutása alatt szerzett, még felsorolás szintjén is terjedelmesnek montható. Nemzetközi szinten klubcsapatunkban a Vásárvárosok kupájában ezüstérmet szerezett 1968-69-ben, míg a hazai porondon ötszörös bajnoknak és kétszeres kupagyőztesnek vallhatta magát. A válogatottban 62 alkalommal játszott, 19 góllal járult hozzá a nemzeti csapat sikereihez, valamint tagja volt az 1962-ben, a chilei vb-n 5. helyen végző magyar válogatottnak, és az 1960-as római olimpián 3. helyen végzett gárdának is. Aktív pályafutását befejezvén edzőként egy bajnoki ezüst- és bronzéremmel, plusz egy kupaelsőséggel (1987) tette le névjegyét a „halhatatlanok névsorában”. 1985-ben az Újpesti Dózsa örökös bajnokai közé választották.
Miután teljesen visszavonult az labdarúgástól, akkor sem hagyta maga mögött a Szusza Ferenc Stadiont, sem pedig a csapatunk szimpatizánsait. Mindig szívesen látogatott ki a mérkőzésekre, beszélgetett a szurkolókkal.
Emberi és sportolói nagyságát mi sem illusztrálja jobban, mint az a rengeteg díj, melyet már magánemberként kapott:
A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1994)
Újpest díszpolgára (2008)
Budapest díszpolgára (2012)
A Magyar Érdemrend középkeresztje (2015)
MLSZ Életműdíja (2016)
Szent István-érem (2019)
MOB fair play trófea, életmű kategória (2019)
Prima díj (2019)
Egy ekkora legendának megannyi kiváló mérkőzésben volt lehetősége pálya lépni, egy korábbi interjújában Titi így nyilatkozott „élete mérkőzéséről.”:
„Volt egy emlékezetes párharc ’70 nyarán a Fradival, amikor az átállás volt a bajnokságban őszi-tavaszi szezonra. Akkor kétmeccses döntőt játszottunk és az elsőn 2-1-re vezetek a zöld-fehérek a Megyeri úton. Már indultak haza a nézők, hogy itt már nem lesz változás az utolsó 5 percben, de az én gólommal egyenlítettünk, a Géczinek berúgtam egy labdát. Aztán még a Dunai is bekanalozott egyet, így nyertünk 3-2-re. A visszavágón a Népstadionban 1-0-ra megvertük a Fradit és akkor mi lettünk a bajnokok. De életem meccséhez még egy kicsit visszább kell mennünk az időben, az 1959-60-as kiírásra, amikor az utolsó fordulóban az MTK-val játszottuk a zárómeccset. Akkor úgy állt, hogyha győzünk, mi vagyunk az aranyérmesek. Így is lett, 5-4-es diadallal meg lett a trófea, én háromszor tudtam megzörgetni a hálót. A magam részéről a harmadik találatomra emlékszem, nem tudtam kinek passzolni, jó 30-ról rálőttem és Gellei jobb keze mellett bement. Az összecsapás végén ellepték a szurkolók a pályát, óriási volt!”
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
