A Klaksvík elleni BL-kiesés után megrázta magát a Ferencváros, amely az Európa-konferencialigában otthon 4-0-ra, idegenben pedig 2-0-ra győzte le az ír Shamrock Roverst. Sigér Dávid szerint azonban nem elégedhet meg a csapat, hiszen az Ekl az utolsó szalmaszál, saját maga „irányító” szerepét pedig nem tartja extrának. A válogatott középpályás a dublini reptérről értékelte a győztes párharcot az NB1.-hunak.
Éppen a reptéren vagytok, amikor beszélgetünk. Mennyire kimerült a csapat?
Természetesen kicsit még fáradt mindenki, a meccs lázától égve ilyenkor nehezebben alszik el az ember, mint egy átlagos estén. Annak viszont örülök, hogy nem egyből a meccs után kellett a repülőtérre jönni, szerintem jobb így, hogy nem éjszaka utazunk. Még dolgozik bennünk az adrenalin, de pár órát azért így is tudtunk pihenni az út előtt.
Váratlan BL-kudarc után az Európa-konferencialigában sima kettős győzelemmel jutottatok tovább. Kimondhatjuk, hogy felegyenesedett a csapat a pofon után?
Ebből a két párharcból kiindulva mindenképp, de ez nem azt jelenti, hogy innentől automatikusan megnyerünk minden mérkőzést. Ez után a két meccs után azt gondolom, fogalmazhatunk így, de itt nagyon nincs még vége a munkának.
Most jó úton vagyunk, de nem elégedhetünk meg, mert azért engedtünk néhány helyzetet a Shamrocknak.
Vannak még tehát olyan hibák, amiket ki kell javítanunk.
A Shamrock elleni hazai meccsen a pálya szélén is hallható volt, ahogy folyamatosan irányítod a csapat labda nélküli mozgását, letámadását. A taktikai utasításokon kívül milyen feladatokkal bízott meg téged Máté Csaba?
Ezt én nem tartom extrának, az mindig elvárás a pályán lévők felé, hogy kommunikációval is segítsék egymást. Ez nem csak az én szerepem, bár mivel hátrébb játszom, én talán többet tudok segíteni az előttem lévő társaknak abban, hogy hogyan helyezkedjenek. E téren is mindenkinek vállalnia kell a maga feladatát, én is igyekszem ezt teljesíteni.
Nemcsak az eredmény, a csapat játéka is látványosan javult. Szerinted mi vezetett ehhez?
Elsősorban az, hogy fegyelmezettebben játszottunk, kevesebb komoly lehetőséget engedtünk az ellenfélnek a kapunk előtt. Támadásban megfontoltabban építkeztünk, ennek a hatása főleg az itthoni meccsen látszott. Megvolt bennünk a lendület és az a bizonyítási vágy, ami a Klaksvík elleni kudarc után meg is kellett, hogy legyen. A párharc előtt voltak bennünk kérdőjelek, amiket el akartunk oszlatni, ebben könnyebbség volt, hogy hazai pályán kezdhettünk. A BL miatti rossz érzés persze még most sem múlt el teljesen, de minden sikeresen megvívott meccs után enyhül.
Máltai ellenfél következik a harmadik körben, Írország és Fehérvár után ismét idegenben. Utánaszámoltatok, mennyit utaztok egy hét alatt?
Nem foglalkozunk ezzel, a foci ilyen, hol hazai pályán játszol, hol pedig idegenben. Nem szabad ezen gondolkozni, az ilyen körülmények egyike sem lehet kifogás. Ha ezt latolgatnánk, az csak elvinné a fókuszt és gyengítené a fejeket.
A tavaly és az első meccsen is gyengén játszó Fehérvár, illetve az eddigi kupariválisoknál papíron nem erősebb Hamrun elleni mérkőzésekre hogyan készültök?
Arra koncentrálok, amit magunktól várunk. Az Európa-konferencialigában át kell éreznünk, hogy az utolsó szalmaszálba kapaszkodunk, véresen komolyan gondoljuk a csoportkörbe jutást. Ami a hazai porondot illeti, szeretnénk jól kezdeni Fehérváron. Éreztetni akarjuk az ellenfelekkel – és persze magunkkal is – hogy idén is bajnokok akarunk lenni. Nemcsak a külső, hanem a saját magunk felé támasztott elvárások miatt is.
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
