"Szükség lesz a szurkolókra, újoncként viszont irreális cél lenne a Ferencváros legyőzése".
Mindössze két vesztett ponttal, húsz mérkőzéséből tizenkilencet megnyerve, 136-5-ös gólkülönbséggel jutottak fel az NB I-be az Újpest női labdarúgói. A sikeres menetelés egyik fő letéteményese a 47 gólig jutó Oláh Adrienn. A válogatott játékos sokak meglepetésére igazolt a másodosztályba, ám úgy érzi, megtalálta számításait a IV. kerületben. Interjú.
Tizennyolc mérkőzésen 47 gólt szereztél, ami több mint két és feles átlag. Az Újpest neked is köszönhetően simán lett újra NB I-es a női szakágban. Lehet az emberben hiányérzet egy ilyen év után?
Bennem egy kicsi azért van. Bevallom, a vége felé párszor eszembe jutott, milyen jó lenne eljutni ötvenig. Az elején nem tűztem ki egyéni célt, az volt a fontos, hogy a csapat érje el a feljutást. Emiatt talán maradt még pár gól bennem, de hiba lett volna, ha mindent ennek rendelek alá. Ami a csapatot illeti, volt egy-két meccs, például a Nyíregyháza és az Eger ellen, amit magunknak tettünk élessé. De ez betudható annak, hogy a bajnokságban mindenki minket akart legyőzni, az ellenfelek plusz motivációval álltak bele a meccsekbe. Természetesen egy ilyen idény után boldogság és elégedettség tölt el, büszke vagyok a csapatra.
Ilyen gólátlaggal adja magát a kérdés, hogy nem tetted-e kicsit alacsonyra a lécet, amikor úgy döntöttél, hogy a másodosztályba igazolsz?
Ezelőtt két évig játszottam a Diósgyőrben, ami persze egy magasabb szint volt, de ott kialakult bennem egy érzés, hogy változásra van szükségem. A DVTK-val nem tudtunk beférkőzni a nagycsapatok elé, a dobogó közelébe, a nálunk gyengébb csapatok ellen viszont legtöbbször magabiztosan nyertünk. Elkezdtem azt érezni, hogy megragadtunk a középmezőnyben. Magasabb célokért nem tudtunk küzdeni, alacsonyabbakért pedig természetesen nem akartunk. Tartottam tőle, hogy ebből nehéz lesz motivációt meríteni, így feltettem magamnak a kérdést, hogy biztosan akarom-e ezt a továbbiakban. Arra jutottam, hogy az a legjobb, ha váltok.
Sokszoros bajnok, korábbi válogatott játékosok Újpesten
Magasabb szintről nem volt megkeresésed?
Volt külföldi ajánlatom, de az a magyar bajnoksághoz képest nem lett volna előrelépés. Itthon az NB I-ben voltak csapatok, amelyekkel szóbeli egyeztetésig jutottunk, de tovább nem. Az Újpest esetében éreztem azt, hogy kifejezetten engem szeretnének leigazolni, és ez szimpatikus volt. Az első egyeztetéseknél azt mondták nekem, hogy nincs mese, itt fel kell jutni. Én mindig az ilyen helyzeteket élveztem a legjobban, ilyen nyomással nevelkedtem sportolóként. Úgy éreztem, hogy ezek miatt ideális lesz számomra az Újpest, még ha ez egy év másodosztályt is jelent.
Ezek érthető szempontok, de ha valaki a statisztikái alapján ennyire kilóg a mezőnyből, akkor hogyan tud fejlődni? Mi motiválja, hogy jobb legyen?
Erről azt gondolom, hogy mindenhol meg lehet találni a fejlődési lehetőséget. Törekedni kell arra, hogy minél magasabb szinten játssz, de nem csak az határozza meg az elvégzett munkádat, hogy első- vagy másodosztályú csapatnál vagy. Eddigi karrierem során azt tapasztaltam, hogy a lényeg a munka, amit beleteszel. Voltam már elsőosztályban formán kívül, és a másodban formában. Egy NB I-es edzésen is teljesíthet valaki gyengén, és egy NB II-eset is el lehet végezni magas színvonalon.
Rajtad kívül Nagy Lilla és Szőcs Réka is a nagy nevek közé tartozik a keretben. Korábban számos bajnoki címet ünnepeltetek együtt az MTK-ban, jó pár éve pedig ez a három név a válogatott kezdőcsapatában következett egymás után. Mivel tud az Újpest meggyőzni ilyen sokat elért játékosokat?
A lányok nevében nem tudok nyilatkozni, de rajtuk is úgy láttam, hogy van még bennük bizonyítási vágy magukkal szemben. Szerintem jó hatással volt ránk az, hogy meg tudtuk mutatni, tudunk még vezéregyéniségek lenni, viselni a nyomást és teljesíteni az elvárásokat egy fontos célokért küzdő csapatban. Az már más kérdés, hogy emberként is nagyon örülök, hogy újra együtt játszhatok velük.
Nagy szintlépés lesz az elsőosztály
A női szakágban elég éles a különbség az első és a második vonal között. A meggyőző teljesítmény elég lehet ahhoz, hogy a bennmaradásnál magasabb célokat tűzzetek ki az NB I-re?
Ha megnézzük az Újpest korábbi szezonjait, a csapat többször is liftezett a két liga között. Emiatt még egy ilyen jó szezon után is maradunk két lábbal a földön. Az NB I-ben valóban sokkal nehezebb ellenfeleik lesznek. A csapatban sok tehetséges és motivált játékos van, de ez önmagában nem elég a bennmaradáshoz. Sok munkát kell majd belefektetnünk, mert az alsóházi ellenfelek is nagy kihívás elé állítanak majd minket. Hivatalosan a bennmaradás a klub célja. Persze titkon vannak merészebb álmaink, de arról majd ráérünk beszélni, ha eljön az ideje.
A női NB I-ben a kiesés ellen küzdő csapatok nem ritkán kapnak ki nagy különbséggel az élcsapatoktól. Mentálisan fel van készülve arra a csapat, hogy a sima győzelmek után most akár egy-két sima vereség is becsúszhat az évben?
Én érzem az erőt a társaságban. Valóban próbára tudja tenni a csapategységet, ha egymás után elszenvedsz néhány nagyobb vereséget, ezek nehéz helyzetek, de az ilyenekért éri meg sportolni.
Ez az Újpest esetében azért is fontos, mert az NB I egyik nagycsapata a zsinórban hatodszor bajnok Ferencváros. A két klub viszonya alapján bizonyára ők is extrán motiváltak lesznek ellenetek.
Az biztos, hogy ellenük még nagyobb szükségünk lesz a szurkolóinkra. Szerencsére az előző szezonban egyre nőtt a számuk, az üldözőink elleni meccseken már több százan szorítottak nekünk. Én az MTK-val néhányszor átéltem azt, hogy milyen érzés legyőzni a Fradit, ez jelenleg célnak nyilván irreális lenne. De sok olyan játékosunk van, aki átérzi ezt, mert ebben nőtt fel. Itt sokan nem arról álmodtak kislányként, hogy majd a Barcelonában, meg itt-ott játszanak, hanem kezdettől fogva ezt akarták: a helyi csapatban futballozni. Biztos, hogy nagyon nehéz lesz a Fradi ellen, hiszen most ők az ország legerősebb csapata, de bízom benne, hogy ebből tudunk majd erőt meríteni.
Edzősködés és válogatottság
Ha minden igaz, a játék mellett edzőként is dolgozol a klubnál. 26 évesen még messze vagy a pályafutásod végétől, de van már terved e téren is?
A C-licenszem már megvan, és hamarosan a következő lépcsőfokokon is szeretném majd folytatni az edzői tanulmányokat. Azt még nem tudom, hogy a játékospályafutásom után milyen irányba szeretnék menni. A fociban szívesen maradnék, de talán egy jobban a háttérben lévő munkakör inkább passzolna hozzám. Most élvezem, hogy gyerekekkel foglalkozom, és hogy a szabadidőmet is hasznosan töltöm el. Az U6-os korosztálynál dolgozom Tóth Máté asszisztenseként. Miközben végzem a tanfolyamot, tőle és Galambos Szilvesztertől is igyekszem eltanulni ezt-azt.
Amíg viszont még játszol, addig a válogatottban is számításba vehetnek, amire megnő az esélyed így, hogy újra NB I-es játékos leszel. Milyen gyakran jut eszedbe, hogy két év után újra meghívót kaphass?
Mindig nagy öröm a válogatottban játszani. Nem titkolom, hogy célom, hogy újra meghívjanak. De figyelek rá, hogy ne e körül forogjon minden, nem szabad, hogy ez elvigye a fókuszomat. Az egész felkészülésben azért fogok dolgozni, hogy az Újpest minél többet profitáljon belőlem. A szövetségi kapitány figyelmét úgyis azzal tudom majd felhívni magamra, ha a klubomban jól játszom. Aki megérdemli, az meg szokta kapni az esélyt, úgyhogy azon leszek, hogy a teljesítményemmel kiérdemeljem.
