Továbbra is fontosabb az utazás a megérkezésnél.
Sajnos vereséggel kezdte a magyar válogatott az Európa-bajnokságot. Az első meccsünkön 3-1-re kaptunk ki Svájctól. Az NB1.hu az első csoportmeccsünk alkalmával a Ziccerben, a TrollFoci vendégbárjában vendégeskedett László Csaba társaságában. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy nem a szenvedélyesen szurkoló egybegyűlteken múlt, hogy nem nyertük meg rögtön az Eb-t.
ÉBREN ÁMODOZVA
Erősségeim közé tartozik a jó emlékezőképességem, ezért bátran mondhatom, hogy alig emlékszem olyan pillanatokra, amikor izgulnék. Kivételt képez ez alól, amikor a magyar válogatott pályára lép. Számomra teljesen mindegy, hogy ki ellen és milyen tétje van a mérkőzésnek, a kezdés előtti éjszaka egyszerűen nem tudok aludni.
Szerintem azért, mert a tudatalattim is tudja, hogy ilyenkor a legjobb ébren álmodozni.
A Svájc elleni meccsünket is újra lejátszottam a fejemben. Nyilvánvaló, hogy egyetlen gólt sem kaptunk. Elöl meg Varga Barna két fejes gólt szerzett Sallai Roland két tökéletes beadása után, majd a legvégén Szoboszlai Dominik 40 méterről futtából lőtt egy föld-levegő rakétát, amivel szétzúzta a svájciak kapuját.
Láttam magam előtt azt is, ahogyan a győzelmünk után a német szövetség bejelenti, hogy inkább nem lépnek pályára a magyarok ellen, mert tudják, hogy sem a pályán, sem a lelátón nincs esélyük ellenünk.
Innentől kezdve már egyetlen további fellépésünkkel sem kellett foglalkoznom, mert egyértelmű volt, hogy mi nyerjük meg az Európa-bajnokságot!
ODAÚT
Miközben úton voltam a Ziccerbe, láttam, hogy Újpest és Angyalföld lakótelepeiről és kertnegyedeiből is piros-fehér-zöldbe öltözve vagy Magyarország feliratos fekete pólóban igyekeztek az emberek szurkolni. Amikor 20 évvel ezelőtt először szervezett az NB1.hu kitelepülést világesemények alkalmával, sajnos még nem volt akkora foganatja a stadionon kívüli, közösségi meccsnézés élményének. Azóta nagyon sokat javult a helyzet, köszönhetően a magyar válogatott folyamatos fejlődésének, eredményeinek, és ami mindennél fontosabb, szenvedélyes, harcos játékának.
Gulácsi és Varga előtt kalapot emelünk, Sallait sajnos nem lehet klónozni
Még Angyalföld szívében voltam, amikor László Csaba már hívott telefonon, hogy ott van a Ziccerben. Gondoltam is magamban, hogy lehet, ő még többször látta már maga előtt azt, hogy megnyerjük az Eb-t…
Érdekes dolog ez az álmodozás. A rajt előtt a Sportrádióban, ahol nem az álmaimról, hanem a szakmai meglátásaimról kérdeztek, azt válaszoltam, hogy egy kiemelten fontos meccsünk lesz az Eb-n, méghozzá a skótok elleni…
Ezt persze csak száraz szakmai fejjel gondoltam, nem olyan magyar szívből, amely a lelátón átélt szurkolásokból és a végtelenbe nyúló idegenbeli túrák emlékeiből merít még ma is erőt. Mentem én akkor is a többiekkel, ha nem akartam. Eredményesség és öröm nem párosult hozzá, de mentünk, mert hittünk a feltámadásban.
ÖLTÖZŐFOLYOSÓ
Amikor odaértem a Ziccerbe, éreztem a lelkesedést azokon, akik már ott voltak. És ezt éreztem azokon is, akik folyamatosan érkeztek utánam. A TrollFocinak hála minden remekül előkészítettek az élményhez. A hely, ahová átköltözött a bár (Jókai utca 38), sok kellemes élmény emlékét idézte bennem két, de inkább már két és fél évtizeddel ezelőttről…
Amióta viszont a TrollFoci sportbárja átköltözött ide, most voltam itt először. A rámpán lefelé haladva olyan érzésem volt, mint amikor régen beengedtek meccsek előtt vagy után az öltözőfolyosóra. Akkoriban még közvetlenebbül, emberibb módon lehetett beszélgetni a meccs után (és előtte is!!!!) a főszereplőkkel. Sokkal pontosabb és emberibb visszatekintő tudósítások, helyszíni riportok, elemzések és beszámolók is készültek a találkozókról.
Ezek a remek idők jutottak eszembe, amint beértem, és megérintett a komló semmi máshoz nem hasonlítható illata. Ugyanúgy, mint régen a sportkrémek illata, amikor vártam az edzőkre, a játékosokra és a bírókra, mert akkoriban még az utóbbiak is nyilatkozhattak.
LÁSZLÓ CSABÁVAL
Amint megérkeztem, leültem a kávézgató és friss híreket olvasó László Csaba mellé. Elmesélte, hogy nagyon kedvesen fogadta mindenki. Éppen kérdezni akartam, hogyan látja az esélyeket alig egy órával a kezdés előtt, és mit gondol a németek skótok elleni győzelméről, amikor megcsörrent a telefonja.
Természetesen a magyar válogatott esélyeiről kellett beszélnie, mert nemcsak Magyarországon, hanem Székelyföldön is kiemelten szurkolnak a nemzeti csapatunknak, méghozzá hatalmas kivetítők előtt. Hozzátette, hogy szerinte világszerte együtt szurkolnak a magyarok.
László ugye volt a magyar válogatott másodedzője, az FTC, az MTK, a DAC és a litván válogatott szövetségi kapitánya is, de dolgozott Skóciában is.
A meccs előtt László elmondta, hogy nagyon nehéz dolgunk lesz, mert Svájc szervezett, jó csapat. Mesélt arról is, hogy Szoboszlai Dominik a vezérünk, de ő is azt vallja, amit sokan mások, hogy a csapatkapitányt tudja pótolni a Freiburg támadója, de őt viszont csak nagyon nehezen lehet. Lászlóval a kezdés előtt, a szünetben és a lefújás után is beszélgettem.
Azt talán el sem kellene mesélnem, hogy a Ziccer dugig megtelt a mérkőzésre. A meccs közben nem számított, hogy nagyon szépek a lányok, vagy hogy ki honnan jött, és melyik klubcsapatnak szurkol. Csak az volt a fontos, hogy eggyé váltunk, együtt lélegeztünk, együtt szentségeltünk, együtt káromkodtunk és tapsoltunk, hangosan szurkoltunk, ha kellett.
KIKÉSZÜLTÜNK
Az igazság az, hogy már az első kapott gólnál mindenki belehalt mindenbe. Ugyanúgy, mint mindig, amikor gólt kap a magyar válogatott. Ezt szerintem központilag kellene betiltani, mert annál jobban semmit nem gyűlölök, mint amikor szomorú magyarokat látok magam körül…
A második kapott gól viszont még az elsőnél is nagyobb fájdalmat okozott mindenkinek. A tükrökből láttam, hogy többen a könnyeikkel küszködnek, és hogy nagyobb kortyokkal fogyasztják a hideg, tökéletesen csapolt söröket.
Mindenki tudta, hogy innentől kezdve már nagyon nehéz dolgunk lesz, és nem csak a svájciak ellen. Ezért is kérdeztem meg László Csabától, mekkora baj az, hogy kétgólos hátrányban vagyunk. Azért tettem fel ezt a kérdést, mert bár a négy legjobb csoportharmadik is továbbjut, bőven van rá esély, hogy több válogatottnak is azonos pontja lesz.
A magyar szurkoló olyan típus, aki szeret talpra állni. Ezt pontosan tudta Frici is a TrollFocitól, aki munka közben többször is előénekessé vált. Bár a második félidő elejét sem kezdtük túl jól, kis idő múlva jobban, harcosabban, veszélyesebben kezdett játszani a magyar válogatott.
ÖRÖKKÉVALÓSÁG
Elérkeztünk ahhoz a pillanathoz, amikor Sallai Roland remek beadása után Varga Barnabás tökéletes mozdulattal kapura fejelt. A Ziccerben mindenki (gondolom, máshol is így volt) elkezdett felemelkedni vagy felugrani, karjainkat a magasba emelve, készülve a gólörömre és az azzal járó csatakiáltásokra, amelyeket most nem idéznék.
A labda elhagyta Varga Barni fejét és elindult a jobb felső sarok irányába. Ilyen lassan szálló tárgyat még életemben nem láttam, mint azt az átkozott és fránya labdát. Csak néztük és néztük, emelkedve a levegőbe (persze nem olyan szépen és dinamikusan, mint az FTC támadója), hogy néhány örökkévalóságnak tűnő pillanat múlva megint olyanokat mondjunk csapkodva és dühöngve, mint a kapott góljainknál. A legjobban akkor lehet elképzelni, hogy milyen határozott, fél mondatokat engedtünk meg magunknak, ha egyiket sem idézem.
Aztán percekkel később a mennyországba kerültünk Szoboszlai Dominik remek beadása és Varga Barnabás gólt érő fejese után. Voltak, akik akkorát szökkentek örömükben, hogy azt hittem, a pincéből egészen a tetőig jutnak majd. Nem akarok senkit sem untatni, de megint láttam magam előtt, hogy Európa-bajnokok leszünk!
Ettől viszont sajnos messze kerültünk, mert hiába tettek meg mindent a játékosaink és a szurkolók az egyenlítésért (mindenhol, nem csak a stadionban és a Ziccerben), ez végül nem jött össze. Az utolsó húsz percben úgy játszottak a kedvenceink, ahogyan azt mindig szeretnénk. Persze úgy, hogy az a két-három hatalmas védelmi hiba ne következzen be soha többé. Az egyikből kaptunk még egy gólt, ami elkerülhető lett volna. Az viszont nem, hogy kinyíljunk, mert mentünk az egyenlítésért, amire valós esélyünk volt.
Az utolsó 20 perc szurkolása a bárban mindent vitt. Egy kezemen meg tudom számolni, hányszor néztem kivetítőn meccset eddig az életemben. Általában vagy a stadionban szeretek lenni, vagy otthon nézem a mérkőzést, hogy teljes mértékben tudjak fókuszálni és koncentrálni a látottakra. Nekem elhiheti mindenki: annak, aki imád szurkolni, kínszenvedés, ha akkor nem szurkolhat, amikor a legjobban kellene és szeretne.
Most viszont megérte kivételt tennem, és csak ajánlani tudom mindenkinek a meccsnézést a Ziccerben, ha még nem élte volna át!
MÉG EGY KÖRT MINDENKINEK
A lefújás után érthetően mindenki nagyon szomorú volt. A sörök mellé már nem csak kósza rövid italok kerültek rendelésre, hanem a komolyabb körök is megkezdődtek.
László Csabával arról beszélgettünk a lefújás után, hogy bőven van mit tanulnunk a vereségből. És abból kell kiindulni, amit az utolsó 20 percben láttunk a magyar válogatottól.
Mert azt a csapatot még a házigazda németektől sem kell féltenünk, akik Skócia kiütése után rögtön a torna egyik nagy esélyesévé léptek elő…
Németország ellen szerdán 18 órakor játszunk. Nem mi vagyunk az esélyesek, de annak sincsen semmi esélye, hogy kedden éjszaka aludjak.
És már azt is tudom, milyen lesz a hozzáállásom, mit fogok csinálni, ha sajnos érvényesülne a papírforma.
Onnantól kezdve annak fogok szurkolni, hogy győzzük le Skóciát, jussunk tovább a csoportból, és újra elkezdek arról álmodozni, hogy csak azért is megnyerjük az Európa-bajnokságot.
De ha nem így lesz, akkor sem történik majd semmi azon kívül, hogy majd belehalok.
Mert a szurkolás maga az utazás!
Az utazásnál pedig nem a megérkezés (az eredmény), hanem maga az utazás számít!
Magyarországért meg pláne!
EURÓPA-BAJNOKSÁG, NÉMETORSZÁG
CSOPORTKÖR, 1. FORDULÓ
A-CSOPORT
MAGYARORSZÁG–SVÁJC 1–3 (0–2)
Köln, 41 676 néző. Vezette: Slavko Vincic (Tomaz Klancnik, Andraz Kovacic) – szlovénok
MAGYARORSZÁG: Gulácsi – Lang (Bolla, a szünetben), Orbán, Szalai A. (Dárdai M., 79.) – Fiola, Nagy Á. (Kleinheisler, 67.), Schäfer, Kerkez (Ádám, 79.) – Sallai, Szoboszlai – Varga B. Szövetségi kapitány: Marco Rossi
SVÁJC: Sommer – Schär, Akanji, Rodríguez – Aebischer, Widmer (Stergiou, 68.), G. Xhaka, Freuler (Sierro, 86.), Ndoye (Rieder, 86.) – Duah (Amdouni, 68.), Vargas (Embolo, 74.). Szövetségi kapitány: Murat Yakin
Gólszerző: Varga B. (66.), ill. Duah (12.), Aebischer (45.), Embolo (90+3.)
Sárga lap: Szalai (69.), Bolla (88.), ill. Widmer (5.), Freuler (59.), Yakin (88.)
Próbáld ki nálunk a sportfogadást! (x)
