A magyar válogatott csapatkapitánya többek között a sikerekről, a kudarcokról és az esetleges klubváltásáról is beszélt.
Remek szezont futott Szoboszlai Dominik az RB Leipzigben. Csapatával a harmadik helyen végzett a Bundesligában. A sikert azonban nem adják, ingyen. A 22 éves középpályásnak nagyon sok lemondásal és kudarcokkal is járt, mire eljutott idáig.
NEHÉZ GYEREKKOR
“Itt volt a meccsen néhány régi haverom, és tegnap este volt egy pont, amikor belementünk egész mély beszélgetésbe arról, kinek milyen volt a gyerekkora. Ötből négyüket ráadásul egészen kicsi korom óta ismerem, így szinte végig követték az utamat. Érdekes volt hallani, hogy többségük nem cserélt volna velem azért, hogy ma itt tarthasson. Sőt, szerintem senki sem akarna cserélni. Nem volt átlagos gyerekkorom, de ez nem is feltétlenül baj. Nem volt jobb, sem rosszabb, csak más, mint a többségé. De akkoriban nem volt viszonyítási alapom, inkább idősebb fejjel jöttem rá, hogy az életem nem átlagos. Láttam, hogy a többiek elmennek moziba, én meg addig elmentem edzésre. Elmentek bulizni, én megint mentem edzésre. Jött a szilveszter éjszaka, lefeküdhettek hajnali négykor, elsején kialudhatták magukat. Nekem meg 7 óra 50 perckor jött a buszom, fölültem rá, és elmentem edzésre. Ezt látva voltak néha nehéz időszakok, amikor úgy gondoltam, miért is nem csinálhatom azt, amit ők. De úgy voltam vele, nekem nem ez volt megírva. Kívülről sokan azt hihetik, könnyen jöttek a sikerek, mert tehetséges voltam, de ez egyáltalán nincs így. Nem hiszem, hogy sokan elviselték volna azt, amit én elviseltem. És elég csak arra gondolni, mennyire beleöltem minden időmet a fociba vagy épp milyen nevelést kaptam – de mindez kellett ahhoz, hogy ma itt legyek, ahol” – nyilatkozta Szoboszlai Dominik az Indexnek adott interjúban.
MENTÁLISAN IS ERŐSÖDNIE KELLETT
“Azt, hogy nekem könnyű vagy nehéz volt, senki nem tudja, csak aki tényleg velem volt az elejétől kezdve. Hogy miket éltem át, nem lehet elmondani, mert ahhoz ott kellett volna lenni, hogy lássák, hogy semmi sem jött könnyen. Az sem, hogy 15 évesen egyedül Salzburgba kellett költöznöm minden nyelvtudás nélkül az akadémiára, a családom és a barátaim nélkül. Ez mentálisan megesz vagy megerősít. Kibírtam, úgyhogy megerősített. De voltak nehéz napok. Volt olyan, hogy anyát felhívtam, hogy elegem van, unatkozom, nincs mit csinálnom, haza akarok menni. De tizenöt éves fejjel azt is tudtam, hogy nem szabad hazamennem, mert akkor mindazt, amit addig felépítettem, azt a munkát, amit beletettem, kidobom a kukába. Ezt saját magamban le kellett ütnöm, át kellett gondolnom, hogy mit is akarok valójában. Akkor jöttem rá, hogy én ezt akarom, és mindegy, hogy milyen nehéz.”
NEKI KEDVEZETT AZ EDZŐVÁLTÁS
“Domenico Tedescónál a posztomon az utolsó voltam. Volt pár beszélgetésünk, leültünk és őszintén elmondtuk a véleményünket. Elmondtam, hogy 21 éves vagyok, és szeretnék minél többet játszani. Ha nem az a típusú játékos vagyok, akire szüksége van, akkor mondja ki. Kimondta, hogy nem az vagyok. A posztomon négyen voltunk, számára én a negyedik. Ekkor jött az edzőváltás, érkezett Marco Rose. Ő viszont ismert gyerekkorom óta, és nem túlzás, jó viszonyt is ápolunk egymással.”
NEM MOND NEMET A KIHÍVÁSRA
“Ha van érdeklődés, megfontolom, nem azért, mert ne lenne jó sorom lipcsében, hanem azért, mert mindig is érdekeltek a kihívások. A mérleg egyik serpenyőjében egy jó Leipzig van, egy olyan edzővel, aki bízik bennem, és olyan társakkal, akik befogadtak és szintén hisznek bennem. Ennél egyetlen futballista sem vágyhat többre. Ez egy egészen extra helyzet. Ugyanakkor a másik oldalon ott van az a kérdés, ha most léphetek egyet Európa top öt-hat klubja felé, akkor mondjak nemet a kihívásra? Sosem voltam ilyen típus! Nagyon jó helyzetben vagyok, hiszen fantasztikus klubban játszhatok. Azt viszont nem akarom, hogy tizenöt év múlva úgy kelljen visszatekintenem a karrieremre, nem hoztam ki belőle a legtöbbet.”
KOMOLY CÉLOK A VÁLOGATOTTNÁL IS
“Egyelőre még a klubomra és a Német Kupa-döntőre koncentrálok, amit nagyon szeretnénk újra megnyerni. Talán az sem véletlen, hogy Marco Rose az utolsó fordulóban úgy döntött, pihentet egy kicsit, és csak csereként küld pályára. De nem tudom azt mondani, hogy ne jutna eszembe, hogy utána milyen kihívások várnak ránk a válogatottnál. Egyetértek Marco Rossival, ki-ki meccs lesz a montenegrói, amit ha meg tudunk nyerni, jó helyzetbe kerülhetünk már a selejtezősorozat elején. Ha nem, akkor viszont nehéz dolgunk lesz a második helyért is. Szeretnénk elhozni a három pontot, ez pedig egyáltalán nem lehetetlen, megvan hozzá a csapat, az egység, minden, ami kellhet a sikerhez.”
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
