"Óriási felüdülés itthon lenni, és végigmenni a belváros utcáin” – nyilatkozta a csatár, aki szeretné segíteni a magyar labdarúgást.
Szalai Ádám 2013-ban, a hollandok elleni 8-1-es vereség után egy emlékezetes sajtótájékoztatón élesen kritizálta a magyar labdarúgást, majd 2020-ban, az Izland elleni pótselejtező szünetében hidegrázós beszédet tartott az öltözőben. Ezt egy csodás Szoboszlai gól, majd egy, aztán még egy Eb-részvétel követte, így kijelenthetjük: sokat változott a magyar labdarúgás Szalai Ádám válogatott karrierje alatt. De hogy látja ezt a válogatottságtól tavaly visszavonult csatár?
„Válogatott pályafutásom során átéltem nagyon sok szélsőséges eseményt. A 2013-as interjúra nem is azt mondanám, hogy az egy 1-8 utáni feldúlt lázadás volt, mert akkor már bántott egy-két dolog, ami régebb óta gyülemlett bennem” – emlékezett vissza a tíz évvel ezelőtt történtekre a 86-szoros válogatott támadó a Football Forum Hungary 2023 nevű futballkonferencián.
„Aztán az első meccs után jött is a pofon”
„Annak ellenére bevállaltam azt a nyilatkozatot, hogy korban (25 évesen – a szerk.) még nem voltam olyan, hogy ebbe beleugorjak. Egy megfontolt, és senkit nem megsértő interjúra készültem.
Ezt az akkori és a jelenlegi MLSZ-elnök Csányi Sándorral is egyeztettem, aki azt mondta, ez az én feladatom, és ha ebbe belevágok, akkor számoljak a következményekkel. Nem az volt a célom, hogy bárkit megsértsek, egy nevet sem mondtam. Csakhogy, akkor olyan elvárásokat támasztottak a magyar válogatottal szemben, ami nem volt reális.
Az akkori utánpótlásképzés, az akkori szövetségi kapitányok munkája, vagy éppen az alapján, ahogyan irányították a válogatottat, nem volt reális, amit kitűztek a magyar válogatott számára.”
Szalai 2013-ban azt is mondta, a média és a szakmai közeg által keltett irreális álmok is rossz hatással vannak a magyar futballra. Hogy azóta ezen a fronton történt-e változás, az NB1.hu kérdésére így válaszolt: a csapat tett azért, hogy megváltozzanak a dolgok. „Méghozzá azzal, hogy kijutottunk két Eb-re, és a harmadikra is lehet esélyünk. Ennek az ügyében mi tettünk sokat. A gondom az volt, hogy korábban minden Eb és vb előtt elmondtuk, ki fogunk jutni, és tényleg elhitettük a médián keresztül, hogy most ki fogunk jutni. Aztán az első meccs után jött is a pofon. A válogatottnál kialakult közeg, ahogyan a kapitány és a szakemberek dolgoznak, ez segít abban, hogy most már nem hamis álmokat kergetünk.”
Szalai később részese volt a sikereknek, a válogatott kijutott két nagy tornára, felvette a versenyt a nagycsapatokkal, így valaminek változnia kellett.
„Most is maradjunk reálisak, nem szabad átesni a ló másik oldalára. A magyar foci teljesen megváltozott, hiszen kijutottunk két Eb-re.
Kialakult egy nagyszerű csapategység, és egy olyan filozófia jellemzi a válogatottat, amely mindenképpen világszínvonalú. Nem egy brazil csapatról beszélek, de mindenki képben van arról, hogy ki mire képes, és mindenki tisztában van a feladatával.
Marco Rossi kapitány körül egy olyan csapat dolgozik, amelynek a tagjai tudják, mi a fontos, hogy néz ki egy csapat, hogyan kell felkészíteni a mérkőzésekre, akkor is, ha nem mi vagyunk az esélyesek.”
Ne egy külföldi szerződés miatt legyél válogatott!
Szalai szerint ez az új filozófia garantálja a sikereket, miközben hosszú évek munkája volt, hogy idáig eljuthassunk. „Sokaknak meg kellett érteni, miért lesz egy játékos válogatott. Egy biztos, nem azért, hogy rúgjon 3 gólt, és kijusson egy topbajnokságba. Vannak, akik öt perceket kapnak, vagy nem rúgnak sokáig gólt – nekem is volt ilyen időszakom -, de tudtam a dolgom, és a többiek is tudták, mi a dolguk.”
A 35 éves játékos szerényen beszélt arról, hogyan élte meg a csapatkapitányi szerepét a nemzeti csapatnál. „Nem szeretném azt mondani, hogy óriási dolog történt volna azért, mert én voltam a csapatkapitány. De tudtam, hogy óriási feladat, felelősség, egyben nagy élmény. Imádtam minden percét, és 100 százalékosan azt próbáltam adni, ami belőlem jött. Ezt szerettem volna természetes módon átadni a csapat számára” – fogalmazott a futballista. Mint elmondta, a 12 éves Bundesliga-pályafutását is beleértve, a nemzeti csapatban szerezte élete és pályafutása legszebb élményeit, úgy érzi, semmihez sem hasonlítható, amikor a válogatottal telt ház előtt tudott futballozni.
Egy esetben nem mondta volna le a válogatottságot
Azt is elmondta, hogy ha egy Olaszország elleni döntetlennel bejutott volna a Nemzetek Ligája négyesdöntőjébe a magyar válogatott, akkor megmásította volna a döntését, és most nyárig még marad a csapattal. „Akkor kitoltam volna még a válogatott karrieremet.”
Bár januárban távozott a svájci Baseltől, még nem fejezte be százszázalékosan a futballista-pályafutását. „Legutóbb október-november környékén futballoztam utoljára. Úgy terveztem, a Bundesliga-karrierem után befejezem, 12 év után, szép emlékekkel. De aztán jött egy tradicionális klub ajánlata, ahol újabb terveim voltak idén nyártól, de a vége nem úgy sikerült, ahogyan elterveztük.”
Szalai Ádám nagyon fiatalon külföldre igazolt, de nagyon szeretné, ha a mostani 15 éveseknek nem kellene feltétlenül elhagyniuk az országot a labdarúgás miatt. „Tizenöt éves korom után nem voltam benne az itthoni utánpótlásban, így nem tudom, hogy az itthoni kluboknál hogyan működik a fejlesztés. Nekem mindenesetre az ESMTK, a Honvéd és az Újpest tekintetében is pozitív emlékeim vannak 15 éves koromig, imádtam edzésre járni. Hogy utána mi történik, abban nem vagyok biztos. De megértem, ha valaki számára nem olyan sikeres az első osztályú klubcsapatokban a szereplés, akkor külföldön próbál szerencsét.
Én óriási lemaradásban voltam, bő fél-egy évbe telt, mire felvettem a ritmust. Nem voltam lassabb, gyengébb, de míg az egész felfogást, a filozófiát, a klub elképzelését magamévá tettem, ahhoz ennyi idő kellett. Azt szeretném, ha nem kellene egy-egy tehetségnek egyből külföldre igazolnia, de ehhez az kell, hogy itthon is olyan profi munka legyen, hogy itthon tudjanak maradni a játékosok.
Az én utam nagyon nehéz volt, elég belegondolni, hogy a madridi utánpótláshoz hány helyről érkeztek játékosok, és milyen versenyeztetés van. Én is szívesen választottam volna az egyszerűbb utat, de ahhoz olyan feltételek kellenek itthon, hogy ne a kiigazoláson kelljen gondolkodni.”
Boldogan tért haza
Jelenleg itthon él, és nagyon élvezi. „Ennyi év után óriási felüdülés itthon lenni, és végigmenni a belváros utcáin. Viszonylag nagy családunk van, és a foci miatt feláldoztunk sok mindent.”
Szalainak 7-8 éve van egy komoly vállalkozása, de edzői tanfolyamra is jár, mivel nem szeretne csak úgy, gyorsan kiugrani a futballból. „Tavaly, itthon elvégeztem az edzőit, hogy legyen rá lehetőségem: ha 100 százalékosan elhatározom, akkor csinálni tudjam. Még képlékeny, hogy hol dolgoznék, de a szívem csücske az, hogy az itthoni focinak még többet tudjak adni és segíteni, ha tudok. Azon vagyok, hogy ez kialakuljon bennem száz százalékosan, de ami biztos, hogy sokszor edzői szemmel nézek egy-egy mérkőzést.”
Amikor a három kedvenc edzőjéről kérdezték, így reagált:
A top háromban ott van Nagelsmann, Tuchel és Rossi. Julian 28 éves volt, amikor együtt dolgoztunk, és olyan taktikai, kreatív tudással rendelkezik, ami a labdarúgásom szemléletét megváltoztatta.
Nagelsmann-nal a Hoffenheimnél, Tuchellel a Mainznál dolgozott Szalai Ádám.
„Ha ez sikerül, felrobban az ország” – ezt már arra a kérdésre válaszolta, mi történne, ha Magyarország kijutna a világbajnokságra. A papírforma szerint erre van is esély, hiszen a 33. helyen állunk a FIFA-világranglistán, és 48 csapat jut ki a következő világeseményre.
„De ne ugorjunk át a másik oldalra, van itt egy Eb még előtte. De ha ezt a munkát folytatják a válogatottnál, akkor nagy esélyt látok arra, hogy a vb-kijutás is sikerüljön. De ennyi idővel előre megmondani nehéz.”
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
