Interjú Szabó Bálinttal
A Paks-Kecskemét mérkőzésen a széllökések, utána pedig az események gyorsultak fel Szabó Bálint körül. A hazaiak futballistáját a Süper Lig 13. helyén álló Antalyaspor kereste meg, ő pedig olyan gyorsan élt a kölcsönlehetőséggel, hogy anyukáját már Törökországból értesítette. A fiatal játékos elmondta, hogy hol számít rá a Real Madridot is megjárt edző, Nuri Sahin, és beszélt arról is, hogy a török csapatok miért szeretnek Magyarországról igazolni.
Lassan két hete vagy Törökországban. Hogyan telt ez az időszak?
Részt vettem az ilyenkor szokásos orvosi felméréseken, szerda óta már a teljes kerettel zajlik a felkészülés. Korábban nem volt itt minden csapattársam, hiszen a sajnálatos földrengés miatt mindenki hazamehetett, azelőtt pedig – amíg a két klub véglegesítette a kölcsönszerződést – egyedül készültem. Jól érzem itt magam, jó körülmények közé és barátságos légkörbe kerültem.
Mikor hallottál először a megkeresésről?
A Kecskemét elleni mérkőzés után szereztem tudomást arról, hogy az Antalyaspor érdeklődik irántam. Természetesen nagyon örültem neki, és mondtam, hogy mindenképpen érdekel a lehetőség. Innentől elég gyorsan történt minden, hétfőn már a repülőn ültem, igazából hivatalosan még nem is volt meg a konkrét megállapodás, mikor már úton voltam. Annyira hirtelen jött ez az egész, hogy a szüleimmel meg sem tudtam beszélni a döntést, édesanyámnak is csak akkor tudtam szólni róla, mikor már kint voltam. Rajtuk kívül köszönettel tartozom a paksi vezetőségnek és ügynökségemnek, a The Footballers Groupnak is azért, hogy eljuthattam ide.
Kiigazolásod napjaiban tragikus földrengés rázta meg Törökországot, s bár nem Antalya térségében történt, bizonyára felfordult az élet miatta az országban. Okozott ez nehézségeket az üzlet létrejöttében?
Magában a kiigazolásban nem okozott fennakadást, ettől nem is tartottam. Az utazás során azért akadtak nehézségek, de nem volt vészes. Nem tudtunk közvetlen járattal utazni, így isztambuli átszállással mentünk. A budapesti és az isztambuli gép is több órás késéssel indult, így kicsit megnőtt az utazási időnk. Bennem viszont egy kis ideig sem volt kétely ezek miatt, elhatároztam, hogy szeretném megragadni ezt a lehetőséget. Az ide vezető úton egyébként a helyszínre tartó magyar mentőcsapatokkal utaztam. Büszkeséggel töltött el, hogy Magyarország az első pillanatban cselekedett, és azóta is folyamatos segítséget nyújt Törökországnak.
Ekkortájt már lehetett hallani Bognár György visszatéréséről is. Az ő érkezése sem gondolkodtatott el a maradáson?
Mindenképpen szerettem volna magam kipróbálni külföldön, így amikor jött a lehetőség, eldöntöttem, hogy élek vele. A török bajnokság egy magasabban jegyzett liga a magyarnál, nagyon jó játékosok vannak az én csapatomban és az ellenfeleknél is, így biztos vagyok benne, hogy ez az igazolás a fejlődésemet szolgálja.
Az egyeztetés során milyen terveket vázoltak fel neked a törökök?
Az Antalyaspornak a kölcsönszerződés értelmében opciós joga lesz arra, hogy ha a klub és én is elégedett vagyok, akkor kivásároljon engem a paksi szerződésemből. Ez a célom, szeretnék jól játszani ebben a fél évben, hogy meggyőzzem őket. A vezetőedző és a sportigazgató azt mondta, hogy legfőképp a 10-es pozícióban és a bal szélen szeretnének engem játszani. A teljesítményemet illetően nincs semmilyen kőbe vésett elvárás, tehát nem mondták meg, hogy rúgjak 10 gólt, vagy ilyesmi. A csapat célja, hogy bennmaradjon a Süper Ligben, én ehhez szeretném őket hozzásegíteni a minél jobb játékommal. Remélem, hogy sok gólból ki tudom majd venni a részem.
Paksi edzőid közül Bognár György a totális támadófutball híve, míg a korábbi csatár, Waltner Róbert valamivel nagyobb hangsúlyt fektetett a szervezettségre. Jól tippelünk, ha azt mondjuk, a játékosként védekező középpályás és mélységi irányító Nuri Sahin folytatja ezt a sormintát? Defenzívebb a felfogása mint a két magyar szakembernek?
Ez nem talált! Ugyanúgy a sok, kis passzos, előretörekvő játék híve, mint Bognár György. Az viszont igaz, hogy több hangsúlyt fektet a védekezésre, amiben a támadóknak is megvan a maguk feladata. Ettől viszont még ugyanúgy a játszós foci híve, nála is az első a támadás.
Attól akkor nem kell tartanod, hogy a stílus ne feküdne neked.
Abszolút nem, úgy érzem, hogy passzolok ebbe a stílusba, a beilleszkedésem is jól halad.
Egy korábbi interjúban így írtad le magad: „védekezésben például megcsinálom, amit kérnek tőlem, támadásban viszont nem feltétlenül követem mindig a sablonokat, sokszor az ösztöneimre hagyatkozom.” Ez bele fog férni az Antalyánál is?
Igen, ezt is kérik tőlem. Védekezésben persze megvannak azok a sablonok, amelyeket tartanunk kell, támadásban viszont nagy szabadságot kapunk Nuri Sahintól. Nem akarja nekünk megszabni, hogy egy-egy játékhelyzetet hogyan oldjunk meg, bízik a kvalitásainkban.
Az elmúlt években hálás feladat volt Pakson a csatárok mögött játszani, hiszen mindig volt elöl egy gólzsák a csapatban. A névsor az Antalyaspornál sem rossz, milyenek a kilátásaid? Lesz kit tömni labdákkal?
Bizakodó vagyok, hiszen nagyon jó támadósora van az Antalyának. Az amerikai válogatott Haji Wright például játszott a világbajnokságon is, a brazil Luiz Adrianót pedig azt hiszem, senkinek nem kell bemutatni. Szerintem jók a kilátások, nagyszerű csapattársak közé kerültem.
Viszont egy színmagyar öltözőből egy igencsak nemzetközi társaságba kerültél. Éles a váltás?
Mivel a Vidinél nevelkedtem, és ott is mutatkoztam be az NB I-ben, így ez nem vágott mellbe. Ott is sok légiós futballozott akkoriban, így hiába éles a váltás a Paks után, maga a helyzet nem ismeretlen számomra. Nem mondanám, hogy perfekt az angolom, de megértetem magam, így a kommunikációval nincs gond. Ezen kívül nagy segítség az is, hogy a csapatban és a klubnál is nagyon segítőkész a légkör, jól fogadtak.
A konkurencia is komoly a keretben a támadó posztokon. Voltak benned kételyek emiatt a döntés során?
Ez igaz, sok jó játékos jut a támadóposztokra, de jelenleg például sokan sérültek. Eddig jól érzem magam a közegben, nincs bennem félelem. Szerintem meglesz az esélyem, hogy bizonyítsam, helyen van a csapatban. Azon leszek, hogy ez sikerüljön.
És az ellenfelekről mik a benyomásaid? Tíz éve még mindenki a topbajnokságok utáni levezetőligának tartotta a török bajnokságot, de mára ez megváltozott, már pályájuk csúcsán lévő sztárok is játszanak ott.
Ez így van, rendkívül erős bajnokság a török. Már valóban nem csak levezetni érkeznek ide a nagy nevek. Elég csak megnézni, milyen támadósora van a Galatasaraynak Zanioloval és Icardival, de említhetném Dele Allit is, aki a hétvégi ellenfelünknél, a Besiktasnál játszik.
A Süper Lig és az OTP Bank Liga között van átjárás, rendszeresen megfordulnak ott magyar játékosok, és igazolnak a csapatok az NB I-ből is. Szerinted miért bíznak jobban a törökök a magyarországi játékosokban, mint más, velük egy kaliberű bajnokságok?
A kiigazolásom óta volt szerencsém részt venni egy-két vacsorán, ahol itteni, vagy itt dolgozó menedzserekkel is beszéltem. Egyértelmű, hogy követik az NB I-et, és folyamatosan figyelik az itt játszó játékosokat. Azt mondták, hogy Magyarországon is ugyanúgy megvannak a jó képességű, tehetséges játékosok, mint sok más helyen, viszont mivel a magyar bajnokság alacsonyabban jegyzett, így onnan kevesebb pénzért tudják elhozni a kiszemelteket. Úgy látom, hogy itt, Törökországban nagy dicsőség az is, ha valaki csiszolatlan gyémántot talál, és jó áron hoz el egy kevésbé ismert játékost, aki aztán beválik. Szeretnek játékosokat felfedezni, így nem csak annak jár elismerés, aki nagy pénzért nagy játékost tud idecsábítani.
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
