Az elemzés új mintákat tár fel a hazai labdarúgás idei folyamataiban.
A magyar futball idei térképe nem hangulatból, hanem számokból rajzolódik ki. A legújabb Professzionális Futballkörkép megmutatja, hogyan változott a játék ritmusa, milyen szerkezeti erők formálják az NB I-et, mi áll a fiatalok ugrásszerű előretörése mögött, és miért kettős paradoxon a magyar légióshelyzet. A teljes kép nem egyszerű: vannak területek, ahol látványosan mozdultunk előre, máshol a nemzetközi összevetés mutatja meg a határainkat. A jelentés mégis egy irányba mutat: a magyar futball karaktere kezd kikristályosodni.
Góltrendek, amelyek elárulják a bajnokság pulzusát
A meccsek 70 százalékán már a szünet előtt gól esett, mégsem dőltek el idő előtt, mert az utolsó negyedóra 26 százalékban írta újra a történetet; ez a liga kiegyensúlyozottságát és a tempó emelkedését jelzi – áll az MLSZ kiadványában.
Régiós kontraszt a légiósoknál
Csak Horvátországban kevesebb a külföldi játékos, de a pályán töltött percek tekintetében az NB I szinte a lista végén áll; ez azt sugallja, hogy a klubok óvatosan nyúlnak a légiósokhoz, és a hazai magra építés erősebb, mint máshol.
Fiatal magyarok látványos előretörése
36 731 játékperc egy szezonban, 11 ezerrel több, mint egy éve; 64 fiatal játszott, átlag 574 perccel – ilyen szintű beépítés az elmúlt négy szezonban nem volt, ami azt jelzi, hogy a klubok már nem kiegészítőként, hanem stratégiai erőforrásként tekintenek a saját nevelésre.
Külföldön futballozó magyarok
Mindössze 22 játékos az elitligákban vagy azok másodosztályaiban, ami elmarad a mintának tekintett országoktól; ez kettős következményt hordoz, mert miközben nő a hazai bajnokságra nehezedő felelősség, csökken a természetes nemzetközi tapasztalat-utánpótlás.
A két pólusú NB I
A Fradi és a Paks teljesítménye kiemelkedett, de teljesen más futballképlettel – a Fradi lassabb, sokpasszos felépítkezéssel, a Paks gyors, direkt támadásbefejezéssel operált; a közös elem a letámadás és a magas labdavisszaszerzés, ami egy modernizálódó ligát jelez.
Egyéni kiugrások
Böde, Bárány és Jurina a gólszerzésben, Nagy Zsolt és Dzsudzsák az előkészítésben, Osváth a beadásoknál; a fiatalok közül Dénes Csanád Vilmos, Jurek Gábor és Tóth Alex léptek elő – ezek az adatok megmutatják, mely klubok építenek működő fejlesztési modellre.
A válogatott képe
Kiesés az A divízióból, de közben a keret piaci értéke két és félszeresére nőtt; Szoboszlai és Orbán vitték a játékidőt, Szoboszlai volt a legeredményesebb, Nagy Zsolt adta a legtöbb gólpasszt – a számok azt jelzik, hogy a gerinc stabil, a mélység még nem.
A magyar futball most már nem csak történetekben, hanem tendenciákban is egyre tisztábban látszik, és bár az út nem mindenhol egyenletes, az irány egyre határozottabb.
