Simon Attila kipakolt egri távozásának körülményeiről.
Az Eger SE március 23-én vált meg Simon Attilától. A házi gólkirály akkor a következőt mondta az ügyről az NB1.hu talkshow-jában, a Hétközi Fordulóban: „Van ilyen, játékosok jönnek-mennek. Nem indult rosszul, amikor elküldtek, még vezettem a góllövőlistát. Volt egy szakmai vagy emberi döntés. Ezt elfogadtam, várom a következő lépcsőfokot.” Most más megvilágításba került az ügy, miután a játékos elmagyarázta, hogy szerinte valójában miért kellett mennie a klubtól. Az egri ügyvezető, Farkas Balázs álláspontját korábban már ismertettük a sztori kapcsán.
Simon Attila most az alábbiak közlésével kereste meg portálunkat:
„Először is tisztázni szeretném, hogy 40 éves elmúltam, bár ezt a klubnál anno mindenki tudta, amikor leigazoltak – fogalmazott a labdarúgó. – Ez a futballban öregnek számít, amit ugye meg is kaptam utólag. Az, hogy ennyi idősen futballozom, az a szerencsének is köszönhető és annak, hogy a mai napig karbantartom magam. Rólam azt állították a klubnál, hogy miattam történt ez a rossz szereplés. Szándékosan nem nyilatkoztam a bajnokság végéig, nehogy azt is megkapjam, hogy belepiszkítottam ebbe az egészbe, és amiatt volt a kiesés. Mint utólag kiderült, a csapat nélkülem így is kiesett, bár papíron bennmaradt egy jogszabálynak köszönhetően. Azonban a 18., kieső helyen zárt úgy, hogy a távozásomkor még a 16. helyen álltunk. Nyilván nem mellékes, hogy a csapat góljainak a felét én lőttem, adtam mellette még három gólpasszt, vagyis a találatok 60–70 százalékában közreműködtem. Ezek olyan száraz tények, amelyekkel nehéz vitatkozni. Az is tény, hogy nem futok már olyan sebességgel, mint 30 évesen. Szerintem ezt is mindenki tudta, de soha nem lehetett egyetlen egy panasz se, sőt az edzői stábtól sokszor még dicséretet is kaptam, hogy milyen futó mennyiséget produkálok a meccseken, illetve, hogy milyen a hozzáállásom.
A rossz szereplést sokkal inkább tudom be annak, vagy gondolom azt, hogy a klub vezetőinek szakmai hozzá nem értése miatt történt. Nehéz úgy egy klubot irányítani, hogy tudomásom szerint van mellette két-három másik állása is. Amíg Egerben voltam, az ügyvezető 25 bajnokiból három mérkőzésen jelent meg. Ebből a háromból kétszer azért, mert a fiáék ellen játszottunk. Az előző edzőt, Szekeres Adriánt a 13. helyről úgy rúgta ki, hogy nem látta mérkőzésen. A másik lehetőség a nemtörődömség, ami szintén nem az alkalmas vezető ismérve.
Az edzői stábot illetően a következőket gondolom. Mindenkinek mindig megadtam a kellő tiszteletet. Nem érdekelt, ha valakinek nincs futballmúltja, és nem focizott sehol. Egy érdekelt, hogy milyen szakember és milyen ember valaki. De ez most jelen pillanatban mellékes, mert a tabella nem hazudik. A trénerek esetében sajnos kiderült, hogy „mézesmázasság” volt a kapcsolat. A kirúgásom előtt egy hónappal még leültek velem beszélgetni, hogy más alapembert szeretnének kirúgni, és engem szeretnének a stáb dolgaiba belevonni, kikérni a véleményemet. Ehhez képest rá egy hónapra már nekem mondták, hogy megköszönik a munkát, ami szintén az emberi oldal megkérdőjelezhető. Mindig mondtam a vezetőedzőnek, hogy az adott vereségek után nem feltétlenül jó az, hogy állandóan dicsérünk, meg húú, de jó, húú, de jó. Mert mondtam, ebből könnyen kiesés lehet.
Az ügyvezető ugye említette a koromat. Na most, egy olyan ember szájából nem túl idevágó ez a mondat, aki 30 évesen súlyproblémákkal küszködött. Lehetséges, hogy ez a fajta frusztrációt rám vetítette ki, hogy én még 40 évesen is karbantartom magam, nem vagyok elhízva, tudok futni. Ezzel együtt örülök annak, hogy bent maradt az Eger, mert van néhány játékos és más személy, akik a szívügyüknek tekintik a klubot. Az Eger SE azonban megérdemelne olyan illetékes edzőt, pályaedzőt és vezetőt, aki a szívén viseli az egyesületet, nem eszköznek vagy ugródeszkának tekinti, hanem tenni is akar a klubért. Bízom benne, ha az egri klub arra alkalmas személyek kezébe kerül, akkor visszatér az egyletet megillető helyre” – zárta szavait Simon Attila.
Próbáld ki nálunk a sportfogadást! (x)
