Nem tudta a büntetőkig húzni a Budafok a döntőt.
Budafok-ZTE 0-2 – hosszabbítás után
A meccs főszereplője: Németh Dániel
A szünetben állt be Ikoba helyére a 19 éves játékos, aki mindössze a harmadik gólját szerezte a ZTE első csapatában a szezonban – mégis a legjobbkor tette, hiszen a 117. percben ő törte meg a Budafokot. Nem véletlen, hogy ő lett a meccs embere is.
A meccs kulcsmomentuma: Szalay Szabolcs gólja
Kulcsmomentum lehetett volna az is, ahogy a 20. percben Kálnoki-Kis lábáról a keresztlécre pattant a labda, azaz vezetést szerezhetett volna a nagyot harcoló Budafok, ám aki akkora szabadrúgásgólt lő egy Magyar Kupa-döntőben, mint Szalay… elképesztő lezárása volt a döntőnek.
A gólok története:
117. perc: Nagyon szerencsétlen budafoki mozdulat: Vaszicsku felszabadítási kísérletéből Németh Dánielhez pattan a labda, aki tol rajta párat, majd kissé kisodródva, éles szögből, balról, ballal a kapuba lő Gundel-Takács mellett. 0-1
120+2. perc: Szabadrúgáshoz jut a ZTE jó 23 méterre a kaputól, Szalay pedig jobbal, nagy erővel, parádés mozdulattal a keresztléc alá lövi a labdát. 0-2
A következő feladat:
Az NB II 10. helyén álló Budafokra a Siófok vár hétvégén a bajnokságban, míg a biztosan Konferencia-liga-induló ZTE a Puskás Akadémiát fogadja az NB I-ben.
Jegyzőkönyv:
MOL Magyar Kupa, döntő:
ZTE FC-Budafoki MTE 2-0 (0-0, 0-0, 0-0), hosszabbítás után
Puskás Aréna, 24 152 néző, v.: Vad II.
ZTE FC: Demjén – Gergényi (Bedi, 98.), Mocsi, Kálnoki-Kis, Csóka – Sankovic (Kovács B., 112.), Tajti (Lesjak, 120.) – Szendrei, Mim (Huszti, a szünetben), Ubochioma (Szalay Sz., 76.) – Ikoba (Németh D., a szünetben)
Budafoki MTE: Gundel-Takács – Nándori (Vaszicsku, a hosszabbítás szünetében), Jagodics, Fótyik – Bíró (Fekete, 89.), Csonka, Kovács D. (Németh M., 65.), Oláh B., Kalmár O. (Margitics, a hosszabbítás szünetében) – Horváth O. (Vasvári, 78.), Beke (Bakti, 100.)
gólszerzők: Németh D. (117.), Szalay Sz. (122.)
sárga lap: Huszti (94.), illetve Beke (24.), Csonka (72.), Németh M. (110.), Jagodics (120.)
Az MTI beszámolója:
„A Zalaegerszeg hosszabbításban 2-0-ra legyőzte a másodosztályú Budafokot a labdarúgó MOL Magyar Kupa szerdai döntőjében a Puskás Arénában.
A sorozat 113 éves történetében a 83. finálén a 19. győztest avatták, ugyanis a kék-fehérek először hódították el a trófeát, miután egyetlen korábbi fináléjukat 2010-ben elvesztették.
A vezető találatot Németh Dániel szerezte a 117. percben, a végeredményt pedig Szalay Szabolcs állította be az utolsó pillanatokban egy hatalmas szabadrúgásgóllal, így a ZTE a következő idényben a Konferencia-liga selejtezőjében szerepelhet.
A Budafoki MTE szintén először nyerhetett volna, eddigi legjobb szereplése a 2017-es elődöntő volt még harmadosztályú együttesként.
A lelátón a zalaegerszegi drukkerek voltak többségben, akik olyan élőképpel kedveskedtek kedvenceiknek, melyen kék alapon fehér betűkkel a ZTE felirat rajzolódott ki azzal az üzenettel, hogy „a városért, a címerért, a kék-fehér színekért”. A fővárosi szurkolók azt feszítették ki előzetesen esélytelenebbnek tartott csapatuknak, hogy „írjuk tovább a történelmet”.
Az élvonalbeli Zalaegerszeg az első perctől ráerőltette akaratát a másodosztályú riválisára, így egyértelmű fölényben futballozott, Gundel-Takácsnak már a mérkőzés elején akadt dolga bőven a budafoki kapuban. Tíz perc után azonban kiszabadult a szorításból a piros-fekete gárda, amely elvétve lövésig is eljutott. A huszadik percben már csak a keresztléc mentette meg a zalaiakat a bekapott góltól, majd a kipattanó után kialakult veszélyes szituációban kétszer is a védők tisztáztak a gólvonal előtt. A labdaszerzések után kifejezetten bátran meginduló Budafok a szünetig hátralévő időben is lendületesebben, elszántabban és veszélyesebben játszott, de ígéretes akcióit nem sikerült gólra váltani, mert az utolsó kulcspasszokba rendre hiba csúszott, pedig nem egyszer a ZTE védelmi vonala mögé kerültek a szélsők.
A térfélcserét követően sem változott a játék képe, az alacsonyabb osztályú fővárosiak támadóbb szellemben futballoztak, ennek nyomán leginkább a zalaegerszegi védelemnek volt dolga. Az idő előrehaladtával viszont kiegyenlítetté vált a találkozó, a csapatok egyre kevesebb kockázatot vállaltak, inkább a biztonságra helyezték a hangsúlyt. A hajrához közeledve a ZTE próbálta átvenni az irányítást, de a Budafok szervezett védekezésével megakadályozta a helyzetek kialakulását, így következhetett a hosszabbítás.
A ráadásban többször is percekre beszorult az elfáradó Budafok, de hősies és önfeláldozó védekezéssel tartotta a gól nélküli döntetlent. A nehéz időszakot átvészelve az utolsó 15 percre rendezte sorait a fővárosi csapat, ám amikor már úgy tűnt, kihúzza a 11-esekig, akkor Németh Dániel egy eladott labdából megindulva éles szögből leadott lövésével eldöntötte a kupa sorsát. A kegyelemdöfést Szalay Szabolcs keresztlécről hálóba vágódó szabadrúgása adta meg a remekül küzdő riválisnak.”
Értékelések a lefújás után:
Németh Dániel: „Köszönöm a mostani és előző stábnak, hogy bíztak bennünk, a csapattársaknak is, ezért tudtunk sikeresek lenni. Meghallottam, hogy csere vagyok, de tudtam, hogy nem szabad búsulni, hanem nekem kell eldöntenem, amikor beszállok. Fantasztikus érzés, ez egy lépcsőfok, és remélem, a többit is meg tudjuk lépni. Nem hiszem el, hogy kupagyőztesek vagyunk, de szerencsére sikerült.”
Szalay Szabolcs: „Edzésen minden nap gyakorolom, hittem benne és szerencsére gól lett belőle. Hittem végig a sikerben, az év eleje óta dolgozunk, ez a befektetett munka gyümölcse, megérdemeljük. Nehéz tavasz volt, hullámvölgyekkel, de fel tudtunk állni, itt vagyunk és hazavisszük a trófeát a városnak. A szüleimnek és a barátaimnak ajánlom a sikert.”
Boér Gábor (a ZTE vezetőedzője): „Biztos, hogy nem hiszek annak, aki néhány hete azt mondja, Magyar Kupa-győztes leszek. Ilyen az edzői sors: egyszer fent, egyszer lent. Ehhez most kellett sok minden, szerencse, munka is, sokat dolgoztunk azért, hogy itt álljunk. Le a kalappal a srácok előtt, nagyot dolgoztak, és le a kalappal a Budafok előtt is, nagyot játszottak, egységesek voltak, megnehezítették a dolgunkat. Bízom az egész keretben, csak jókat tudok róluk mondani. Élmény volt ez a tíz nap, azt kértem, élvezzék a meccset, ez talán nem nagyon működött, rástresszeltünk a döntőre. A lényeg, hogy a csapatnak legyen jó. Most is a cserék rúgták a gólokat, ez visszajelzés, hogy ők is hozzá tudnak tenni a sikerhez. Mindenki nagyot küzdött. Azt mondtam nekik, ha kell, nyerjük meg a 120. percben, nem hittem volna, hogy ezt komolyan is veszik… Jelen pillanatban ez mindent jelenti a ZTE-nek, a világot. Remélem, sikerült boldog estét szerezni nekik, büszke vagyok, hogy ilyen csapat edzője lehetek. Hálásak vagyunk nekik!”
Demjén Patrik: „Számítottunk rá, hogy ilyen nehéz meccs lesz. Nem sok helyzetünk volt, nekik sem sok, szerencsére ezeknél tudtam védeni. Egy dolog, ami nagyon fontos nekem személy szerint: Fülöp Marcinak ajánlom ezt a győzelmet… Benne volt a fejemben, hogy lehet, hogy büntetők lesznek, nagyon sokáig húzták, de a végén látszott, hogy elfáradtak. Nagyon örülök, hogy így alakult, óriási kő esett le a szívünkről. Nagyon bízom benne, hogy ez volt az első trófeám, gyerekként ezekért a meccsekért kezdtem el focizni, ezekről álmodtam. Ezeket akarom minél többször átélni. Nagyon fontos, hogy ez a siker mit jelent Egerszegnek, a városnak, a klubnak, nekünk, játékosoknak, a szurkolóknak… ez nekik is szól.”
Kálnoki-Kis Dávid: „Pályafutásom legszebb pillanata ez. Ezzel a fiatal magyar csapattal sikerült történelmet írtunk, hazavisszük Zalaegerszegre a kupát, ami a klubnak, a városnak, a játékosoknak egyaránt csoda. Az, hogy ennyire szurkoló kísért el minket, örök élmény, köszönjük nekik is! A Budafok rendkívül jól játszott, mi az első félidőben szörnyen, azokat a hibákat követtük el, amikre készültünk, hogy nem fogunk. Szeretném megemlíteni Ricardo Monizt és Julian Jennert is, a Puskás elleni meccsig itt voltak velünk, nekik is jár a köszönet, mert egész évben építkeztünk. Fizikálisan őröltük fel őket a végjátékban. Csodás érzés csapatkapitánynak lenni itt, éhesek a sikerre a játékosok, az információkra, a fejlődésre is. Hullámzó néha a szezon, fiatal a csapat, de most is megmutatták a srácok, hogy milyen szinten képesek ezért a klubért küzdeni.”
Mátyus János (a Budafok vezetőedzője): „Megfejteni nem egyszerű, hogy mi jelentette a különbséget. Remekül helytálltunk, de a hosszabbítás egyes periódusaiban az ellenfelünk fölénk nőtt. Büszke és boldog vagyok: fájó a vereség, de tényleg nagyon büszke vezetőedző vagyok. A mai pillanat a legszebb része ennek az útnak, amit megtettünk hiába sajgó az érzés. Ez a legszebb esténk, amióta Budafokon vagyok, elképesztő kulisszák előtt játszottunk és helyálltunk, nagyot küzdöttünk. Nyilván nagyon sajnálom az utolsó perceket… Gratulálok a Zalaegerszegnek, megérdemlik a sikert, szívből kívánom, hogy sikeresek legyenek Európában. Szinte mindent elvihetünk magunkkal a bajnokságba is ezekből az érzésekből, és az első meccsünktől az utolsóig magunkkal is viszünk mindent. Még egyszer mondom: boldog és büszke vagyok.”
Kovács Dávid: „A klubnak a profilja a folyamatos fejlődés, így gondoltam, hogy még magasabbra juthatunk a kupában idénre. Évről évre bizonyítjuk, hogy jó játékosok kerülnek ki innen, csapatszinten is erősek vagyunk. Benne volt egy ilyen komoly szereplés, a mai napig történelem volt, de ez keserédes történelem: három perc híján jött a tizenegyespárbaj, ahol nyilván bármi megtörténhetett volna. Egyik oldalon sem volt hatalmas lehetőség, az első félidőben a kapufánál voltunk a legközelebb a gólhoz. Nehéz bármit mondani, hogy miért történt ez, de az élet ilyen… A csapatunkban rengeteg fiatal játékos van, akiknek olyan mérföldkő ez, ami a kezdetet jelenheti. Sok lehetőség várhat még rájuk, emeljék fel a fejüket, húzzák ki magukat és mutassák meg, hogy néhány év múlva akár Magyar Kupát nyerhetnek. Jó kérdés, mi vár rám a következőkben, arra fogok törekedni, hogy még egyszer NB I-ben szerepeljen a Budafok, már csak azért is, mert ígéretet szeretnék tenni a kisfiamnak: lássa az NB I-ben még egyszer az édesapját. Ezért is fogok küzdeni, remélem, sikerülni fog.”
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
