Már kilenc éve annak, hogy 35 éves korában itthagyott minket Komáromi Gábor, a debreceni ultraélet meghatározó alakja. Komcsi halálnak évfordulójáról így emlékeztek közvetlen társai, az Ultras Debrecen Facebook-oldalán: „Kilenc éve mentél el, és kilenc éve nem tudjuk feldolgozni a hiányod. A példamutatásod, a jókedved és a fanatizmusod mutat irányt nekünk az általad kikövezett úton. Örökké velünk leszel, Vezér! Nyugodj Békében, Gabi!”
Komcsi és a Szívtiprók
Ha felmerül az Ultras Debrecen neve, két ember jut róla eszembe. Az egyik a krónikás, Sándor Mihály tanár és sporttörténész, a másik pedig – és először ő – Komcsi. Hivatalosan 1994 óta, tehát 30 éve van ultra Debrecenben. A Szívtipróknak nagy harcot kellett vívniuk házon belül és kívül egyaránt, hogy tisztelje őket a város és az ország. A DVSC első aranykora előtt nem voltak sokan idegenben, de a maguk lehetőségeihez mérten mindenhol képviselték a debreceni színeket, volt stílusuk. Ez még akkor is helytálló, ha kis létszámuk miatt gyakran könnyű prédának számítottak házon kívül, főleg Budapesten. Komáromi Gábor tizenévesen állt a debreceni mozgalom élére. Tinédzser társaival harcolt a Lokiért a lelátón és ha kellett, az utcán, legyen szó labdarúgásról vagy kézilabáról. Az élet úgy hozta, hogy a DVSC futballcsapata a 2000-es évek meghatározó klubja lett Magyarországon, és a kis tábor egyre nagyobb lett. Többen lettek, de a szellemiség nem változott. A hirtelen jött népszerűség nem ment a „minőség” rovására. Hit, lokálpatriotizmus és kitartás. Ezek mentén élték a mindennapjaikat a debreceni ultrák.
Személyes élmények
Fanatizmusa mellett emberi kvalitásai miatt is lett Komcsi a debreceni tábor vezére. Közkedvelt arc volt a kapu mögött, ismerte az egész város. Optimizmusa mindig sugárzott belőle, de ha kellett, tudott kemény lenni. Mindenki adott a szavára, szurkolótársai barátként számíthattak rá minden helyzetben.
Kispest-szurkolóként 2005 decembere óta ismertem őt jobban. A két csapat tábora nem szívlelte egymást a kezdetekben, de a rivalizálás alábbhagyott a 2000-es évek elején. Komcsinak hála gyakran vendégek voltunk ezután a különböző debreceni törzskocsmákban az egymás elleni meccsek előtt és után. Ha hivatalos barátság nem is lett a két tábor között (a tradíciók nem engedik talán), kisebb társaságok barátokká váltak az évtizedek során. Hozzá kell tenni, hogy ezt nem biztos, hogy mindenki így érzi a felek között.
Emléke örök
Az emberbe bele tudnak égni dolgok. 2015. június 27-én, szombati napon egy koncertre készülődtünk Vácott a barátaimmal, amikor érkezett a szörnyű hír, hogy Komcsi elment. Két nappal előtte gázolta el egy gépjármű a Debrecenhez közeli Mikepércsen. Az orvosok hiába küzdöttek az életéért, nem tudták őt megmenteni. Komcsi halála – a DVSC és szurkolói mellett – az egész országot megrázta. Búcsúztatására az ország minden területéről érkeztek szurkolók, de külföldi ultracsoportok is megemlékeztek róla. Pótolhatatlan űrt hagyott maga után a lelátón és az életben egyaránt. Komcsinak, az édesapának, ezt követően született meg a lánya…
Komcsi nagyságát mutatja az is, hogy a Tankcsapda frontembere, Lukács László a 2015-ös Campus Fesztiválon neki énekelte az együttes Egyszerű dal című számát a Nagyerdőn. Nevét 2023 óta szektor viseli a Loki arénájában. A debreceni szurkolók az alábbi videóval emlékeztek meg róla akkor.
És álljon itt két megemlékezés riválisoktól.
Komcsi fájó módon, bántóan korán távozott közülünk, de az élet megy tovább. A társak, az Ultras Debrecen jóvoltából a „Komáromi Gábor!” rigmus minden meccsen felcsendül a Lokomotív meccsein, a Legenda tovább él.