Horváth Csenger a közösségi médiában köszönt el a DVTK közösségétől.
Mint ismert, a DVTK labdarúgócsapata a napokban közös megegyezéssel szerződést bontott novemberben kinevezett sportigazgatójával, Horváth Csengerrel. A szakember vasárnap este terjedelmes Instagram-posztban búcsúzott el a klubtól és a szurkolóktól.
Ezúton szeretném megköszönni mindazoknak, akik az elmúlt napokban megkerestek, írtak, vagy csak gondoltak rám. Köszönöm mindenkinek, aki hitt abban, hogy az értékteremtés nemcsak a gyors győzelmekben, hanem az alapok megteremtésében és a hosszú távú építkezésben rejlik.
A DVTK számomra soha nem volt állás – ez mindig is hivatás volt. Szenvedély. Egy közösség, amit nem lehet kívülről megérteni – csak belülről érezni.
A Diósgyőr nem csak klub. Ez egy életérzés. Egy tartás. Egy dac, ami akkor is áll, amikor más már rég hátra lépett.
Kinevezésem előtt sok-sok évvel, még a régi stadion mellett odajött hozzám egy idős úr. Azt mondta:
„Tudod öregem, a Diósgyőr olyan, mint a bányászcsákány: nem csillog, de ha kézbe fogják, tudod, hogy súlya van.”
Aztán ránézett az omladozó stadionra és hozzátette:
„Mi nem azért szeretjük ezt a helyet, mert mindig nyer. Hanem mert amikor padlón van, mi akkor is itt vagyunk. És ettől vagyunk többek másoknál.”
Ez a DVTK valódi értéke: a hűség, a munkába vetett hit, az összetartás és az, hogy nem áruljuk el egymást, amikor nehéz az út.
Most egy fejezet lezárult az életemben.
Azt kérem tőletek: ne engedjétek, hogy megosszák ezt a közösséget. Ne hagyjátok, hogy elvegyék azt, amit évtizedek verejtéke, hite és szeretete épített fel.
A Diósgyőr mindig is azoké volt, akik nem hátrálnak meg. Akik nem a címer mögé bújnak – hanem a címerért állnak ki.
Mert itt nem az számít, mit mondanak rólad – hanem hogy amikor megszólal a Himnusz, felemelt fejjel állsz a lelátón.
Ez a DVTK.
Ez maradjon is így.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
