Szoboszlai Zsolt kemény szavai szülőkről, gyerekekről és a kib***szott piros telefonról.
A székesfehérvári Gombócleső utcától az Anfield Roadig – ez volt a mottója annak a beszélgetésnek, amely során Bruckner Gábor, az Utanpotlassport.hu főszerkesztője faggatta Szoboszlai Zsoltot, a Liverpoolban futballozó Szoboszlai Dominik édesapját a hírportál által rendezett keddi, budapesti konferencián.
Szóbeszédek és legendák keringenek arról, hogy Zsolt apaként-edzőként mennyire volt szigorú, Dominik pedig mennyire volt elkötelezett még akkor, amikor együtt eldöntötték, hogy a kis futballista pályafutásából megpróbálják a lehető legtöbbet kihozni. A múltról, a hogyanról, a sokak szerint hétpecsétes titokként kezelt székesfehérvári módszerekről az édesapa a tőle megszokott őszinteséggel beszélt a Lurdy Házban rendezett „Egy nap az utánpótlásért” konferencián.
Főnix-Gold: 952 futballműhely közül a legjobb nyolc között
„Önfejű, akaratos, céltudatos, és mindent ennek a játéknak áldozott fel. A napját az alvást leszámítva csak a foci töltötte ki, azon kívül, hogy az iskolába ugyanúgy bejárt, mint bármelyik más gyerek.”
Nagyon jó tanuló volt. Az ének és a technika órákat én felülírtam az iskola segítségével. Nagy köszönet ezért az iskolának, mert így ezeket az órákat is a labdával tudtuk tölteni
– mondta nyitásként fiáról Szoboszlai Zsolt, aki Dominik sikerei miatt egy csapásra az egyik legkeresettebb édesapja-szakembere lett a magyar labdarúgásnak.
Dominik hét, Bolla Bendegúz nyolcéves volt, amikor Szoboszlai Zsolt és Bolla édesapja megalapították Székesfehérváron a Főnix-Gold Fc. Utánpótlás-nevelő Sportegyesületet. Itt futballozott a szintén felnőtt válogatott Csoboth Kevin is, aki Pécsen nevelkedett, és onnan járt át Székesfehérvárra. A Magyar Labdarúgó Szövetség produktivitási mutatója 952 klubot vizsgál az alapján, hogy melyik játékos hol játszott korábban, és ebben a Főnix Gold több, évi kétmilliárd forint támogatáshoz jutó akadémiát megelőzve a nyolcadik helyen áll.
Hogyan csinálják?
„Kellenek hozzá a gyerekek is. Semmi csodaszer nincsen, pedig mondhatnánk, hogy piros csokit húzunk rájuk, mert abból lesz a futballista. De erről szó sincsen. Magyarországon mindig jellemző volt a külső tényezőkre hivatkozás, mondván, nem olyanok az edzők, nem jó az infrastruktúra, semmi nem olyan, és ezért sz*r a foci. Én azt mondom, az elmúlt 15 évben megváltozott minden. Az infrastruktúra, az edzői gárda is kicserélődött, tapasztaltabb lett. A környező országokhoz képest nagyon sokat fejlődtünk, mégis nekünk van a legkevesebb topligás játékosunk” – magyarázta Szoboszlai Zsolt, aki szerint nem csak a körülményeket kell vizsgálni, hanem az alanyt is, amikor az okokat keressük.
„Vannak statisztikák, hogy hány gyerek kezdi meg a sportot négy-öt évesen, és hányan laknak Magyarországon. Tízmillió emberből 8 ezer kezdi meg, mégsem lesz annyi topligás játékosunk, amennyi lehetne.” Az okokról konkrét elképzelése van Szoboszlai Zsoltnak.
Heti két óra édeskevés a fejlődéshez
„Próbáljuk heti két órában a gyerekeket arra oktatni, amire a grund napi 5 órában tanította. Mi rúgtuk a falat egyedül, vagy ha jött valaki, akkor ketten passzolgattunk, majd szépen összeálltak a 4a4, az 5az5 elleni csapatok, és ment a foci napi öt órán keresztül. Most, ha heti két óránál több edzést szeretnénk tartani, akkor már falakba ütközünk, mert más foglalkozáson van a gyerek, és nem érkezik meg az edzésre. De akkor ne tegyük fel a lécet a legmagasabb szintre.”
Szoboszlai Zsolt azonban feltette. Ő is sportolt, NB I-es labdarúgó volt, 15 mérkőzésen kapott lehetőséget az élvonalban, de mint mondja, ezt nem teszi ki a kirakatba. Azt azonban igen, hogy kikkel játszott együtt Tatabányán. Szalma Józsival, Gelei Karcsival, Kiprich Józsival. De ekkor rájött, hogy az ő szintje eddig tartott, de tovább akart lépni.
Méghozzá úgy, hogy a fiát, Dominikot feljuttatja a lehető legmagasabb szintre. Ügyesebb volt a többieknél, vagy csak elhatározta az apa és a fia, hogy irtózatos munkát végeznek el a siker érdekében? „Az irtózatos munka stimmel. Hogy ügyesebb lett volna a többieknél? Mindenki ügyes a maga nemében, de mindenkinek vannak korlátai. Amikor egy utánpótlásjátékos felnőtté válik, előbb-utóbb kiderül, hogy megyei I-es, NB II-es, NB III-as vagy nemzetközi szinten üti-e meg a mércét. Ezeket a szinteket edzésekkel ki lehet tolni attól függően, hogy milyen kvalitás van a gyerekben, de előbb-utóbb ennek egyszer vége lesz, egy korlátot nem lehet túllépni.”
„Megköveznek páran emiatt”
A Főnixnek azonban eltérő gondolatai vannak arról, hogy mit is kell valójában a fiatal labdarúgókkal tenni azért, hogy elérjék a legmagasabb szintet.
„Megköveznek páran emiatt, de ezzel sincsen semmi baj, hiszen a siker felé több út vezethet. Én a technikás focit szerettem, és ennek az útján indultam el az egyesülettel. A cél, hogy minél technikásabb legyen a gyerek, és minél több játékszituációt meg tudjon oldani.
Ha nem csiszolja tökéletesre a technikáját, attól még ki tudja választani a legjobb megoldást, de nem tudja kivitelezni. De aki eljut a lehető legjobb technikai szintre, az mindkét szituációt tökéletesen végre tudja hajtani. Akik kimaradnak ebből 5-14 éves koruk között, a következő lépcsőfokon el fognak bukni.
Szoboszlai Zsolt hozzátette, nem tudta, mi lesz az út vége Dominikkel, de ő ment a saját feje után. Garancia azonban semmire nem volt. „Hiszen megtörténhet, hogy 16 évesen jön egy kislány, és viszlát.”
„Nem fogjátok elhinni, mi történik Liverpoolban!” – Szoboszlai Zsolt a kommentelőknek is üzent
Aki állandóan a kibúvót keresi vagy hipochonder lesz, amikor szóba kerül az edzés, abból – vélekedik az idősebb Szoboszlai – nem lesz semmi. Azt azonban látta a fián, hogy akarja a sikert. „Volt, hogy én tettem le a fejemet aludni, és akkor ő kopogtatott, hogy menjünk. Szerencsés helyzetben voltam, mert volt kulcsom az egyesülethez, ezért ha akartunk, este 21-től 23-ig is kimehettünk. Úgy is mondhatnám, hogy egymást vittük bele a hülyeségbe.”
„Hazugság, ő is tudja, hogy az”
Dominik egy interjúban azt mondta, hogy az édesapja iszonyatosan szigorú volt, soha egy jó szava nem volt hozzá, és nem is dicsérte.
„Hazugság, ő is tudja, hogy az” – mondta egy széles mosollyal az arcán Zsolt. „Neki gyerekként ezek a dolgok maradhattak meg, de ha őszinte vagyok, az igaz, hogy kétszer ugyanazért a dologért soha nem dicsértem. Ha megcsinált egy szép dolgot, gratuláltam, de ha a következő meccsen még egyszer ugyanezt megcsinálta, akkor már nem.”
Most pedig mindenki láthatja Dominik arcán az örömöt, amikor futballozik.
Ha én ilyen szigorú voltam, és most mosolyogva tud játszani, akkor lehetne ez a recept.
És hogy a kőkemény kitartást igénylő úthoz mit szólt Dominik anyukája? „Nem kérdeztük. Jó hátteret biztosított, mindenben partner volt, és amikor elkezdtük az egészet, őt is bevontuk. Egy kérésem volt csak, hogy soha ne beszéljünk keresztbe.”
„Soha nem azért sírt, mert én kemény voltam”
A fiát látta és hallotta is sírni, kisgyerekként bőven volt rá példa. „De soha nem azért sírt, mert én kemény voltam, azt tudomásul vette. Én adtam alternatívát, de mindkettőnek ugyanaz volt a vége. Erre 14-15 évesen rájött, és meg is kérdezte tőlem: – Nem mindegy, mit mondok? Úgyis ugyanaz fog történni.”
A 49 éves Szoboszlai felidézte, hogy a gyerekében mennyire benne volt a győzni akarás. Amikor vesztett, szólt a bírónak, hogy ezt a meccset újra kell játszani, hiszen az nem lehet, hogy kikapott a csapata. De később megmutatta, hogy tud veszíteni, és aztán ő lesz az, aki végül győzni fog.
Dominik mindössze 15 éves volt, amikor Ausztriába került. S hogy miért éppen a Red Bull Salzburgba? „Mert kiválasztották. Itt volt az osztrák klub megfigyelője, ott állt köztem és Esterházy Matyi között, és megkérdezte Dominik menedzserét, hogy ismered a szüleit? ‘Persze, itt áll mellettem’ – válaszolta Matyi. Kérdezték, lenne-e kedvünk kimenni ismerkedni Ausztriába, és ott dőlt el, hogy szeretnék Dominikot.”
De ekkor még nem ott játszotta a mérkőzéseit. „Kivittem vasárnap a tatabányai állomásra, felszállt a Railjetre, majd pénteken visszajött, itthon lejátszotta a meccsét a Főnixben, aztán már ment is vissza addig, amíg le nem igazolták hivatalosan.” Erre a szabályok szerint 16 éves korában kerülhetett sor.
Dominik ezzel kiszakadt a magyar közegből. Innentől csak magára számíthatott, egy teljesen idegen környezetben, más körülmények között kellett megfelelnie. „De itt egész jól felkészült arra, hogyan kell egy új közegben helytállnia.”
„Ne tutujgassuk ezeket a gyerekeket!”
Ezek után a beszélgetés rátért a fiatal labdarúgók itthoni bánásmódjára és a szüleikre, akiknek a szerepéről markáns véleménye van Szoboszlai Zsoltnak.
„Biztos mindenki olvasta, hallotta már, hogy mit gondolok erről, és lehet mondani rám, hogy egy egész pokróc ember vagyok. De nem igazán tudtam elfogadni, és senkit nem akarok megbántani, se klubot, se szülőt, de tutujgatjuk ezeket a gyerekeket. De ha odakerül majd a játékos az élsport kapujába, ott végképp nincs pardon. Salzburgban nem egy olyan afférja volt Dominiknak, amikor ki kellett állnia saját magáért, és nem az történt, hogy hazament, szólt apának, mert majd ő megbeszéli, elrendezi.
Mert most, jelen pillanatban mindenkinek vagy egy kib*szott piros telefonja, amivel fel tud hívni valakit. De ez nem tesz jót, ez nem visz előre
– vélekedik a Főnix-Gold alapítója.
„A szülők kegyetlenek. Egy kollégám mondta, kicsit morbid, de nekünk árvaházból kellene gyerekeket szereznünk, mert ott nincs, aki rászóljon. Végighallgattam a kollégákat, szülőket, tanulságos, hogy a szülők jelen pillanatban mindent is jobban tudnak, mint az edzők. De akkor nem tudom, miért nem veszik a sípot a kezükbe, és viszik le a gyereket edzeni. Ahogy én tettem. Én odaadom a sípom. Hogyan lehetne szülőt nevelni? Mi megpróbáltuk. Voltak drasztikusabb módszerek. Leszedtem a pályáról a gyereket, odaküldtem az apjához, hogy kérdezze meg tőle, mit kell csinálni. A gyerek ilyenkor gondolkodik. Ha nem azt csinálom, amit az apám mond, akkor leszedi a fejem, vacsorát sem kapok? Ha nem azt csinálom, amit az edző mond, kapom majd az ívet, és ott ülhetek csereként mellette?”
Magyarországon szülői diktatúra van
Szerinte a gond az, hogy elfelejtjük, ez egy játék, és a szülőknek is azzal kellene foglalkozniuk, hogy élvezzék. Szülőnevelésben úgy próbáltunk meg ezen változtatni, hogy van egy szupermini korosztályunk, és amikor a gyerekek először jönnek edzeni, akkor megjelenik sportruházatban a szülő is. Az edző pedig nem a gyereknek, hanem a szülőnek mondja el, hogy mit kell csinálni. Kiderült, ez beválik. A szülők 80 százalékának fordítva van becsavarva a lába. Amit a gyerekek gyorsan elsajátítanak, az a szülő számára két hónap múlva is ugyanolyan nehéz. Volt egy szülő, aki nem sportos ruhában jött. Fehér ing, nadrág, mobil a kézben, makkos cipő. Letette a telefont. Gyerekekkel megcsináltuk a gyakorlatot, sípszóra a szülők következtek. ‘Letérdelsz, ráhasalsz a nadrágra!’ Koszos lett az ing, onnantól ez a szülő is sportruházatban jött.”
Akik így kezdtek nálunk, és ezen nőttek fel, kívülről egyre kevesebbet szólnak be a gyereknek, mert tudják, teljesen más a benti légkörben dönteni, mást lát az edző a kispadról.
Szoboszlai Zsolt egyértelműen úgy gondolja, hogy szülői diktatúra van Magyarországon a sportban. „Ez akkor is igaz, ha azt mondják rám, hogy ‘ez hülye’. Az akadémiákon is ezt látom, hogy ha a szülőknek valami nem tetszik, akkor rögtön pálcát törnek az edző feje fölött. Ha nem az edzővel, akkor beszélnek egy másik vezetővel a panaszukról. Ugyanakkor én egyre jobban azt érzem, hogy az akadémiák kiállnak az edző mellett, és azt mondják a szülőknek, hogy ha nem tetszik az edzés, el lehet menni.”
Ha a Főnixhez érkezik egy gyerek, és az MLSZ adatbankban az szerepel, hogy volt már hat klubja, akkor felmerül a kérdést: „Eddig mindegyik helyen hülyék voltak? Az én mottóm, hagyni kell, hadd dolgozzanak az edzők. Hiszen mi történik, ha nem tetszik a tanár, ahogyan a matematikát vagy a magyar tanítja? Megcsapkodom? Nincs ilyen.”
„Semmit nem tennék másként”
Közben pedig felmerül a kérdés, van-e új Szoboszlai Dominik a Főnixben. „Lehet, hogy van új Dominik, de azt a belefektetett munkát nem látom, amit ő elvégzett.”
Szoboszlai Zsoltot megkérdezték, ha újrakezdhetné az egész munkát a 6-7 éves fiával, akkor másképp tenne-e valamit. „Semmit. És bocsánat, ha valakit megbántottam.”
2023 elején az NB1.hu-nál vendégeskedett Szoboszlai Zsolt:
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
