Utánpótláskorúként túl magabiztos volt, 19 évesen hazatérve pedig készpénznek vette, hogy egyből játszhat.
Túlzott magabiztosságról, lefaragott egójáról és a nehéz időszakokban igénybe vett mentáltréningekről is vallott Szabó Levente, az Eintracht Braunschweig csatára. A magyar válogatott meghívóig olasz tinédzserévektől kacifántos úton eljutó futballista Bartosz Grzelaknak és Vladimir Radenkovicsnak is hálás.
„19 évesen hazatérve készpénznek vettem, hogy egyből játszhatok – nyilván jött az első pofon, amikor szembesültem azzal, hogy ez nem így megy. Lendületben éreztem magam, türelmetlen voltam, nem értettem, miért nem kapom meg a lehetőséget a Fehérvárban, de az idősebb játékosok segítettek kezelni a helyzetet” – idézte fel a Genoától való hazatérését Szabó a Nemzeti Sportnak.
„Nikolics Nemanja tanácsolta, mindegy, hol, csak játsszak, és ezt hallva az lett a célom, hogy elkerüljek kölcsönbe, és visszaküzdjem magam a keretbe. Az első két évem ráment a sérülésekre, mert hiányzott a folyamatos meccsterhelés. Az utóbbi két esztendőben lendültem játékba, több helyen is megfordultam, és mindegyik állomás hozzátett ahhoz, hogy felépítsem magam, ami Olaszországban nem sikerült” – tette hozzá.
Szabó karrierjében a kecskeméti kölcsönjáték volt a fordulópont. Akkor is megkapta a lehetőséget, ha az előző mérkőzésen esetleg nem ment neki jól a játék. Szerinte a Kecskemétre sorjában érkező válogatott meghívók egyik fő oka is a bizalom.
A felnőtt válogatottban novemberben bemutatkozó támadó arról is vallott, hogy fiatalon túl magabiztos volt. Első körben Csernus Imre egyik előadása faragott az egójából, majd a későbbiekben többször vette igénybe szakemberek segítségét a sportpszichológiai vonalon.
Szabó fiatalon teljesen lefagyott Csernus Imre egyik előadásán
„Utánpótláskorúként túlságosan magabiztos voltam, úgyhogy külön foglalkoztam ezzel. Emlékszem, Csernus Imre önismereti előadásokat tartott a győri akadémián, amivel sikerült faragni az egómon. Az egyik órán megkérdezte tőlünk, tizenéves kajla gyerekektől, hogy szerintünk a teremben ülő huszonkét-huszonnégy srác közül hányan lesznek profi labdarúgók. Ő válaszolt helyettünk: jó, ha egy. Teljesen lefagytam, és nem mintha addig félvállról vettem volna bármit is, de akkor tudatosult bennem, hogy a céljaim eléréséhez még nagyobb odaadásra és több munkára lesz szükség” – mondta.
Később az Atalantánál a kihívások miatt, míg Magyarországon a sérülésekkel való hatékony megküzdés érdekében járt mentáltréningekre. Ma pedig már válogatott támadóként kell beszélni róla, hiszen novemberben, a Nemzetek Ligájában pályára lépett Hollandiában. Noha egy Virgil van Dijkkal való ütközés során kisebb sérülést szedett össze, már a következő keretbe való bekerülés a célja.
„Ott motoszkál a fejemben, milyen lenne pályára lépni Törökország ellen Isztambulban a Nemzetek Ligájában, ám addig is a klubomra kell összpontosítanom, nem vagyunk ugyanis könnyű helyzetben, el kell szakadnunk a kiesés elől menekülő csapatoktól a tabellán” – fogalmazott
