A 14 meccses veretlenségi sorozatról is elmondta a véleményét.
Csank János 19 mérkőzésen volt a magyar válogatott szövetségi kapitánya. A mérlege 6 győzelem (Azerbajdzsán és Málta ellen kétszer-kétszer, valamint az Arab Emírségek és Finnország ellen), 3 döntetlen (Norvégia, Svájc és Finnország ellen), 10 vereség (Horvátország, Ausztria, Anglia, Olaszország, Norvégia, Ausztrália, Svájc, Lengyelország, valamint Jugoszlávia ellen két vb-pótselejtezőn), 23 szerzett gól, 37 kapott gól. Két bajnoki cím és egy kupagyőzelem büszke tulajdonosa is.
Csak Jánossal a heol.hu készített interjút, a válaszaiból szemezgettünk.
ELSZÁLLT VÁGYAK
„Kicsit tartottam a Svájc elleni mérkőzéstől, mert túl nagynak éreztem a csapattal szemben támasztott elvárásokat. Aztán nagyjából az lett, amit vártam. Hogy mi történt a válogatottunk tizennégy meccses veretlenség után? Egyszerűen annyi, hogy a vágyak elszálltak a valóságtól. Nem volt annyi a csapatban, mint elvártak tőle a szurkolók. Nekik semmi sem lehetetlen, őket nem érdeklik a realitások.
Több volt a 14 meccsben a szerencsefaktor, mint a nagy foci. A szerencse pedig éppen a focipályán a legforgandóbb. Attól is függ, ki, mikor, milyen napot fogott ki, hogy a labda bemegy vagy nem.
FIGYELMEZTETŐ JELEK
„Voltak előjelek, amikor gondolkodni kellett volna. Ilyen volt például az írek elleni meccs, amikor egy rendkívül gyenge csapattól kikaptunk. Azt hittem, utána helyrebillennek a játékosaink, de a svájciak ellen ott folytattuk, ahol az ír kudarcnál abbahagytuk. Hogy lehet az, hogy az első gól megfogta a focistáinkat és valósággal pánikba estek? Hiszen végig benne kell lenni a meccsben, mert az utolsó percben is egyenlíthetsz. Döbbenettel figyeltem a további mérkőzéseinket is, hogy gyakran több védő mozgott a tizenhatoson belül, mégis voltak őrizetlen csatárok. Miből ered ez a rengeteg helyezkedési hiba?”
REALITÁSOK
„Nem örülök annak, hogy a sikertelen szereplés alapvetően meghatározza az ország labdarúgásban a hangulatot – válaszolta.
A németekkel nem vagyunk egy súlycsoportban, aki ezt másként hiszi, az nincs tisztában a realitásokkal. Én megpróbáltam volna levenni róluk a felesleges terhet. Ha ezt levette volna a kapitány stábja, akkor jobb meccseket játszottunk volna.
A játékos feladata pedig mindenkor az legyen, ne felejtse el: hogy a futball játék. Merje megcsinálni azt, ami az eszébe jut. Most, hogy kijutottak az Eb-re, csak egy dolguk lett volna: élvezzék, hogy fontos meccseken játszhatnak, azt pedig vidáman, felszabadultan és bátran, mert abból sok jó kisülhet.”
ELFELEJTETTÉK
„Már nincsenek nagy álmaim. Hetvenhét éves vagyok, Ózdon élek, egyedül. Sosem akartam megnősülni, így gyermekem sincs, de gyermekem igazában a labdarúgás lett. Ma már senki sem kér tőlem tanácsot, elfelejtettek. Nem hívnak fórumokra, kiestem a figyelem határán kívülre. Labdarúgókapus voltam, még ma is szeretem ezt a munkát, mert a kapus mindenütt őrt kell álljon. Az életemben is kapus vagyok, nem akarom, hogy bárki bejusson, akit én nem szeretnék.”
Próbáld ki nálunk a sportfogadást! (x)
