Kalmár Zsolt az egyik kérdésünk után elérzékenyült, és meglepően őszintén válaszolt.
Ő az egyik legtechnikásabb magyar labdarúgó, aki többször is éppen akkor sérült meg súlyosan, amikor nagy lépést tehetett volna előre. A még mindig csak 29 éves középpályás tiniként az ETO-ban Pintér Attilától tanulta a legtöbbet, eljutott egészen Lipcséig, majd Marco Rossi Dunaszerdahelyre csábította, most pedig Fehérváron szeretné újra felépítené magát. Az újabb légióséletről sem mondott le, abban pedig pláne reménykedik, hogy három meghiúsult Eb-részvétel után kijusson egy nagy tornára a válogatott tagjaként. „Több mint játék”-rovatunk főszereplője ezúttal a Fehérvár játékmestere, Kalmár Zsolt.
Az alábbiakban kiválogatottunk a legjobb szövegek közül néhányat, a történetek csattanóját az idézetek utáni linkre kattintva nézhetitek, hallgathatjátok meg.
Foci, Hajszán, poszterek
„Sok példaképem volt, az egész szobám ki volt poszterezve. A régi Ronaldo, Ronaldinho, Zidane, Henry egyaránt kint volt a falamon. Lefeküdtem apu mellé, és néztük a BL-meccseket. Minden vasárnap Dzsudzsák Balázst is figyelemmel követtem, amikor a PSV-ben játszott.” (kattints a teljes történetért!).
Győr, Pintér, Feyenoord
„Amikor bemutatkoztam az NB I-ben, Pintér Attila volt az edzőm, akinek nagyon sokat köszönhetek. A válogatottba is ő hívott be, szép emlék. Több helyen, a Monacónál és a Feyenoordnál is jártam próbajátékon. Meg is feleltem Rotterdamban, de…” (a teljes történet).
Az év felfedezettje
„Nagyon sok olyan, magasabban jegyzett csapat ellen játszottunk, mint az olaszok, a franciák, a portugálok. De fel tudtuk velük venni a versenyt, és győzni tudtunk ellenük. Nagyon sok olyan torna volt, ahol a legjobb játékosnak választottak. (…) Horváth Ferencnél kezdtem el folyamatosan 90 percet játszani, nagy elismerés volt, hogy én lettem az év felfedezettje.” (a teljes történet).
Válogatottság, három kihagyott Eb
„A két további Eb, hogy is mondjam… Kicsit peches. Mindkettőről sérülés miatt maradtam le. De nem is ez a fájó, hanem az, hogy előtte ott voltam mindegyik Eb-selejtezőn, játszottam, segítettem a csapatot. (…) Az a célom, hogy Fehérváron…” (a teljes történet).
Leipzig, Kimmich, Bröndby
„Volt egy ajánlatom a Heerenveentől, közel voltam, hogy odamenjek, de aztán jött a Lipcse. Jó döntés volt, mert egy nagyon jó klubhoz kerültem.
De a legjobb az lett volna, ha az ETO-ból Salzburgba kerülök, és onnan úgy felépítenek, mint Szoboszlait.
(…) Amikor Bódog Tamás elment Diósgyőrbe, akkor pont válogatott szünet volt, két meccsen is játszottam, és amikor visszamentem a Bröndbyhez, nem kerültem be a kezdőbe. Jól indult, de aztán nem úgy fejeződött be, ahogy szerettem volna.” (a teljes történet).
DAC: csúcsforma, furcsa távozás
„Marco Rossi hívott, hogy úgy néz ki, ő lesz a Dunaszerdahely edzője, és szeretné, ha odamennék. (…) Vezéregyéniség, csapatkapitány lettem. Aki ott játszik, az fantasztikus érzéssel jön el onnan a klub és a szurkolók által teremtett hangulat miatt. Csak egyet sajnálok…” (a teljes történet).
Sérülések, változások
„Voltam nagyon mélyen, és arra gondoltam, mi lenne, ha abbahagynám. De a szívem sosem engedte. (…) Volt kire támaszkodnom, ott voltak a szüleim, a családom. A feleségem, mintha gyerek lettem volna, mindent megcsinált. Kemény időszak volt.” (a teljes történet).
Élet a fiammal, fehérvári visszatérés
„Őszintén, ha nem fociznék, nem tudom, mit csinálnék. Olyan sok dologhoz nem értek, mindig a tesómat hívom, hogy csináljon meg valamit. Mindent a focira tettem fel. Még csak 29 éves vagyok, még focizni szeretnék.” (a teljes történet).”
A teljes interjú:
