Jövőre ismét eltüntethetik az osztálykülönbséget.
Az NB III Északkeleti csoportjában érdekelt Karcag négy forduló után csupán a hetedik helyen állt a tabellán. A gyengébb rajtot követően megtáltosodott a csapat, ezt jelzi, hogy a 17. játéknapnak már éllovasként vághat neki. Varga Attila legénysége a Magyar Kupában is letette a névjegyét, ugyanis a negyedik körben a Kecskemétet 1-0-ra verte, ezzel pedig bejutott a legjobb tizenhat közé. A KTE elleni bravúr során a győztes gólt Székely Dávid szerezte, vele már a következő kupaellenfélről, a ZTE-ről is beszélgettünk, emellett a megújuló stadion és a vezetőedző habitusa szintén téma volt.
– Sokan azt gondolhatják, hogy a szezon eddigi csúcspontját október 30-án értétek el, hiszen ekkor az élvonalban szereplő Kecskemétet búcsúztattátok a Magyar Kupában.
– Nem csupán az idény, hanem a klub történetének egyik legnagyobb sikerét értük el, mivel korábban a Karcag még nem jutott ilyen sokáig a kupában. A kezdő sípszó előtt azt beszéltük meg, hogy úgy kell beleállnunk a meccsbe, mint egy bajnokiba. Jó mentalitással játszottunk, bár azt be kell vallani, hogy olykor szerencsénk is volt, mivel a KTE kétszer eltalálta a kapufát. Ennek ellenére ki merem jelenteni, hogy megdolgoztunk a szerencséért, vagyis nem érdemtelenül nyertünk.
– Mekkora tettnek tartod, hogy te lőtted a győztes gólt?
– Nyilván boldog voltam, de a továbbjutásnak sokkal jobban örültem. Azt a szögletvariációt, amiből betaláltam, már korábban is kipróbáltuk, de akkor nem sikerült bevennünk az ellenfél kapuját. Rengetegen gratuláltak nekem a lefújás után, a városban sokáig beszédtéma volt a győzelmünk. Örömmel tapasztaljuk, hogy egyre többen látogatnak ki a meccseinkre, kisebb futball-láz tapasztalható a városban. Van egy lelkes B-közepünk, amelynek a tagjai az idegenbeli találkozókra is elkísérnek minket.
– A nyolcaddöntőben újabb NB I-es ellenfeletek lesz a ZTE személyében.
– Örülünk, hogy ismét élvonalbeli csapatot fogadhatunk. Biztos vagyok benne, hogy a februári mérkőzésen újra sok szurkoló lesz a stadionban. Van még idő a következő kupameccsig, így nagyon sokat még nem foglalkozunk ezzel. A minimális célunk a tisztes helytállás lehet, de ha már egyszer borítottuk a papírformát, miért ne sikerülhetne ez újra?!
– A bajnokságban sem érheti kritika a teljesítményeteket, ugyanis az élen álltok.
– Pedig az elején nem jöttek az eredmények, ám ezt követően minden mozaikdarab a helyére került, úgy érzem, jó csapat alakult ki. A nézők nem unatkoznak a meccseinken, hiszen sok gólt rúgunk. Hátul stabillá váltunk, amit alátámaszt, hogy a legutóbbi hat tétmeccsen az ellenfelek nem vették be a kapunkat. Egyébként a szezon előtt a bajnoki címről nem beszéltünk, az első négy közé jutást céloztuk meg.
– Jelenleg egy pont az előnyötök a DEAC-cal szemben. Neked érdekes lehet ez a versenyfutás, mivel 2020 és 2022 között a cívisvárosi gárdát erősítetted.
– A DEAC jelenlegi keretéből szinte mindenkit ismerek, a szeptemberi bajnoki után több egykori csapattársammal is jót beszélgettünk. Az őszi meccset 2-0-s győzelemmel zártuk, reményeim szerint tavasszal újra összejön a diadal, illetve abban is bízom, hogy a szezon végén mi végzünk az első helyen. Több csapat van lőtávolon belül, ezért nem hinném, hogy csak köztünk és a debreceniek között dől majd el a bajnoki cím sorsa. Ebben a mezőnyben nincsenek előre lefutott meccsek, ezért nem érdemes senkit sem lebecsülni.
– Ettől az idénytől már az új stadionban láthatjátok vendégül az ellenfeleket. Milyen érzés ebben a létesítményben szerepelni?
– Az előző két szezon nem volt egyszerű, mivel előbb Balmazújvárosban, majd Tiszafüreden játszottunk albérletben. Mindenkinek nagyon tetszik a stadion, ahogy korábban már említettem, egyre többen jönnek ki a mérkőzéseinkre, így sem a körülményekre, sem a hangulatra nem lehet panaszunk.
– Varga Attila személyében egy olyan tréneretek van, akinek ami a szívén, az a száján. A közös munkátokat hogyan jellemeznéd?
– Varga Attilával már Kazincbarcikán is együtt dolgoztam. Valóban szókimondó edző, aki ha kell, kritizál, de dicsérni is tud. Egyébként szüksége volt rá a csapatnak, mivel az érkezésének hála a profi szemlélet meghonosodott, ez érződik többek között az edzések minőségén.
– Tavaly nyáron tértél haza a Kazincbarcika csapatától. Miért döntöttél így?
– A karcagi vezetők többször megkerestek, és megtetszett az a jövőkép, amelyet felvázoltak. Az előző idényem nem alakult jól egy sérülés miatt, a térdemben a porcot meg kellett műteni, de már tavasszal jobb formába lendültem.
– Karcagi születésűként mit jelentene neked, ha összejönne az NB II-be jutás?
– Természetesen nagyon boldog lennék, ha ez sikerülne. Amikor fiatalabb voltam, akkor még csak a megye I-ben szerepelt a Karcag. Szerintem amennyiben kiharcolnánk az osztályváltást, a város is bevállalná a másodosztályt. Nyilván nem egyszerű az út, köztudott, ha az első helyen is végeznénk az Északkeleti csoportban, várna még ránk egy osztályozó.
