Látja a hazai reményt!
A magyar női labdarúgás azzal büszkélkedhet, hogy négy válogatott játékos is a német Bundesligában szerepel: Németh Diána (VfL Wolfsburg), Németh Hanna (SV Werder Bremen), Turányi Lilla (FC Bayer 04 Leverkusen), Zeller Dóra (1.FC Köln). Ez minden bizonnyal nem újdonság a futballt, s főként a női focit követőknek. Azt azonban talán kevesebben tudják, hogy az FC Bayern München edzői stábjában, a férfi első csapat pályaedzőjeként dolgozó Lőw Zsolt mellett, a női szakágban is van egy magyar tréner. A bajor sztárcsapat női szakágának utánpótlásában kapusedzőként tevékenykedik Horváth Bettina. Beszélgetésünk apropója az, hogy a világhírű klub a napokban hosszabbította meg a magyar kapusedző szerződését.
KÜLÖNBÖZŐ SZINTEK
Hogyan kerül valaki a magyar női labdarúgásból Európa egyik legfejlettebb női futballkultúrájának egyik zászlóshajójához edzőnek?
Jó néhány éve, egészen pontosan 2013. óta élek Németországban, így természetesen nem direktben a magyar futballból kerültem a Bayern Münchenhez. Ugyanakkor büszke vagyok rá, hogy az alapokat még otthon szereztem meg. Amikor ide kijöttem, akkor különböző csapatokban, különböző szinteken játszottam egészen és még jelenleg is. Közben – ahogyan az itt szokás – elkezdtem tanulni a futball mellett.
Az első edzői papíromat 2017-ben szereztem, de már korábban megkaptam az első feladatot kapusedzőként az előző egyesületemben. Miután már tíz esztendeje élek és futballozom Bajorországban, így egy fokkal azért reálisabb álom, vagy cél volt, hogy egyszer magasabb szinten dolgozhassak, akár a Bayern Münchennél.
Ez minden bizonnyal így van, de nagyon sokan élnek, sportolnak Bajorországban, talán nem kevesen akarnak közülük a Bayern Münchenhez tartozni, ez mégsem sikerül mindenkinek. Miért éppen téged választottak?
Tudomásom szerint kettőezer-huszonegy áprilisában merült fel először a nevem. Az akkori csapatom női szakágának a vezetője abban az időben már a Bayern U16-os csapatánál dolgozott asszisztens edzőként. A csapat vezetőedzője kérdezte meg őt, hogy van-e ötlete szakmailag és emberileg is megfelelő kapusedzőre. A Bayern kapusedzőt keresett az utánpótlásába az U16-os(Bayernliga) és az U17-es(Bundesliga) korosztályhoz. Talán még aznap, a megbeszélés után felhívtak. Aztán felgyorsultak az események. Találkoztam az akkori kapusedzővel,
átbeszéltük az elvárásokat, a teendőket. Nem mondom, hogy elsőre nem tűnt nagy falatnak, de sosem voltam ijedős. Hamar bemutatták a Campus-t is.
Végül abban maradtunk, hogy nekem kell döntenem, hiszen számukra megfelelőnek tűnt, amit belőlem megismertek. Nyilván részemről nem volt kérdés, hogy igent mondok-e. Mégiscsak a Bayern München volt a kérő.
MIKET TANULHATUNK?
Hogyan teltek az első napok? Mennyiben más a Bayern utánpótlásában a munka, mint egy magyarországi akadémián?
Az otthoni helyzetről nincs napi információm, hiszen közel tíz éve már itt vagyok Németországban. Egy-egy alkalommal volt módom belelátni az A és utánpótlás válogatottak munkájába, ott láthattam, hogy nagyon sok tehetséges gyerek van Magyarországon is. Talán mentalitásban van már előrelépés. Itt Németországban még soha nem kellett gyereket noszogatnom edzésen, de persze első az, hogy élvezzék azt, amit csinálnak. Tehát a mentális hozzáállás az edzésmunkához, amit igazán kiemelnék és amit én is preferálok.
Büszke is vagyok rá, hogy a tanítványaimat rendszeresen hívják a különböző regionális és országos válogatottakba, vagyok az azokat előkészítő központi edzésekre. Németországban minden feltétel adott ahhoz, hogy a sportág sikeres legyen.
Otthon akadémiák megjelenése elsősorban az infrastrukturális háttér óriási fejlődésével nagy lendületet adott a női focinak. Egyre több magyar játékos kerül komoly európai klubokhoz, sok az olyan fiatal is, aki már most úgy mozog, mint itt a németek. Nagy öröm volt látni az U19-es, aztán az U17-es válogatott bravúros szereplését az Eb-selejtezőkön. Láttam, hogy most az U17-ben a görögök ellen még 2009-es gyerek is volt a kezdőben. Úgyhogy lépdelünk előre. Persze azt látni kell, hogy ami itt Németországban, akár a Bayernnél körülveszi a női labdarúgást, attól még messze vagyunk, de bizonyos elemekben már elindultunk jó irányban.
AKIKTŐL TANULHATUNK
Mondasz ilyen elemeket?
A szervezett keretek között futballozó lányok száma jelentősen megemelkedett. Jó néhány olyan klub van, ahol – ahogy én innen meg tudom ítélni – komoly munka folyik. Leginkább a Fradit és a Viktóriát figyelem, hiszen ott játszottam én magam is, és az Illés Akadémiát személyesen is láttam és megmutatták nekem.
Aztán az is szembetűnő, hogy az utánpótlás válogatottak élén végre nagyon komoly szakemberek dolgoznak: Szarvas Alexandra nagy nemzetközi tapasztalatokkal ment haza dolgozni; Gajdóczi Tibor munkáját önmagában minősíti a belgák és az észak-írek legyőzése az Eb-selejtezőn, Rácz Zsófi is kiváló ember, aki kora ellenére szintén nagyon sok tapasztalatot halmozott fel és Turtóczky Sanyi bácsi is mindent tud a labdarúgásról és női labdarúgásról.
Alexandrával a Fradinál és Viktóriánál, illetve Zsófival az U19-es válogatottnál és a Viktórinál korábban együtt játszottunk. A gyerekek végre örömmel, boldogan mennek a válogatottakba és sokat tanulnak is ott. Úgyhogy van pozitívum és ennek örülni kell még akkor is, ha a több évtizedes lemaradást Európa élmezőnyétől nem lehet néhány hónap alatt behozni. Mondom: Németországban még mindig egészen más a női foci megítélése, de a sok előttünk tornyosuló feladat ellenére is látok reményt a magyar női labdarúgás fejlődésére, elsősorban a gyerekekben és néhány felkészült, igazi pedagógusként dolgozó edző kollégában bízva.
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
