A Klaksvík úgy nyert 3-0-ra a BL-selejtezőn, hogy egyetlen csatára sem volt a keretben.
Ami a Ferencváros számára történelmi fiaskó, az a Klaksvík számára örökké emlékezetes győzelem. A feröeriek nem akárhogyan, 3-0-s idegenbeli győzelemmel – és ugyanilyen összesítéssel – jutottak tovább a Bajnokok Ligája selejtezőjéből. Így nem csoda, hogy egy rendkívül mosolygós René Joensent kért fel az NB1.hu egy interjúra, amelyben a 30 éves középpályás – mások mellett – weboldalunk kérdéseire is válaszolt.
Hogyan érzed magad most, egy ilyen győzelem után?
Büszke vagyok a csapatomra és a mutatott teljesítményünkre. Nem hinném, hogy az emberek számítottak arra, hogy mi nyerhetünk, főleg nem 3-0-ra, a magyar bajnok otthonában. Fantasztikus hangulat volt a stadionban, ami talán még jobbá tett minket. Tudtuk, hogy egy kemény ellenfélre számíthatunk, amely sokat fogja birtokolni a labdát, de ehhez igazítottuk a csapatunk taktikáját. Azt is tudtuk, hogy pontrúgásokkal és kontratámadásokkal meg lehet a hazaiakat zavarni, és ez így is történt. Sikerült a játéknak ezen elemeiben felülkerekednünk. Rendkívül boldog vagyok, de az egész csapat, az edzői stáb, mindenki fantasztikusan érzi most magát.
Mi volt a célotok a visszavágó előtt?
Mindig győzni akarunk, de tisztában voltunk vele, ez csak akkor sikerülhet, ha nagyon keményen harcolunk.
Az első félidőben éreztük, hogy a hőség miatt nagyon nehezen tudunk futni, mivel a hűvösebb időjáráshoz vagyunk szokva. Kemény meccs volt, de a csapatunknak nagyon jó a mentalitása, és az edzői stáb remekül felkészített minket. Nyomtunk, ahogy tudtunk, és 3-0 lett a vége.
Nem mi kaptuk az első gólt, ez segíthetett minket hozzá ahhoz, hogy végül meg tudtuk csinálni, amit elterveztünk.
Ez volt az életed legnagyobb győzelme?
Nagyon valószínű, hogy ez volt az. A stadion befogadóképességénél alig több mint kétszer annyi ember él ott, ahonnan mi jöttünk, a Feröer-szigeteken.
Mit csinálsz a foci mellett?
Villanyszerelőként dolgozom. Minden nap van edzésünk. 8-tól 16-ig dolgozom, majd 17-től 20 óráig tart az edzés, utána pedig rohanok haza a gyerekeimhez, a családomhoz. Hosszú egy napom, de az ilyen pillanatokért küzdök, és ezt szeretném is most kiélvezni.
Mit éreztél, amikor a bíró lefújta a mérkőzést?
Megkönnyebbülést, egyúttal izgatottságot. Az ilyen meccsekért szeretik az emberek annyira a labdarúgást, hiszen a gyengébbek is le tudják győzni az erősebbet. Ez a futball varázsa. Most ünneplünk egy kicsit, de fókuszáltnak kell maradnunk, hiszen jövő héten máris következik a svéd bajnok elleni, idegenbeli mérkőzésünk.
Mi történhetett a Ferencvárossal, amiért ennyire nem ment neki a játék?
Talán az történt, hogy mi szezon közben vagyunk, az ellenfél számára pedig csak most kezdődött el az idény. Mi mindegyik meccsünket megnyertük a feröeri bajnokságban.
De azért érdemes tudni, hogy csatár nélkül játszottunk, aki egy hónapja megsérült. Fontos megjegyezni, hogy a csapattagok a pályán kívül is rendkívül jó kapcsolatban vannak. Hat-hét játékos ugyanannál a cégnél dolgozik, már gyerekkorunk óta ismerjük egymást.
Ez a struktúra és kapcsolat egy kis szerencsével kiegészítve hozzásegített minket a mostani győzelemhez.
Turi Géza kapusedzőtöket is elégedettnek láttad?
Rendkívül büszke, egyúttal vicces a számára, hogy a szülővárosában értük el ezt a sikert. Mindig is azt kívánta, hogy egy magyar csapattal kerüljünk össze, ebből most valóság lett, nem is akármilyen.
Mit szóltál a magyar szurkolókhoz?
Elképesztőek voltak, nem vagyunk hozzászokva az ilyen atmoszférához. Ötszáz, esetleg ezer drukker előtt szoktunk játszani, igaz, én a válogatott tagjaként már hozzászoktam az ilyen hangulatú mérkőzésekhez. De amikor meghalljuk a kezdő sípszót, akkor már nem erre figyelünk. Ugyanakkor óriási volt, hogy a lefújás után a hazai drukkerek megtapsoltak minket. Nagyon szép esténk volt.
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
