Halmosi Péter soha nem szeretné abbahagyni a játékot, és újra NB-s futballista lenne.
A 45 éves Halmosi Péter remek pályafutáson van túl, mondhatnánk, de ez csak félig igaz. A karrierje természetesen fantasztikus volt, hiszen játszott Cristiano Ronaldo, Beckham vagy éppen Rooney ellen, de a bőrt még mindig rúgja. Nem is akárhogyan, hiszen közel van ahhoz, hogy elérje a századik gólját a vármegyei első osztályban szereplő Király SE, a legendás Király Gábor által alapított szombathelyi csapatban. Első és utolsó interjú a 35-szoros válogatott, a Premier League-ben is szerepelt játékossal, aki két éve 31 találattal lett gólkirály a bajnokságában.
Mikor fociztál utoljára, és hogyan ment a játék?
Utoljára múlt pénteken játszottam, este 7 órakor a szombathelyi Király Sport Egyesületben, a vármegyei első osztályban. Este héttől pedig edzésem lesz ma is. Jól ment a játék, bár most nem sikerült gólt rúgnom, egyszer nagy helyzetbe kerültem, de sajnos elhibáztam. Ettől függetlenül jó formában érzem magam. (Az internetes források szerint 90 meccsen 93 gólt szereztél a Király SE csapatában, ezt bármelyik csatár megirigyelné.) Igen, nagyjából stimmel a szám. Közel 100 gólnál járok, ez az ötödik szezonom a klubnál. (Mennyire élvezed a játékot 45 évesen, és meddig tervezel aktív maradni?)
Imádom a focit! Egyáltalán nem akarom abbahagyni.
Számomra a mozgás alapvető szükséglet, és nem számít, hogy milyen szinten játszom, mindig nyerni akarok. Ha a haverok ellen futballozom, akkor sem szűnik ez a győzelmi vágy. Amíg csak bírom, folytatom, talán akkor hagyom abba, ha majd kerekesszékben letolnak a pályáról. Nem mostanában tervezem abbahagyni, hacsak egy sérülés közbe nem szól. (Ha a csapat feljutna az NB III-ba, még vállalnád?) Persze! Hetente négy edzésünk van, az ötödik napon pedig a mérkőzés. Amióta a profi karrieremet abbahagytam, azóta is folyamatosan edzésben vagyok. Nem olyan intenzívek a gyakorlások, mint profi szinten, de így is formában tart.
Emlékszel az utolsó szurkolói bekiabálásra, amit kaptál?
Hogyne, de ezek nem igazán szalonképesek (hangosan felnevet). Főleg idegenben kapok rendesen, a falusi csapatok ellen. Néha nehéz kezelni, van, hogy visszaszólok, van, de általában csak nevetek rajtuk. Ez is a futball része, de erről a játékvezetők talán még többet tudnának mesélni. (De kapsz pozitív visszajelzéseket is, gondolom?) Persze, főleg, ha gólokat szerzek. Mindkettőből kijut, de engem motivál az is, ha az ellenfél szurkolói beszólnak, mert általában azt szidják, aki letett valamit az asztalra. (Mit csinálsz a foci mellett?) Ingatlanokkal foglalkozom, de szerencsére a napjaimat én irányítom. Az edzéseink általában este 7-kor vannak, így napközben elintézem a dolgaimat, a gyerekeket, este pedig irány az edzés.
A Halmosi név remekül cseng a magyar futballban. Emlékszel az utolsó meccsre, amelyen édesapádat, a szintén válogatott Halmosi Zoltánt láttad játszani?
Sajnos nem láttam őt élőben focizni. Mire én felfogtam, hogy ő focista, már Ausztriában játszott, és abban az időben hagyta abba a profi karrierjét, amikor én megszülettem a lány ikertestvéremmel. De természetesen a videómegosztókon láttam a játékát, például az íreknek lőtt válogatott gólját. Ez még mindig fent van az interneten.
Mi volt a legutóbbi tanácsa, amit a focival kapcsolatban adott?
Inkább általános életvezetési tanácsokkal rukkol elő, mindig a földön tart. Amikor fiatal voltam, és épp kezdtem a karrierem, sokszor emlékeztetett rá, hogy ne szálljak el, és maradjak szerény. Még ma is, ha bemegyek hozzá a kórházba, ahol most van, megjegyzi, hogy borotválkozzak meg, vagy vágassam le a hajamat. Pedig 45 éves felnőtt vagyok, de nincs ezzel semmi gond. Örülök, hogy még most is figyel rám.
Emlékszel az első, Haladásban szerzett gólodra?
Igen, de sajnos el is vették.
A Szeged ellen játszottunk, a negyedik meccsem volt a Haliban, és egy kapufás, felső léces gólt szereztem, de végül nem adták meg, mert utána megszűnt a Szeged, és törölték az összes eredményét.
Melyik debreceni csapattársad jut először eszedbe?
Sándor Tamás. Fantasztikus játékos volt, és amit ő tudott a futballról, azt kevesen tudják. A magyar futball egyik legnagyobb alakja volt a maga idejében. Nekem hiányoznak most az olyan A-kategóriás, rendkívül karakteres játékosok, mint amilyen ő is volt.
Milyen volt, amikor először hallottad, hogy Angliából érdeklődnek irántad?
Először a Plymouth keresett meg, akkor már 27 éves voltam. Debrecenben jól éreztem magam, háromszoros bajnok voltam, a legjobb játékosnak megválasztottak, válogatott voltam, de akkor már éreztem, hogy ki akarom próbálni magam külföldön. A menedzserem, Filipovics Vladan rábeszélt, hogy menjek, mert az angol másodosztályból egy jó szezon után a Premier League-ben találhatom magam. Én úgy voltam vele, hogy miért ne? Végül bevált a menedzserem jóslata, mert egy jó szezon után a frissen feljutott Hull City igazolt le akkor magyar rekordnak számító 2,5 millió fontért.
Valójában ekkor éreztem azt, hogy most egy nagyon nagy dolog történik velem, amikor biztossá vált, hogy bemutatkozhatok a világ legerősebb bajnokságában. Atyaúristen, hová kerültem?
Ez eddig nem túl sok magyar labdarúgónak sikerült, Szoboszlai Dominikkal és Kerkez Milossal együtt tizenketten vagyunk ebben a klubban.
Emlékszel az első Premier League-mérkőzésedre?
Az ellenfélre most hirtelen sajnos nem (a Fulham ellen a 69, percben állt be csereként – a szerk.), de biztos, hogy nagyon izgultam. Ugyanakkor 27 évesen már tapasztalt voltam, az osztrák GAK-ban is légióskodtam. Elképesztő játékosok ellen futballozhattam Angliában, és igyekeztem minden nagyobb mérkőzés után mezt cserélni az ellenfél játékosaival. (Van néhány nagy neved, akiknek megvan a meze?) Van Persie az Arsenaltól, Essien a Chelsea-ből, Fletcher a Manchester Unitedből. Cristiano Ronaldóval is szerettem volna mezt cserélni, de sajnos lecsúsztam róla, pedig nem is egyszer játszottam ellene. (Milyen volt ellene játszani?) Ő jobbszélről játszott befelé, én balhátvéd vagy balszélső voltam, így sokszor én fogtam. Ha teret adtam neki, már nagyon nehéz volt megfogni. A válogatottban játszottam bal oldali védőt, és például a Manchester ellen is volt egy ilyen meccsem Debrecenben, ahol jobboldali szélsőként játszott Ronaldo, és nehéz volt ellene védekezni. Ha nem tudtam elég közel kerülni hozzá, akkor vége is volt a párharcnak. Meccset egyszer sem nyertem ellene, de párharcot igen. Amikor közel kerültem hozzá, akkor le tudtam faultolgatni.
Mi jutott elsőként eszedbe, amikor meghallottad, hogy Szűcs Kornél Kecskemétről a korábbi csapatodban, a Plymouthban folytatja? Ráadásul a te neveddel is fémjelzett magyar fal előtt fotózták a stadionban.
Örültem, de meg kell mondanom, hogy nem ismertem igazán Kornélt. Rengeteg Plymouth-szurkoló kérdezett a Messengeren, mit gondolok róla, de sajnos nem tudtam véleményt mondani, mert nem követtem annyira a pályafutását. Azóta viszont hallom, hogy nagyon elégedettek vele, és a szurkolók is szeretik. Most debütált is a válogatottban, ami nagy dolog, és nagyon örülök neki. Plymouthban azt mondják, azóta sem voltak olyan játékosaik, mint a mi időnkben, amikor három magyar erősítette a csapatot. De egy drukker a minap rám írt, hogy nagyon tetszik neki Kornél játéka, jó minőséget képvisel. (Szűcs edzője egy bizonyos Wayne Rooney.) Valóban, ellene is játszottam, nem kis név ő sem a labdarúgásban.
Melyik válogatott mérkőzésed volt a legérzelmesebb: az első Csehország ellen, vagy az utolsó Romániával szemben?
Minden válogatott mérkőzésem érzelmes volt, hiszen a hazámat képviseltem. Sokan kérdezték már, hogy emeljek ki egy meccset, de soha nem tudtam. Nekem minden meccs fontos volt, akár edzőmeccs, akár tétmérkőzés, és soha nem tettem különbséget közöttük.
A fiad is focizik. Hogyan sikerült az utolsó meccse, és mit gondolsz a jövőjéről?
Ő is Király Gábor egyesületében játszik, sajnos, az utolsó meccsük nem sikerült jól, 6-1-re kikaptak, de a csapat nem játszott rosszul. Ő sem, és megvan benne a potenciál, hogy jó szintre eljusson. Ha minden jól megy, ő lehet a negyedik generációs Halmosi, aki pályára léphet az NB I-ben. Édesapám volt az első, a bátyám, aki sajnos pár éve meghalt, a második, én a harmadik, és ő lehetne a negyedik. Medox jobb oldali középpályás, jobblábas – tehát nem bal, mint én -, de tükörszélsőként is tud játszani, amikor a bal oldalon befelé cselez. Nagyon gyors és jól lő, jók a beadásai. Fiatal még, de hasonló képességei vannak, mint nekem voltak. Én azt mondom neki, most 11 éves, hogy csak rajta múlik, mire viszi. A képességei megvannak hozzá, de akarattal, alázattal kell megfelelni az edzéseken, de közben természetesen az iskolában is.
Mi lenne jelen állás szerint első tanácsod azoknak, akik korábbi szeretett klubod, a Haladás újraélesztéséért tudnának tenni?
Én nem tudok tenni, jelenleg nincs közöm a Haladáshoz, csak szurkoló vagyok. Sajnos végig kellett néznem, ami megtörtént, bár én már nagyon régen, még aktív játékosként jeleztem, hogy nem jók az előjelek. De akkor kipécéztek, hogy biztosan problémát akarok generálni. De sok minden engem igazolt.
Ezt nekem nem egyszerű nézni, de sajnos én nem tudok tenni ellene. Engem senki nem kért fel semmire, arra sem, hogy segítsek. De amíg nincsen közöm a klubhoz, hogyan tudnék segíteni? Akik tehetnek érte, azok a klub vezetői, tulajdonosai, ők tudják jó irányba állítani a klubot. Sajnos, azt látom, hogy egyelőre nincs meg a megfelelő vezetés, hogy kiutat találjanak. Remélem, hogy előbb-utóbb változás történik, mert most nagyon mélyen van a klub.
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
