Könyv jelent meg Kassai Viktor életéről – részletek

A világ legjobbjának is megválasztották.

Íme, az Alexandra Kiadócsoport nb1.hu-nak küldött közleménye:

,,Harminc év a futballpálya közepén – Kassai Viktor, a világhírű magyar játékvezető önéletrajzi könyvben foglalta össze karrierjét.

Azért is izgalmas és különleges egy bíró szemszögéből megismerni a labdarúgás világát, mert ők azok a szereplők, akik pályafutásuk alatt alig-alig beszél(het)nek. Most azonban kiderül, az elmúlt évtizedek egyik legismertebb és legsikeresebb játékvezetője, hogy élte meg a nagy rangadókat, a kritikákat, a világ legnagyobb stadionjainak tűzforró légkörét?

Egyedi hangvételű könyvében Kassai Viktor elmeséli, miért követte édesapját és lett focibíró; elárulja, milyen meccset vezetni Lionel Messinek vagy éppen Cristiano Ronaldónak; beavatja az olvasót abba is, hogyan tette túl magát az ukrajnai rossz döntésen; ahogy szóba kerül a Fradi, Tököli Attila és a Lipták Zoltán-per is…

„Az emberek szemében a játékvezetők világát mindig misztikus köd fedte, ami részben azért is volt, mert a játékvezetők zárt közössége ritkán nyilvánul meg a közvélemény felé – mutatott rá Kassai Viktor, miért is döntött úgy, hogy aktív pályafutása után könyvet ír. – Önéletrajzom egyik célja, hogy betekintést engedjen a futballbírók életébe és mindenki láthassa, hogyan élünk és dolgozunk a színfalak mögött. Biztos vagyok benne, hogy pályatársaim, akikkel az edzéseken s teszteken izzadtunk és a mérkőzéseken szerepeltünk, kellemes nosztalgiával idézik majd fel a közös élményeket. De leginkább azt remélem, hogy a játékvezetésben aktívan működő fiatal kollégák megfelelő motivációt találnak majd életutamban, hiszen az én példám is azt mutatja: tehetséggel és szorgalommal bármit el lehet érni!” Az Alexandra Kiadó gondozásában megjelent életrajz megvásárolható a kiadó weboldalán.

FÜLSZÖVEG:

Egy futballbíró legfontosabb dolga: észrevétlennek maradni! Ha ez alapján értékelne karriert a sportág, alighanem Kassai Viktor bukott volna a legnagyobbat a magyar játékvezetők közül…

A fociban mindenki a Bajnokok Ligájába, a világbajnokságra, az Európa-bajnokságra vágyik, ott szeretne maradandót alkotni – ha ezt nézzük, Kassai Viktor kivételes karriert tudhat magáénak. Nem volt 24 éves, amikor 1999-ben debütált az NB I-ben; 2008-ban már rá bízták az olimpiai döntőt Pekingben, ahol Lionel Messinek fújta a sípot; 2010-ben világbajnoksági újoncként elődöntőt vezethetett; a Bajnokok Ligája történetében ő dirigált legfiatalabbként döntőt – 2011-ben, 35 évesen vezette ki a Wembley gyepére a Barcelona és a Manchester United sztárjait.

Az egyedülálló sikersztori ellenére igazi „magyaros” történet az övé: minél magasabbra jutott, annál többen akarták a bukását.

Ez a könyv Kassai Viktor életének négy és fél évtizedét mutatja be a főszereplő szemszögéből, az emlékezetes kudarcokat és eltitkolt sztorikat sem kikerülve. Így látta a pálya közepéről ő, aki az aktív játékvezetést befejezve sportvezetőként indult el egy új úton. Az úton, amely Tatabányától Pekingen, Durbanon, Londonon, Madridon és a világ legnagyobb stadionjain át Moszkváig vezetett.

A Kassai olvasmányos, őszinte vallomás a magyar labdarúgás elmúlt két évtizedének egyik, ha nem a legsikeresebb alakjától.

VÉLEMÉNYEK:

HAJDÚ B. ISTVÁN sportkommentátor
„Volt szerencsém Kassai Viktor néhány fontos mérkőzését kommentálni. Emlékszem, még 2010-ben a Tottenham-Inter közben javasoltam a pálya széli operatőrünknek: csak a játékvezetőt vegye, mert BL-döntőt bíznak majd rá, olyan jól vezet. Aztán amikor Londonba utaztam, két nappal a finálé előtt jött a hír, hogy rá bízták a Barcelona-Manchester United levezetését, és néhány percet tudtunk beszélni a meccs előtti napon a Wembleyben. Ott lehettem Párizsban, amikor a 2016-os Eb nyitómeccset közvetítettem, és amikor egy szabadrúgásnál tologatták a labdát a játékosok, hirtelen azt találtam mondani: egy francia-román területi vitában egy magyar ember hoz döntést – hirtelen nem jutott eszembe, hogy akit amúgy Kassainak hívnak. Ami nekem nagyon tetszett, ahogy azon az Eb-n, a döntőben a kispadról felugráló Cristiano Ronaldót kezelte negyedik játékvezetőként. Lett volna olyan, a szabályokhoz mereven ragaszkodó, vaskalapos bíró, aki fegyelmezte, kiküldte volna a világsztárt, de Viktorban megvolt a kellő empátia, hogy kezelje azt a feszült helyzetet. Mindig kellően határozott volt, érdekes, hogy a karrierje első szakaszában ezért dicsérték, később épp emiatt kritizálták – de a futballpályán elért eredményei önmagukért beszélnek.”

TÖKÖLI ATTILA, a Ferencváros korábbi 25-szörös válogatott játékosa
„Érdekel, Viktor, hogy eleveníti fel az MTK-FTC meccsen történteket a könyvében, én máig emlékszem arra a bizonyos esetre: sok dolog van, amit az ember húsz-harminc évvel később egészen másként lát, másképp reagálna. A pályán néha túl erős volt bennem a győzni akarás, nem mindig volt tiszta a fejem, de az biztos, hogy a pályán kívül semmi problémám nem volt Viktorral. Olyannyira nem, hogy néhány éve az egyik bevásárlóközpontban összefutottunk, nagyon jót beszélgettünk a régi szép időkről. Az látszott, hogy nagyon tehetséges játékvezető, és a maiakhoz viszonyítva sokkal több csibésszel, rosszfiúval kellett szót értenie. Amikor aztán a nemzetközi mérkőzéseken egyre komolyabb meccseket bíztak rá, magyar sportemberként nagyon szurkoltam neki, és nem véletlen, hogy a legrangosabb, legforróbbnak tűnő rangadókat is rá bízták. Nem sok ilyen, a legmagasabb szinten működő játékvezető van itthon, és számomra furcsa, hogy az ő tapasztalatára nincs szüksége a magyar labdarúgásnak.”

VÁGNER LÁSZLÓ korábbi FIFA-játékvezető, a Játékvezetői Bizottság egykori vezetője
„Örülök, hogy Kassai Viktor könyvet írt, mert a fiatal játékvezetők számára segítséget nyújthat, ha megismerik a pályafutását. 2006 tavaszán lettem a JB elnöke, és a legfontosabb célunk az volt: kerüljenek vissza a magyar játékvezetők a nemzetközi vérkeringésbe, és ha lehet, legyen egy elit játékvezetőnk Európában. Előttünk Puhl Sándor már elkezdte ,,építeni" Viktor karrierjét, és mi is úgy láttuk, nála minden feltétel adott, hogy a legmesszebb jusson. Jó korban volt, kiemelkedő fizikai adottságai révén a teszteken is az elsők között volt, és mert akkoriban nagyon szoros, mondhatom, napi kapcsolatban voltunk az UEFA illetékeseivel, elértük, hogy Viktor megkapja az esélyt. A többi rajta múlt, rengeteg mérkőzésre küldték, a továbbképzéseken, oktatásokon jelen volt, és mintegy másfél évvel később már BL-csoportmérkőzést vezetett, vagyis hihetetlenül gyorsan haladt előre. Az sem volt meglepő, hogy 2011-ben a BL finálét is rá bízták. Az ember örült, mert úgy érezte, egy pici része volt abban, hogy felgyorsítottuk a nemzetközi karriert, de meccs közben meg annyira izgultunk a sikeréért, hogy az talán a szívnek nem tett jót.”