Csizmadia: Mindig hálás leszek a Budafoknak, de vannak dolgok, amik fájnak

Menesztéséről is beszélt a szakember. INTERJÚ!

Forrás: Budafoki MTE/Facebook

 

Augusztusban ért véget Csizmadia Csaba második vezetőedzői korszaka a BMTE-nél. Jelenleg angol órákra és prolicenszes képzésre jár, de a távozása óta volt már megkeresése is. A magát motivált és precíz emberként jellemző szakember a menesztéséről, egy esetleges külföldi kalandról, a fiatal trénerek lehetőségeiről és legnagyobb edzői céljairól is beszélt az NB1.hu-nak.


Bő egy hónapja, az MTK elleni vereség után köszönték meg a munkáját Budafokon. Azóta mivel telnek a napjai?
Szép lassan én is lerendezem magamban az elmúlt 6 és fél évet, hiszen kisebb megszakítással ennyit töltöttem a Budafoknál. Sikerült rendbe raknom, hogy mi az, amiben hibáztam, miből tudok tanulni és mit viszek tovább magammal. Az élet persze nem áll meg, jelenleg is aktív hallgatója vagyok a prolicenszes tanfolyamnak, emellett angol órára és mérkőzésekre is járok. Igyekszem tanulásra felhasználni ezt az időszakot, holnap például egy intenzív túrára indulok Erdélybe a képzés részeként.

Tavaly októberben fél év után tért vissza a BMTE kispadjára, akkor azt mondta: „nekem a Budafok szívügy”. Ennek fényében hogyan érintette érzelmileg, hogy mindössze öt meccs után menesztették, és szinte azonnal bejelentették az utódját Mátyus János személyében?
Érzelmileg döntöttem, mikor visszamentem, úgy voltam vele, ha Budafokon úgy érzik, hogy én tudok segíteni, akkor megyek. Nem mondom, hogy a menesztés nem lepett meg, hiszen öt mérkőzés után küldtek el, úgy, hogy az első tízbe kerülés volt az elvárás. De úgy vágtam neki az edzői szakmának, hogy bármikor jöhet egy ilyen döntés. Természetesen bántott, de én mindig magamban keresem a hibát, nem másban. A fociban nincs „ha”, de a Pécs, a Gyirmót és a Kazincbarcika elleni mérkőzésekben is benne volt, hogy nyerünk, ha az egyik máshogyan alakul, talán most mi is másról beszélgetünk. 

Ezen az 5 meccsen 2 pontot gyűjtött a csapat, viszont játszott a Gyirmót mellett a másik tavalyi NB I-es kiesővel, az MTK-val is, azaz nehéz sorsolás mellett hamar váltott edzőt a vezetőség. Önnek mivel indokoltak?
Az indok annyi volt, hogy két pontunk van és váltásra van szükség. Egy ilyen döntés mindig benne van a pakliban, ha így érzik, azt el kell fogadni.

Ha a jövőben felmerül a lehetőség, el tudja képzelni, hogy harmadszor is a Budafok edzője lesz?
Megmondom őszintén, erre most nem tudok válaszolni, még nagyon friss ez az egész történet. Én is emberből vagyok, és vannak dolgok, amik érzelmileg fájnak nekem. De továbbra is a szívemben marad a budafoki 6 és fél év, amely labdarúgóként a pályafutásom vége, edzőként pedig a kezdete volt. Nagyon szép időszak volt, hiszen amikor odakerültem, a mostaninál szerényebb körülmények között dolgoztunk, és azóta sok minden történt. Keveseknek adatik meg, hogy három év alatt ennyiféle tapasztalatot gyűjthessenek. Volt egy koronavírus, a Paks elleni mérkőzés utáni lemondásom, majd visszatértem, és tavaly az utolsó pillanatokban tudtunk bentmaradni az NB II-ben. Sok és sokféle tapasztalattal lettem gazdagabb.

Milyen karrierterv van most a fejében? Edzői mércével nagyon fiatal , így akár el is szegődhet asszisztensnek, vagy pályaedzőnek egy nagyobb klub stábjába. Szóba jöhet egy ilyen út, vagy maradna vezetőedző?
Elsődlegesen mindenképp vezetőedzői pozícióban gondolkodom, hiszen ebben érzem jól magam, és hála Istennek sikerült is már bizonyítanom. A fiatalságom néha hátrány, úgy érzem, mintha a klubok tartanának attól, hogy ilyen idősen rám bízzanak egy csapatot. Senki ne értse félre, nem a rutinosabb kollégákat szeretném leszólni, de vannak sikeres példák a fiatal vezetőedzők között, így én bátorítanám a csapatokat, hogy nyúljanak az új generációhoz, hiszen nagyon nagy munkamorál van bennünk. Magamat a munkában és a magánéletben is egy motivált, precíz embernek tartom, játékosként is ilyen voltam, akkor is nagy különbség volt az esetemben a tehetség és az akarat között, utóbbi javára.

Az elmúlt bő egy hónapban volt egyébként ajánlata?
Voltak puhatolózások, még a múlt héten is, de konkrétumokig nem jutottunk el. Volt rá esély, hogy átveszek egy csapatot, de ott végül másra esett a választás. 

Honnan jött a megkeresés?
Az NB II-ből.

Játékosként nem riadt vissza a külföldi lehetőségektől, trénerként is kipróbálná magát egy másik országban? Gyökerei például Székelyföldre kötik, ahol – elég csak László Csaba csíkszeredai kinevezésére gondolni – van nyitottság a helyi kötődésű szakemberek felé…
Szerintem igen. A klub céljai és filozófiája fontosak, ha úgy gondolják, hogy én ebbe passzolok, onnantól minden megbeszélés kérdése. Azt gondolom, senkinek sem hátrány, ha egy másik kultúrában próbál bizonyítani. A román bajnokság mellett akár szóba jöhetne Ausztria vagy Szlovákia is. A játékoskarrieremet is céltudatosan építettem, ezen vagyok edzőként is. Azt gondolom, határ a csillagos ég, dolgozni fogok érte, hogy egyszer akár a Ferencváros, vagy a Fehérvár kispadjára is eljuthassak. Nagy céljaim vannak, a mai napig hálás vagyok a lehetőségért, amit Budafokon ilyen fiatalon megkaptam, és igyekszem kihozni ebből a maximumot.

Korábbi válogatott labdarúgóként nem ússza meg a kérdést, bár talán nem is szeretné. Hogy tetszett a nemzeti csapat teljesítménye a Nemzetek Ligájában?
A csapat és a szurkolók is büszkék lehetnek erre a teljesítményre. Kint voltam tegnap a mérkőzésen, sajnáltam a fiúkat, hiszen a helyzetek alapján jobb eredmény is születhetett volna, megvolt az esélyünk, hogy bejussunk a négyes döntőbe. De nincs okunk szomorkodásra, fantasztikus volt ez a sorozat, minden ellenféllel szemben partiban voltunk, Jó ránézni a csapatra, akik ráadásul nem is öregek, bőven van előttük jövő.

Szembetűnő különbség Marco Rossi kinevezése óta, hogy a csapat bátran mer hátulról építkezni, az ellenfél letámadását a földön kijátszani, ami régen kevésbé volt jellemző. Egykori védőként és jelenlegi trénerként hogy látja, mi hiányzott a régebbi válogatottakból ahhoz, hogy hasonlóan bátran játsszanak?
Hála Istennek a srácok többsége rendszeresen játszik a klubjában. Fiatal, bátor, csibész és képzett játékosaink vannak. Jó, hogy fel merik vállalni a bátor játékot, még akkor is, ha tegnap ez pont hibához vezetett. Figyeltem a stadionban Marco Rossi jelzéseit is, úgy láttam, azért ő is próbálta jelezni párszor, hogy íveljük fel a labdát Szalai Ádira. De az hibázik, aki próbálkozik, az ilyen játékban ez a kockázat mindig megvan. Az elmúlt időszakban viszont látszik, hogy bátran építjük hátulról a játékot, és bizony nem is rosszul.

Legfrissebb híreink