Így volt, így van, így lesz!
Szépen sikerült beleszületnem a közegbe.
Az apám szerintem az egyetlen technikai igazgató (már visszavonult), aki 6 volt szövetségi kapitánnyal is dolgozott együtt, de az is, aki mindegyik bajnoki osztályban aranyérmet ünnepelhetett.
Megboldogult édesanyám szerint a születésem után a kórházból az első utam nem haza, hanem a Fáy utcába vezetett a Vasas legendáinak köszönhetően.
Úgy vagyok tehát megfertőzve a magyar labdarúgással, ahogy kell. És én ezt egyáltalán nem bánom, sőt, kifejezetten élvezem.
Nincs ember, aki nekem elmagyarázná, hogy a bajnokságok és a válogatottak közül nem a magyar lenne a legfontosabb a világon.
Annak ellenére, hogy látom a hibáit, és meg is szoktam írni azokat.
Az apám a magyar labdarúgás egyik istene, de szerény, visszahúzódó, soha nem szeretett szerepelni, nyilatkozni meg pláne.
Engem viszont cserébe már majdnem mindegyik pályáról kitiltottak legalább egyszer.
Főleg Budapesten.
Jelenleg is ki vagyok tiltva az egyikről, de soha nem csinálok belőle ügyet. Egyrészt azért, mert az olvasót nem érdekli, másrészt azért, mert a sírást és az elképzelt önsajnálatot meghagyom másoknak.
Akármi is ért személyesen, az nem befolyásolja a magyar fociról alkotott szívből jövő, elfogult véleményemet. Látom a hibáit, de akkor is a mi kis focinkat szeretem a legjobban. Én is örülnék neki, ha olyan jó meccseket játszana mindegyik magyar csapat, mint a Boca Juniors vagy az Atlético Madrid szokott, mindig tömött stadionokban, elképesztő hangulatokban.
És innentől kezdve a tömött stadionokon lesz a lényeg. Mert Magyarországon az elmúlt időszakban a válogatottén, az FTC nemzetközi kupameccsein és a Derbin szokott annyi néző összegyűlni, hogy ki lehet tenni mindig a megtelt táblát.
Egy évtizeddel ezelőtt, amikor még a magyar meccsek közvetítési jogai a Sport TV-hez tartoztak, a csatorna akkori vezetői a Magyar Labdarúgás Napján hivatalosan is bejelentették azt, amit Csányi Sándor, az MLSZ harmadszorra is megválasztott elnöke is elmondott a keddi küldöttgyűlés utáni online sajtótájékoztatón. Miután elismerte, hogy a mérkőzésekre vonatkozó nézőszámokkal kapcsolatban nem sikerült teljesíteniük a célkitűzéseiket.
Csányi azt mondta, hogy bár a stadionokba valamiért nem járnak ki annyian, mint amennyien szeretnék, hogy kimenjenek (ez is majd külön elemzést igényel), de a televízióban a magyar válogatott meccse a legnépszerűbb, utána jönnek a magyar bajnokik, majd csak utána a topligák mérkőzései.
És ez bizony nagyon sokaknak kellemetlen Magyarországon. Az lehet, hogy a Barcelona-Real Madrid a legnézettebb meccs itthon is (én még egyet nem láttam, mert Atléticós vagyok, arról nem beszélve, hogy így tüntetek azért, mert itthon azt szintén nem ismerik el, hogy a Boca Juniors-River Plate a világ legnagyobb rangadója), de a többi külföldi mérkőzés egészen pontosan a fasorban nincs a magyar válogatott és a magyar bajnokikhoz képest a televíziós nézettségek versenyében.
A magyar focit divat bántani, hiszen Magyarország a 10 millió szövetségi kapitány, a 10 millió miniszterelnök, és egy ideje, a 10 millió virológus országa, de az érdemeit meg szintén divat elhallgatni.
Csányi mondatairól az nb1.hu azonnal beszámolt, mint 10 évvel ezelőtt is, amikor a Sport TV jelentette be az örömteli igazságot.
Lehet, hogy figyelmetlen vagyok, de más felületeken nem találkoztam a témakörrel. Akkor és most sem.
Pedig ez nagyon fontos téma!
A foci a világon a legnépszerűbb sportág, és Magyarország azon országok közé tartozik, ahol meg pláne az.
A kínálatot az a jó, ha a kereslet határozza meg.
És itt a válasz: azért a foci a legkiemeltebb sportág, mert rá kíváncsiak a leginkább emberek.
Igen, Magyarországon is!
Tudjuk, hogy nem a legjobb, de nekünk mégis a legfontosabb.
Nekünk, millióknak!
Mindig így volt, most is így van és mindig is így lesz!
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
