Szemtől szemben: Újpest FC-Diósgyőri VTK
A rangadóhangulat garantált, a valódi derbi egyelőre csak ígéret, amellyel a két edző harcmodora kecsegtet.
Az Újpest és a Diósgyőr találkozóit mindig nagy várakozások övezik, a két csapat történelme és szurkolótábora a pillanatnyi helyezésektől függetlenül rangadóra méltó. Idei első találkozásuk viszont nemcsak izgalmas és hangulatos, de szakmailag is színvonalas mérkőzésnek ígérkezik. Az Újpest azzal a lendülettel és eredményességgel kezdte az idényt, amilyet az elmúlt években csak tavasszal láthattunk tőle. A Diósgyőrről pedig simán mondhatnánk, hogy újonc évek óta nem rúgta be így az NB I ajtaját, ha nem lett volna a tavalyi kecskeméti csoda.
Ez a szépséghiba viszont aligha zavarja a diósgyőrieket, akik nemcsak eredménysoruk, de a mélyebb statisztikai mutatók láttán is elégedettek lehetnek. Nyolc eddigi bajnokijukon 13,52-es xG-t hoztak össze, és ezt 17 góljukkal még túl is rúgták. Ezalatt az ellenfeleknek 11,2 gólra elegendő helyzetet engedtek, amiből viszont csak 9 találatot kaptak.
A dominanciára törő játék hátulütői
Ez mindkét mutatóban felülteljesítés, ami egyrészt minden csapat örökös célja, másrészt mértékletességre int a dicséretek terén. Hosszú távon ugyanis – mint minden valószínűségszámítás – az xG is a kiegyenlítettség felé tendál, vagyis idővel nem lenne meglepő némi visszaesés. Van persze ellenpélda is: tavaly ősszel a Kecskemét még nagyobb felülteljesítést mutatott, majd folyamatos taktikai fejlődésével visszaesés helyett „felnőtt” mutatóihoz. Mindez nem von le abból az elismerésből, amely a DVTK-t megilleti, ugyanakkor jelzi: Kuznyecov jócskán vállal kockázatot, ami – egyelőre – bejön.
De miben is rejlik ez a bizonyos rizikó a pályán látható játékban? A DVTK pozíciós előnyökre építő futballjával az egész pályát bejátssza, használja és kihasználja. Nem egy kiemelkedő játékos, egy szélen lévő páros kapcsolat, vagy az ellenfelek hibáira való várakozás a recept, hanem éppen az, hogy bárhonnan képesek veszélyt kialakítani.
Mindkét szélt használják, a szárnyaknak pedig kiválóan dolgozik alá a csapat hosszanti közepe. A mélyebben helyezkedő sor a játék forgatásában, míg a fentebb játszók a szélsőkkel való kombinációban töltenek be fontos szerepet. Ennek árnyoldala, hogy a forgatás során a hosszú passz, a kis területes játékok közben pedig a helycserék teszik kitetté a csapatot a kontráknak labdavesztés esetén.
Kuznyecov eddigi produkciója alapján megérdemli, hogy megelőlegezzük neki: ezt a kockázatot vélhetően inkább vállalja, sem mint elszenvedi. A rizikó ettől viszont fennáll: a futballistenek munkáját ismerve bőven becsúszhat majd olyan, két-három meccses sorozat, amikor a Diósgyőr – ha fölényben is játszik – fegyelmezett, jól kontrázó ellenfelek ellen hullajt majd pontokat. Akár már Újpesten is.
Mije van az Újpestnek a DVTK játéka ellen?
Nebojsa Vignjevics Kuznyecovhoz hasonlóan élvezi a szurkolók bizalmát. A szerb edzővel az Újpest évek óta először kezdte úgy a bajnokságot, hogy a velük kapcsolatos őszi hírek nem az esetleges kiesésükről szólnak.
A lilák xG-mutatója nyolc bajnoki után 12,08-on áll, az erre lőtt 13 gólra a legjobb jelző valahol a megfelelő és a jó között van. A védekezésükről ez már nem mondható el: 10,24 várható találat helyett 14-et szedtek be. Előbbi kontrasztba, utóbbi pedig párhuzamba állítható az xG-mutatók fehér bársonykesztyűvel történő felpofozásáról (is) emlékezetes Kruscsics-korszakkal. Akkor az Újpest elöl és hátul egyaránt rosszabb számokat hozott, mint amelyeket a várható mutatók alapján kellett volna.
Esetükben szintén érdemes röviden összegezni a nagy képet: a biztos középmezőnyhöz eddigi teljesítményük elegendő, ugyanakkor egyelőre kevesebb okuk van a tabellán előre tekintgetni, mint a Diósgyőrnek.
Az Újpest védekezésben igyekszik kompakt maradni, ami egy kontrajátékosokkal tűzdelt csapattól valid húzás. A visszahúzódás viszont variáns lehetőségeket ad az ellenfél kezébe arra, hogy a réseket keresgélje a falon.
Az Újpest ellenfeleinek veszélyteremtési hőtérképe megmutatja: a liláknak nincs ordító gyenge pontja, ugyanakkor sehol sem zár tökéletesen a retesz. Ha ezt az ábrát párba állítjuk a fentebbivel, akkor világosan látszik: valamennyi zónában, ahol a DVTK képes áttörést véghez vinni, ott ennek az Újpest sebezhetősége által táptalaj is lesz.
Laboratóriumi körülmények között (ami futballpályán sosincs) tehát a Diósgyőrnek áll a zászló, ám itt jön képbe a mérleg másik serpenyője. Az Újpest ugyanis erős abban, ami a miskolciak játékának Achilles-sarka tud lenni. Támadósoruk – még Ljujics hiányában is – rendelkezik olyan futballistákkal, akik a támadásba való átmenetek során jól használhatók. Ambrose egy kifejezetten párharcerős csatár, a széleken Csoboth és Kiss pedig gyors és jól egy az egyező játékosok. Ezekkel a karakterekkel egy hátul történő labdaszerzés után direkt labdákkal jól támadható a DVTK felhúzódó szélsővédőinek hűlt helye.
Ez akár óvatosságra is okot adhat Kuznyecovnak, ami a miskolci tréner fentebb taglalt jellemrajzát ismerve nem biztos, hogy markáns módosításokhoz vezet. Egy biztos: mindkét csapatnak van fegyvere a másik ellen. Ránézésre a DVTK-é az élesebb kard, míg az Újpest tőre hegyesebb. Előbbi egyetlen komótos vágással kettészelheti az ellenfelet, míg utóbbival elég egy-két jól irányzott és időzített szúrás a rivális kivérzéséhez.
Próbáld ki nálunk a sportfogadást! (x)
