Nagyító alatt: Lamin Colley
Mindössze két játékos van az NB I-ben, aki miatt legalább fele annyiszor lengettek a partjelzők, mint Colley miatt. A Puskás gambiai futballistáját összteljesítménye a jobb NB I-es csatárok közé helyezik, ez a mutatója viszont a legnagyobb hiányosságára világít rá.
A Puskás Akadémia labdarúgója, Lamin Colley 17-szer volt lesen az NB I 17 őszi fordulója folyamán. Ezzel magabiztosan nyerte ezt a műfajt: csak ketten voltak a ligában, akik ennek legalább a felét tudták produkálni. Érdekesség, hogy 10-10 lesre futással két másik afrikai erőcsatár, az újpesti Peter Ambrose és a diósgyőri Bright Edomwonyi teszi teljessé a dobogót.
A közös hármukban, hogy bár valamennyien hasznos tagjai csapatuknak, egyiket sem kiváló üresbe mozgásáért vagy extra taktikai intelligenciájáért szeretik. Ezek közül márpedig minimum egy, de inkább mind a kettő szükséges ahhoz, hogy egy támadó a megfelelő pillanatban és ritmusban találjon folyosót a védők között.
Emellett még sok más tényező (a saját csapat és az ellenfél játékstílusa, a passzoló játékos ütemérzéke, stb.) vezethet egy leshez, vagy éppen annak elkerüléséhez: ahogyan egy rosszul időzített kiugrás, úgy a védők tökéletes mozgása is. Ily módon tehát a legtöbb lesre futás önmagában nem ér fel egy citromdíjjal. (Emlékezzünk, a tavalyi vb-n például Szaúd-Arábia tízszer futtatta lesre a későbbi győztes argentinokat.)
Ugyanakkor egy ennyire kiugró szám elgondolkodtató, vagy ahogy a művelt magyar mondja: nem zörög a haraszt. A „lesen született Inzaghi” becenév sem azért kelt bennünk jóérzéseket, mert a ragadvány része erény volna, hanem épp azért, mert az olasz csatár ezzel a gyengeségével együtt volt baromi jó játékos.
Colley esetében pedig ez a szám egészen jól mutat rá az alapvetően hasznosan játszó csatár talán legfontosabb hiányosságára. Bár egyesével biztos több szituációban is felmenthetnénk őt, sőt a 17-ből egy emlékezetesen necces volt, mutatója jól szemlélteti, hogy gyakran rossz döntést hoz, vagy nem a megfelelő ütemben húzza meg a helyes megoldást.
Mennyiség és minőség – Colley támadó mutatói
A gambiai egyébként nemcsak számszerűleg, de időarányosan is nyeri a lesek versenyét. 90 percenként 1,3 alkalommal lenget miatta az asszisztens, míg e téren az „ezüstérmes” Ilievszki megállt 1 alatt (0,94). Ezt a „versenyt” tehát nagyon masszívan elviszi Colley.
Taktikai képzettségét és döntéshozatalát érintő hiányosságai mellett, vagy éppen ellenére Colley abszolút nem lóg ki lefelé az NB I-es csatárok közül, sőt. A legalább 800 percet játszók közül övé a harmadik legtöbb tizenhatoson belüli labdaérintés: 4,72/meccs. Ugyanebben a mezőnyben a tizedik legtöbb cselt vállalja be: 90 percenként átlagosan 5,26-ot. Mindezt 56,52%-os hatásfokkal teszi, amivel ha nem is a legjobbak, de posztján a jobbak között van.
Colley cselei során sem rest kihasználni testi erejét: a néha rosszul megtolt labda közeléből hosszú végtagjai, és 195 centis magasságához társuló fizikai ereje segítségével hessegeti el a védőt. Az egész NB I-ben csak Böde Dániel és Beke Péter vállal Colley-nál több támadó párharcot. Amíg viszont a paksiaknál a kevés játékperc torzítja 25,04-ra és 22,11-ra a 90 percenkénti átlagot, addig Colley 1181 játékpercen keresztül tartotta 20,12-on mutatóját.
Hatásfoka itt viszont már hagy kívánnivalót maga után. Támadó párharcainak ugyanis csak 31,44%-át nyeri meg, amellyel saját posztján, a középcsatárok között is alsóbb polcra kerül. Ilyen mennyiségű kísérlet mellett viszont ez az arány is meccsenként több gólhelyzetet eredményezhet csapatának.
Az általa elvégzett embertelen birkózómunkát az NB I faultrangsorai is aláhúzzák. 40 elszenvedett szabálytalanságánál csak Horváth Krisztoferé (45) több, 90 percre lebontva viszont már Colley az első 3,05-dal. Viszont nincsen rózsa tövis nélkül, a gambiai az elkövetett faultokban is a „legjobb”. 38-szor sípoltak rá, aminél időarányosan (2,9/90 perc) is csak a debreceni Ojediran volt túlbuzgóbb (3,05).
Nem egy klasszikus mondás van arról, hogy a csatárok miért a góljaik számában méretnek meg, úgyhogy ne hagyjuk ki ezt sem. Colley eddig 31 kapura lövéssel (2,36/90 perc) próbálkozott, ami a 13. legtöbb a mezőnyben. Ezek 48,39%-val kaput is talál, amit a legalább ennyiszer próbálkozók közül csak Dzsudzsák Balázs tud überelni (32 lövés, 50%). A gambiai csatárra helyzetkihasználás terén sem lehet panasz, közhellyel élve: hozza, amit kell. A várható gól mutatóját tekintve 4,9-es xG-re lőtt 5 gólt, vagyis abszolút „pénzénél van”.
Látható és láthatatlan munka – mire elég és mire nem?
Az más kérdés, hogy pénzénél van-e a Puskás Akadémia, amely – a Transfermarkt szerint – 600 ezer eurót szurkolt le anno Colley-ért. Mivel a magyar klubok átigazolásai ritkán nyilvánosak, a különböző portálok csak becslésekkel dolgoznak, ezért ebben a kérdésben nehéz lenne állást foglalni. Abban viszont kevésbé, hogy mennyi van az afrikai támadóban, és mi az, ami viszont már nincs meg benne.
Colley játéka és mutatói arról tanúskodnak, hogy egy remek NB I-es támadóról van szó. Fizikai felépítése bárhol nagy fegyver lenne, technikai tudása szintén megüti csapata és a bajnokság szintjét. A legfontosabb csatármutatókban hatékonysága rendben van, és nem azért mert tutista, fentebb taglaltuk, hogy a vállalkozókedvével sincs baj.
Legnagyobb hiányossága számokkal nem leírható, mentális eredetű: fontos helyzetekben gyakran hoz rossz döntést. Lehet, hogy hazája válogatottja is ezért mellőzi, amelyet a támadó egyébként furcsáll. És valljuk be, első hallásra meglepő is, hogy még soha nem hívták be, hiszen az NB I-ből a gambiainál erősebb válogatottakba is be lehet kerülni. Pechjére viszont az afrikai együttes pont a támadósorára nem panaszkodhat. Nyolc olyan játékosuk is van ebben a szekcióban, aki papíron értékesebb, mint Lamin Colley, tehát igen erős a konkurencia.
Amit viszont szintén nem olvashatunk ki a statisztikákból, az az, hogy az általa elvégzett fizikális munkával sokszor nem csak egy védőt köt le, helyet és lehetőségeket biztosítva ezzel társai számára. Ami a láthatóbb előkészítést illeti: 1,8 gólnyi várható asszisztja két gólba torkollott. Ezek nem kevésbé fontos okai annak, hogy minden bajnokin pályára lépett az NB I harmadik legtöbb várható gólját (31,04) termelő csapatában.
A fentebbieket összevetve Colley ott van az élbolyban a liga középcsatárai között. Taglalt hiányosságai nem rossz játékossá teszik őt, hanem csak meghúzzák számára a plafont. Ha mentális ereje felnőne fizikalitása és futballtudása mellé, akkor magasabb szinten is bőven lenne igény a szolgálataira. Jelenlegi összteljesítménye, és talán harminc éves kora is viszont marasztalja a magyar bajnokság szintjén.
