Szemtől szemben: Mezőkövesd Zsóry FC–Diósgyőri VTK
Sem a Mezőkövesd, sem a Diósgyőr nem szakított tavalyi játékával, így két eltérő harcmodor csatája várható a szombati borsodi rangadón.
Már a második forduló elhozza az első borsodi rangadót: az OTP Bank Liga szombati játéknapján a tavaly egy fordulóval a vége előtt bennmaradó Mezőkövesd a másodosztály bajnokát, a Diósgyőrt fogadja. A hazaiak Debrecenben 3-1-re, míg a vendégek otthon, 1-0-ra a Puskás Akadémiától kaptak ki, így legalább az egyik csapat biztosan elkezdi a pontgyűjtést.
A szűk egy éve, menet közben kinevezett Kuznyecov Szergej elérte a Diósgyőrrel azt, amit elődeitől, Kondás Elemértől és Dragan Vukmirtól is vártak volna: a papírformának megfelelően feljutott. Tette mindezt bajnokként, a végére kényelmes pontelőnnyel, és az ehhez elvárható domináns játékkal.
Bár a DVTK a legtöbb lőtt és a legkevesebb kapott gól műfajban is „csak” második lett, 43-as gólkülönbségével a legjobb lett, s megalapozta a végére megfáradó MTK-val szembeni 13 pontos előnyt. A miskolciak labdabirtoklási mutatókban és széljátékban is egyértelműen uralták az NB II-t.
Az NB I viszont egészen más kávéház, ahová megérkezve a másodosztály királya is jóval erősebb ellenfelekkel, ezáltal sokkal nagyobb kihívásokkal szembesül. Ami tehát kifogástalan eredményt hozott tavaly, az idén, egy osztállyal feljebb koránt sem biztos, hogy sikerre vezet.
A Diósgyőr antréja ezzel együtt – az egygólos vereség dacára – nem sikerült rosszul. Kuznyecov csapata mezőnyben felnőtt a Puskás mellé, a szakvezető pedig nem dobta egy az egyben sutba a tavalyi elképzeléseit.
A felcsútiak ellen döntően a széleken próbált meg előrehaladni a Diósgyőr, a belső védőik amikor nem egymáshoz passzoltak, akkor többségében a széleken lévő társakat keresték, hogy a csapat ezekben a zónákban tudjon vertikális irányban métereket nyerni.
A DVTK első meccsén pontot nem tudott szerezni, sőt, nagy mennyiségben helyzetetket kialakítani sem, mezőnyjátékban viszont felnőtt a PAFC mellé. A vendégek edzője, Hornyák Zsolt nem véletlen beszélt arról a találkozó után, hogy az ellenfelek nem a három pont kényelmes leszüretelésére utaznak majd Miskolcra.
Ha már a játékelképzelés, illetve az azzal való esetleges szakítás merült föl fentebb, meg kell állapítani, hogy e két dolog a leendő ellenfél, a Mezőkövesd esetében sem látszott párosulni. Bizonyára Kuttor Attila és stábja sem a falat nézte a szakmai munka helyett a nyáron, ezzel együtt a debreceni vendégjáték során ugyanazzal a tervvel küldte fel csapatát, amivel májusban Kispesten befűzte a „Kontrajáték” című oktatókazettát Kispesten, s ami összességében bennmaradást ért a Zsórynak.
Más kérdés, hogy ha Kuttornak vannak is ambíciói a kezdeményezőbb játék kialakítására, érthető, ha ezt nem a talán legjobb formában lévő magyar csapat otthonában akarta elkezdeni. Így hát maradt a tavaly bevált rendszernél: masszív védekezés olyan, fizikálisan kiemelkedő játékosokkal, mint Brtan vagy Lukics, valamint rajtaütés szerű támadások Drazsics komplexitására építve.
A szerb támadó tavaly vezére volt az együttesnek, egy szem klasszikus csatárként példás munkát végzett. Sok labdát tartott meg, ezeket a mellé felérő támadóközéppályásoknak, olykor a támadásba belépő szélsővédőknek osztotta ki. A neki címzett hosszú felpasszokat oldalirányba továbbította, ezekkel így a Mezőkövesd két húzásból tudott relatíve sokat előre haladni hosszanti irányban.
Amikor egy támadó húsz, harminc méteres mélységből kap egy felpasszt, és meg tudja tartani a labdát addig a két-három-négy másodpercig, amíg az első, többnyire lendületből jövő társ megérkezik mellé, akkor csapata rövid idő alatt anélkül jut számottevően közelebb az ellenfél kapujához, hogy ehhez aprólékos tili-tolira lett volna szüksége. Ebben a játékelemben Drazsics az egyik legjobb csatára a magyar élvonalnak.
Az viszont döntő lesz, hogy idén kik lesznek majd az őt segítő társak. Az ebben talán legkiemelkedőbb Dino Besirovics Svédországba távozott, a Drazsiccsal különösen jó játékkapcsolatot ápoló Molnár Gábor pedig az első mérkőzésen nem került a keretbe.
A nyáron eligazoló horvát játékos a vizualizáción is jól látható módon labdavezetései előtt többnyire a pálya középső harmadában veszi fel a labdát, majd innen cselezőkészségét és tempóját bevetve igyekszik azt a veszélyzónába vinni, vagy passzolni. Ezt Besirovics magas szinten űzte, így ha Kuttor meg akarja tartani ezt a fegyvert a repertoárban, akkor valakinek a helyébe kell lépnie. A fentebb említett Molnár Gábor mellett a legesélyesebb pályázó erre az a David Babunszki, aki az egész tavalyi idényt nézve kevésbé termékeny, ezt a játékelemet tekintve viszont a szezon végén aktívabb volt, mint Besirovics.
Egy mozgalmas nyári transzferidőszak után közben nem érdemes betonkemény következtetéseket levonni egy csapatra nézve, annak múlt szezonbeli játéka alapján, ahogyan az idény első bajnokija után sem. Az viszont döntő lehet az első néhány fordulóban, hogy egy együttes mekkora utat akar vagy kénytelen bejárni a felkészülés első és utolsó napja között, és hogy az edző hogyan áll neki a szükséges átalakításoknak.
Úgy tűnik, fenekestől sem Kuttor, sem Kuznyecov nem forgatta fel csapata játékát, így két összeszokott, játékstílusát huzamos ideje gyakorló csapat feszül majd egymásnak a borsodi derbin.
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)