Rossi szavai többet üzennek, mint hinnénk.
A magyar labdarúgó válogatott harmadik helyen végzett a labdarúgó Európa-bajnokság A-csoportjában, amivel éppenhogy lemaradt a folytatásról. A mieink szereplését az aktuális állástól függően sokféleképpen, és rendre végletesen értékelte a széles közvélemény. A kevés konszenzus egyike, hogy Sallai Roland a magyar csapat egyik, ha nem a legjobb játékosa volt a tornán.
A Freiburg szélsője kapcsán sokan, köztük Marco Rossival szintlépési lehetőséget és azt kiérdemlő teljesítményről beszélnek. „Szerintem most tehet egy lépést előre. Ez nem rajta, és nem is rajtam fog múlni, hanem az ajánlatokon, amiket kapni fog. Jól játszott, remekül végezte a dolgát. Magam is úgy vélem, hogy a legjobb játékosunk volt az Eb-n” – dicsérte a szövetségi kapitány a 27 éves játékost.
Három mérkőzés statisztikáival önmagában sem megerősíteni, sem cáfolni nem lehetne Rossi véleményét. Ilyen kis mintán egy-egy jó vagy rossz teljesítmény erősen megdobhatja, vagy felhúzhatja egy labdarúgó mutatóit. A kontextust szem előtt tartva néhány óvatosabb következtetést viszont le lehet vonni arra vonatkozóan, hogy az illető milyen hatásfokkal kamatoztatta erényeit egy válogatott torna különleges légkörében.
Az ízlés kérdése, hogy ez színvonalban miben és mennyivel jelent magasabbat, mint amilyen meccseket Sallai Freiburgban játszhat.
Kijöttek az erényei, csapata húzóembere lett
Sallai legfőbb karakterjegyei gyorsasága és cselezőkészsége, ezekre klubjában és a válogatottnál is építenek. E téren az Európa-bajnokságon sem vallott szégyent: 53,85%-os sikerrátájával a 17. legjobban cselező játékos volt a csoportkörben.
Igaz, az élbolynál arányaiban kevesebbet próbálkozott, 13 kísérlete már csak a 26. legtöbb, míg 3,99-os 90 percre vetített átlagával az első harmincat sem közelíti meg. Nem árt viszont rögzíteni: a magyar válogatott 39,1%-os mutatója a negyedik legalacsonyabb labdabirtoklási átlag. Vagyis Sallai jó hatékonysággal, viszont posztján az átlagosnál kisebb mennyiségben cselezett egy olyan csapatban, amelynél – az egész mezőny viszonylatában – alig volt labda.
A kapura közvetlen veszélyt ezúttal kevésszer tudott jelenteni. Összesen hat lövéséből csak egy talált kaput. 0,34-es összesített xG-je viszont jelzi, hogy jellemzően kisebb helyzetekből volt kénytelen tüzelni. Legmagasabb, 0,16-os xG-értéket kapó lövése egy olyan helyzetből jött, amelyben három védő állt előtte, a végül így blokkolt lövésre pedig talán már ő sem emlékszik.
Előkészítésben viszont bőven tudott hozzátenni a csapat játékához. A három mérkőzésen összesen 0,74 xG-nyi helyzetet teremtett a társaknak, amit az utolsó Eb-percünkben Csoboth Kevin kerekített fel 1 asszisztra. Ezzel a 15. az erről szóló listán, amit megint csak helyén kell kezelni.
Nem azt kell értékelni, hogy előzi Gündogant és pár századra van Ronaldótól, hanem hogy egy hol kontrákra kényszerülő, hol azokra alapozó csapat támadójaként érdemben segítette a támadásokat. Mindezt egy jóval erősebb, egy fél szinttel azért jobb és egy minimum nem sokkal rosszabb csapattal szemben, mint a sajátja. A skótok elleni meccsen mutatott passzjátéka ráadásul (20/18) asszisztjától függetlenül is kiemelendő a posztján.
Jó játékos, de mennyit kérnek és mennyit adnának érte?
Sallai jó Eb-je nem mellékesen egy remek klubszezont követett, így aligha háborodna fel bárki, ha a magyar szélső mondjuk egy BL-szereplő csapatnál találná magát. Az El-Hadji Dioufok és Milan Barosok kora viszont már lejárt, komoly európai klubok nem egy-egy nagy tornás remeklés alapján igazolnak játékosokat.
Aki érdeklődőként léphet fel Sallai kapcsán, az jó eséllyel nem most szerzett tudomást róla, és nem (csak) most mérte fel a kvalitásait. Korábban egyébként a hírek szerint ilyen volt a Lazio és a Sevilla is. Bárkinek is a noteszében szerepel jelenleg, azok az Eb-teljesítményét látva aligha tépték ki a sallais oldalt. Ami nagy kérdés, hogy egy esetleges átigazolási alkudozás során honnan indulna a licit.
Sallai értékét a Transfermarkt 15 millió euróra becsüli. Szerződése viszont jövő nyáron lejár, így klubja számára ez az utolsó transzferablak, amikor pénzt csinálhat belőle, feltéve hogy nem hosszabbít.
Eurómillióban mérve kétjegyű összeg alatt ugyanakkor a csapatban betöltött szerepe okán aligha válnának meg tőle, ami azért megszűri a kérőket. Azok, akiknek ez aprópénz, valószínűleg nem Sallaiban gondolkodnak. Akik számára nem, azok egy része pedig csak akkor áldoz ennyi pénzt játékosra, ha egy jövőbeli, nagy árréssel történő továbbértékesítést lát benne. Az ő számukra nem a legjobb korban lévő (Sallai 27 éves), hanem az az előtt álló futballista az érték.
A többi érdeklődő között pedig jó eséllyel lesznek olyanok, akik esetében a szakmai előrelépés lesz megkérdőjelezhető. Ilyen lehetőségre egyébként mondott már nemet Sallai.
A helyzet tehát úgy fest, hogy a szélső valószínűleg szerepel BL-főtábla szintjét megütő csapatok radarján. Az ugyanakkor kérdéses, hogy közülük hány tudja és akarja megfizetni azt az árat, amelyet Sallaiért a Freiburg jelenlegi értéke alapján és lejáró szerződése ellenére joggal várhat.
Előállhat tehát az a szituáció, hogy a kikiáltási árat a vevők többsége sokallja, a játékos számára szakmai előrelépést is jelentő klubok ajánlatait pedig a Freiburg kevesli majd. Ilyen helyzetben pedig a maradás vagy a hosszabbítás sem lesz majd elvetendő opció.
Mindezt figyelembe véve Rossi szavai többet üzennek, mint elsőre gondoltuk. „Nem rajta, és nem is rajtam fog múlni, hanem az ajánlatokon, amiket kapni fog.” Kívánni csak egyet lehet Sallai Rolandnak: válasszon is bármit, döntsön vele helyesen!
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
