Nagyító alatt: Győrfi Milán.
Az NB I élesebb szemű nézői már az ősz folyamán is felfigyelhettek Győrfi Milánra, igazi rivaldafény azonban a hétvégén vetült rá először. A 2006-os születésű, azaz a Paks élvonalbeli karrierjével egyidős játékos két gólpasszal járult hozzá csapata MTK elleni győzelméhez, majd egy Böde Dániellel közös interjúban szállította a napi mémalapanyagot.
Megvan az év NB I-es interjúja? A Paks szupertinijének Böde adott tanácsot
A 18 éves Győrfi 2021-ben került Paksra a pécsi utánpótlásból. A tolnaiaknál az idei szezonban kezdték el felnőtt szinten is bevetni. Érdekesség, hogy szeptemberi debütáló mérkőzését végigjátszotta, ám azóta egyet sem.
A bajnokságban kilenc meccsen 392, a kupában pedig egy találkozón 74 játékpercet kapott. Előbbi három asszisztra, utóbbi pedig egy-egy gólra és gólpasszra volt elegendő neki.
Ez egyúttal azt is jelenti, hogy statisztikái kis mintán értelmezendők. A másik oldalról nézve viszont ugyanerre azt mondhatjuk: viszonylag kis idő alatt tudott érdemben hozzátenni a Paks játékához.
Egy old-school poszt klasszikus erényei
Győrfi az eddigiek során főképp a klasszikus vonalszélsői erényeket csillogtatta. Gyors, agilis, bátran és jól cselez, valamint sokat és jó pontossággal ad be.
Hogy ezek mennyire fontosak a Paks számára, azt jól jelzi, hogy a Wyscout adatai szerint Bognár György csapata toronymagasan a legtöbb beadással kísérlezető gárda az NB I-ben. 429 kísérletüktől messze elmarad az e téren második Ferencváros (287).
Ráadásul ahhoz képest, hogy milyen kiugróan vezetik ezt a rangsort, pontosságban is csak két helyet csúsznak vissza, 36,8%-os hatékonyságuk a harmadik legjobb.
Az ezzel kapcsolatos szemléletről pedig mindent elárul, hogy a Paks akkor igazolta le a 198 centis Tóth Barnát, amikor még Böde Dániel mellett a másik erőcsatár, Könyves Norbert is a keretben volt.
Győrfi ehhez a maga részéről 37 beadást tett hozzá, amelyek a ligaelitet ostromló 40,5%-os pontossággal találtak társra. Ebben nemcsak hozza, de még picit meg is fejeli rutinosabb társai mutatóit. A jobb szélről Osváth Attila 38,57%-kal, míg balról Silye Erik 37,68%-kal adott be.
Cselezési mutatói legalább ennyire bizalomgerjesztőek. 65 próbálkozása volt, amivel kevés játékperce dacára nemcsak időarányosan, hanem az abszolút versenyben is az élboly tagja az NB I-ben. 58,5%-os hatékonyságával pedig szintén a top10-et karcolja.
Komfortzónán (részben) kívül
Győrfi játékával, illetve az előtte álló nehézségek kapcsolatban egy szépséghiba van. Eredendően középpályás, legalábbis a Transfermarkt és a Wyscout is ekként hivatkozik rá. Az e téren jóval hitelesebb utóbbi viszont már jelzi, hogy – ennek ellenére – többnyire bal oldali szárnyvédőként szerepelt.
A támadó szélső poszt ugyanis ritkán van jelen a Paks játékában, ezt a feladatkört a bal- és a jobbfutó hivatott betölteni. Ennek oka, hogy a sok beadásnak táptalajt, pontosabban címzetteket kell teremteni.
A két csatár mögé így a jó fizikumú belső középpályások érnek oda. Ebben a szisztémában pedig arra használni az emberanyagot, hogy valakik szélső támadót játsszanak, pazarlás volna.
Győrfi így az utóbbi években egyre divatosabb szárnyvédői szerepkörben játszik, vagyis kapacitásának egy részét a védekezésnek kell szentelnie (talán még Bognár Györgynél is), ami sem testfelépítését, sem játékstílusát nézve nem kedvez neki.
Vélhetően ez az egyik fő oka annak, hogy csak egyszer szerepelt kezdőként. Többnyire olyan meccseken cserélték be, amelyeken vagy belefért ez a plusz rizikó, vagy az aktuálisan kedvezőtlen eredmény indokolttá tette a bevállalását.
A törekvés ugyanakkor láthatóan megvan Győrfi beépítésére, amit a játékos eddig nemcsak megalapoz, de táplál is teljesítményével.
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
