Szemtől szemben: Ferencvárosi TC-Puskás Akadémia FC
A magyar edző egyenesbe hozta a csapatot, a soron következő ellenfél viszont pont abban jó, ami még az olajozottan működő Fradira is veszélyes lehet.
A szezont jól kezdő, két meccsen majdnem 6, ám végül néhány milliméternek köszönhetően csak 4 pontot gyűjtő Puskás Akadémia látogat az egyenesbe jönni látszó Ferencvároshoz. Az FTC – Forma-1-es hasonlattal élve – csúnyán lecsúszott az ideális ívről a BL-selejetezőben, ám Máté Csaba remekül ellenkormányzott, így a gumifalat elkerülte a csapat.
A Fradi a magyar trénerrel négy mérkőzésén 17 gólt lőtt: a bajnokságot győzelemmel kezdte, a Hamrun elleni Ekl-visszavágó pedig formalitás lesz. A 3 gólt is szerző Fehérvár azért meg tudta zavarni a zöld-fehéreket, a PAFC-tól előzetesen nem várunk ennyi gólt, mégis úgy tűnik, hogy utóbbi lehet az eddigi legveszélyesebb ellenfél a fővárosiakra nézve.
A felcsútiaknál remekül kezdte a szezont a gambiai támadó, Lamin Colley, aki három kanadai pontot termelt az első két meccsén, és nem sok jel utal arra, hogy vasárnap nem ő kezd majd. A játékos a napokban az NB1.hu-nak adott interjújában már maga is beszélt a csapatban betöltött szerepéről, most a statisztikák teszik meg ugyanezt.
Colley szerepkörét tekintve támogató erőcsatár: a társak sokszor keresik hosszú labdákkal, amelyeket ereje és 195 centis magassága révén próbál megtartani, és leosztani a mögüle érkezőknek. Ez nagyon jól párosul olyan robbanékony, üresbe jól mozgó szélsőkkel, mint Slagveer vagy Komáromi. Ha ugyanis sikeres a felpassz-lekészítés kombináció, akkor a labda és vele a csapat rövid idő alatt nagy távolságot tehet meg vertikális irányba, azaz gyorsan a kapu közelébe kerülhet.
Ami versenyelőnybe hozza Colleyt a többi, hasonlóan kapunak háttal való játékban erős csatárral szemben, az a gyorsasága és a ruganyossága. Ennek köszönhetően miután visszalépett, sebességének hála fel tud érni a kapu elé is, ha a csapat nem tudná első szándékból végigvinni a támadást.
Tempójának hála nem csak úgy tud veszélyes lenni, ha a területbe futó szélsőnek, vagy a középpályásoknak készít le labdákat, szükség esetén maga is meg tud indulni vele. Bár nyomás alatt hajlamos a technikai hibára, és a döntéshozatalban sem mindig elég gyors, fizikai attribútumai révén még rosszabb napjain is egy személyben jelent több veszélyforrást az ellenfél számára. Az első két fordulóban a PAFC-ban időarányosan neki volt a harmadik legtöbb labdavezetése.
Colley a támadások során ráadásul éppen a jobb félterületbe szokott mozogni, ami a Fradi eddigi nyári meccsein jobbára Samy Mmaee vagy Knoester felségterülete volt. Ha előbbit szkanderban talán nem is biztos, hogy legyőzné, versenyfutásban mindkettejükkel szemben bőven a gambiai mellett szól a papírforma. Ha a Puskás vele kezd, könnyedén tudja majd azokat a területeket támadni, amelyeken a Fradi felhúzódó szélsőbekkjei mögött keresnivaló lehet.
Máté Csaba ugyanis jól nyúlt a Fradihoz, de a szélsővédők aktív részvétele a támadójátékban – helyesen – nála is jelen van. Eddig egyszer sem biztosította sem túl, sem pedig alul a csapatot, ugyanakkor e téren még nem nézett szembe olyan nehéz feladattal, mint amit a Puskás csapata jelenthet majd.
Ramírez feltolása a visszatérése óta látottak alapján helyénvaló, sőt, pazarlás lenne nem megtenni, az eredendően középső középpályás Makreckist pedig nem csak betette, de aktívan használja is jobbhátvédben.
Bár odáig el is kell jutnia a Puskásnak, hogy a két futó hűlt helyét támadhassa, a fentebb részletezett módon azonban ezt egy saját térfélen való labdaszerzés után is gyorsan tudja megtenni. Ez okból nem elképzelhetetlen, hogy Máté Csaba eggyel óvatosabbra vált a középpályán, és annak tengelyébe két védekező szellemű játékost tesz be, hogy mindkét oldalon lehessen biztosítani a Ramírezék mögötti területeket.
Attól függően, hogy erőben vagy sebességben szeretne hozzátenni a csapathoz, dönthet Esiti csapatba állítása mellett vagy felrakhat egy Sigér-Baráth tengelyt is. Ha a Máltán visszatérő Wingo egészsége megengedi, akkor pedig akár az ő kezdetésével is csökkentheti a rizikót – még úgy is, hogy a kényszerhelyettes Makreckisre nemigen lehet panasz.
Egy ilyen belső középpálya elé még mindig nyugodtan választhat hármat a csatár mögé a Traoré-Zachariassen-Abu Fani-Lisztes-Marquinhos-Owusu hatosból, feltéve, hogy valamelyikőjüket nem kezdeti Varga helyett csatárként.
Bár a Ferencváros a BL-blama óta egyértelműen kiegyenesedett, előrejátéka nem csak kombinatívabb és eredményesebb, de jóval labdabiztosabb is lett, így a közeljövőben aligha lesz még egyszer olyan jó préda a kontrázni vágyó csapatoknak, mint a Csercseszov-éra végén. Ezzel együtt, a Vidi három gólos fellángolása ide vagy oda, e téren nem jött még szembe ilyen veszélyes ellenfél, amelynek egyszerre van meg a minősége és a céltudatossága a sebezhető pontok támadásához.
Ha három gólt nem is feltétlen várunk a Puskás Akadémiától, azt mindenképpen, hogy egy jó Fradi dolgát is meg tudja nehezíteni és hogy eseménydús, szórakoztató meccset játsszon a zöld-fehérekkel. Adok-kapok nem kizárt.
Próbáld ki nálunk a sportfogadást! (x)
