A magyar támadónak keményen meg kell majd küzdenie a csapatba kerülésért.
A magyar szempontból a realitásoknak megfelelően, ám az eltúlzott elvárásokhoz képest visszafogott eredménnyel záruló Eb-t sokan sokféleképpen értékelték. A kevés, széles körben konszenzusos vélemények egyike volt, hogy Rossi csapatában az egyik, ha nem a legjobb teljesítményt Sallai Roland nyújtotta.
Mivel ekkor egy év volt hátra akkori szerződéséből, az akkor még freiburgi szélső kapcsán gyorsan napirendre is került a klubváltás. Erről Marco Rossit is megkérdezték, aki a következőképpen jellemezte Sallai helyzetét: „szerintem most tehet egy lépést előre. Ez nem rajta, és nem is rajtam fog múlni, hanem az ajánlatokon, amiket kapni fog. Jól játszott, remekül végezte a dolgát. Magam is úgy vélem, hogy a legjobb játékosunk volt az Eb-n” – mondta a szövetségi kapitány.
Az akkori körülmények alapján mi is megpróbáltuk feltérképezni a támadó helyzetét és lehetőségeit. Akkor arra jutottunk, hogy míg teljesítménye fel-, addig kontraktusának időtartama lefelé veri majd az árát, amit kevés olyan klub fizetne meg, amely Sallai számára egyértelmű előrelépést jelentene. Sallai végül a török átigazolási ablak utolsó napján a Galatasarayhoz szerződött.
Sallai kapcsán szintlépésről beszélnek, de nehéz lehet majd a döntés
Hogy a Galatasaray az-e, azt több szempont mentén lehet értékelni. Egyrészt a török liga bizonyosan gyengébb színvonalú a Bundesligánál. Másrészt – részben épp emiatt – a bajnokság egyik legnagyobb klubjánál sokkal biztosabb a nemzetközi kupákban való szereplés lehetősége, mint a Freiburgban volt.
Sallai a Freiburgban és a válogatottban
A magyar válogatott 20-asa hat évvel ezelőtt igazolt a Freiburghoz, amely az APOEL Nicosiától vásárolta meg őt. A német klubnál 163 meccsen szerepelt, ezeken 27 gólt és 23 asszisztot dobott be a közösbe. Ott töltött ideje alatt kisebb-nagyobb hányadban a támadórészleg összes posztján bevettették.
Bár Sallai már jóval Freiburgba igazolása előtt bemutatkozott a magyar válogatottban, németországi légióskodása alatt vált kihagyhatatlanná a nemzeti csapatból. „Sikeresek voltunk a Bundesligában, ott voltunk a berlini kupadöntőben is, és a nemzetközi színtéren is szerepeltünk. Itt váltam felnőtt válogatott játékossá, és ezért szeretnék köszönetet mondani” – fogalmazott távozásakor.
A nemzeti csapatban aztán több szerepkörben is bizonyított. A masszív védekezés mellett kontrákra építő Rossi-csapatnak hasznos szélsője volt, később pedig jobb oldali tízesben találták meg a helyét. Olykor szárnyvédőként is kipróbálták, amely taktikai húzás ideig-óráig a Streich-féle Freiburgba is átgyűrűzött.
Mindennek a Galatasaraynál is hasznát veheti majd, hiszen ebből adódóan a támadó középpályán szinte bárhol elhelyezhető. Ha két játékos van ebben a sorban, akkor klasszikus szélsőként, illetve beljebb, a félterületben is bevethető. Ha viszont három, akkor valamelyik szél lehet az övé, hiszen klasszikus, egyedüli tízesként topszinten nem igazán szerepelt.
Mertens és Zijes is a posztriválisok között
Ahhoz viszont, hogy a Galatában alapemberként számoljanak vele, nem akárkikkel kell majd megküzdenie. Az isztambuliak támadósorában egy hely ugyanis ki van adva a elmúlt években általában egyedüli centernek.
Idén ezen az Icardi-Batshuayi-Osimhen trió osztozik majd. Mellettük aligha van olyan menet közben feltalált taktikai csodafegyver, amely nyomán közülük valakit kiszoríthat a magyar támadó.
A mögöttük lévő két-három poszton a már veterán, de tudását tekintve még mindig top szintet képviselő Dries Mertens mellett a hasonló kaliberű, ám még csak 31 éves Hakim Zijesnek volt korábban bérelt helye. No meg annak a Kerem Aktürkoglunak, akinek a helyére Sallai érkezett, és aki a Benficához igazolt a nyáron.
Részben talán ennek is köszönhető az, hogy Sallai átigazolása nem aratott osztatlan sikert a Galata-szurkolók körében. A magyar játékos nehéz örökséget vesz át, hiszen Aktürkoglu a válogatottban és klubjában is felfelé ívelt az előző években.
Sallai riválisai így a fentebbieken kívül a hazai nevelésű Baris Yilmaz és Yunus Akgün mellett a születésileg osztrák, de egyes források szerint török állampolgársággal is bíró Yusuf Demir lesznek.
Utóbbi azért fontos, mert a török bajnokságban régóta korlátozzák a légiósok számát. Igaz, mint azt láthatják, akik figyelik a három nagy csapatukat, koránt sem a legszigorúbb mértékben.
A mostani korlátozás szerint egy csapatnak 14 légiósa lehet, ebből 12-t nevezhet a meccskeretbe. Vagyis papíron bárki lazán felállhat egy teljesen légiósokból álló kezdővel, ugyanakkor a szabályok a szigorodás irányába tendálnak.
A Sallaiért kifizetett 6 millió euró nem eget verő szám a Galata viszonylatában, ugyanakkor arra joggal következtethetünk belőle, hogy nem a kispolcra szánják a magyar játékost. A légiósszabály miatt ugyanakkor nem a legkedvezőbb, hogy zömmel török posztriválisai vannak, akik ráadásul mind fiatalabbak nála, vagyis potenciális pénzszerzési lehetőséget is jelentenek a klub számára.
Sallai debütálására akár már szombat este, a Fenerbahce elleni derbin is sor kerülhet.
Próbáld ki nálunk a sportfogadást! (x)
