Életveszélyes támadó, sokoldalú középpályás, kíméletlen center, és még sorolhatnánk.
Bár a nyári átigazolási szezon hivatalosan csak június közepén rajtolt, és még vagy két hónapig tart, már így is szép számmal jelentettek be érkezőket és távozókat a magyar klubok. Mi előbbiekből szedtünk össze néhány olyat, akinek klubváltásai izgalmas lehetőségeket kínálhatnak majd új vezetőedzőiknek.
Ötvös Bence (Paksi FC → Ferencvárosi TC)
A kupagyőztestől a bajnokhoz igazoló Ötvös Bencéről még azelőtt illik elmondani, hogy többfunkciós játékos, mielőtt rásütnénk valamelyik posztját. Az ilyen-olyan adatbázisok nagy része középpályásként tartja számon, és talán ez is az alapvető posztja, ugyanakkor a pálya hosszanti tengelyében karrierje során már mindenhol bevetették.
A Paksban töltött egy éve alatt legtöbbször a védelembe nevezték őt, ám Bognár György nem éppen hagyományos bekként alkalmazta. Mint a pizzachartján is látható, a klasszikus védekezőmutatókban finoman szólva sem jeleskedett.
Minden másban viszont extra volt, mondhatni egy védelembe visszavont játékszervezőként funkcionált. Labdabirtoklási és támadási fázisokban való részvétele egyaránt magasan kiemelte a hasonló szerepkörben játszók közül.
Legyen szó labdacipelésről vagy passzolásról, jelentősen tudta segíteni a Paks támadásépítéseit. Mindez ugyanakkor csak egy három belső védős felállásban működhetett, ahol van elég társ, aki tehermentesítse őt az ősi védői feladatok alól.
Amennyiben Robbie Keane kitart tavaszi elképzelése mellett, úgy a Fradi hármas védősorának is hasonló erőssége lehet majd. Az NB I-ben különösebb szívbaj nélkül osztogathat majd hátulról, ha pedig a Fradi ezt a kockázatot nemzetközi porondon nem akarja majd vállalni, akkor a középpályán lehet értékes opció a tengelyben.
Nagy Zoárd (Aqvital FC Csákvár → Puskás Akadémia FC)
Akár még teljesen ki is cserélődhet a Puskás Akadémia támadósora a nyáron. Három érkezőt már be is jelentettek. Lukács Dániel a kieső Kecskeméttől jön, Németh András hosszas légióskörút után építené újra magát, és velük küzdhet majd a csapatba kerülésért az NB II-es gólkirály, Nagy Zoárd.
Nagy 18 találattal lett Csákvárról a másodosztály legjobb gólszerzője mindent összevetve, és a tizenegyeseket leszámítva (15) is. Nem csoda, hogy mielőtt Felcsútra szerződött, más NB I-es csapat és külföldi klubok is csábították.
Az NB II-ben legfőképp a kíméletlen erőcsatárok eszköztárát csillogtatta: támadóharmadbeli jelenlét, támadófejpárbajok illetve lövésmennyiség terén is kiemelkedőt alkotott. Ami pedig kísérleteinek minőségét illeti, szintén az elitet közelíti – és ne feledjük, ez az előbb említett kiemelkedő mennyiségből származó mintán lett lemérve.
Lamin Colley korábban pletykált távozására megnőtt az esély Nagy érkezésével, aki csak egy centivel alacsonyabb az 1,95 magas afrikai óriásnál. S noha a magyar játékos biztosan nem lesz olyan ruganyos mozgású, mint a gambiai, fizikai erő terén jó utódnak tűnik, gólérzékenysége pedig a jelek szerint javulást hozhat majd Colley után.
Jakub Plsek (Puskás Akadémia → MTK Budapest)
Ha már a Puskás támadószekcióját pedzegettük, érdemes megemlékezni Jakub Plsekről, aki bő öt év után igazolt Felcsútról az MTK-ba. Noha a cseh játékos a középpályán szerepelt, nem hiába tolták fel olykor a támadók mögé, hiszen a másodvonalból érkezve különösen veszélyes volt.
Ezt rajzolja ki pizzachartja is, amely megmutatja, hogy poszttársaihoz mérten rengeteget ért oda a közvetlen veszélyzónába. Onnan pedig mennyiségi és minőségi értelemben is remekül tüzelt, mint az ábra mutatja: alkalom adtán fejjel is.
Noha volt olyan mérkőzés a tavasz folyamán, amelynek utolsó perceiben a két tizenhatoson belül egy-egy mozdulattal vereségből csinált győzelmet csapatának, legfőbb erényei alighanem új csapatában is inkább az ellenfél térfelén érvényesülnek majd.
A tavaly előtti újonc szezon után tavaly sokak örömére a klub hagyományos játékstílusához és értékeihez is visszanyúló MTK-ban ehhez viszont passzjátékban is hoznia kell magát.
Aligha kerülte ugyanis el a fővárosiak megfigyelőinek szemét az, hogy a labdabirtoklás során a támadóharmadba, illetve nyomás alatt is jól passzolt. A kis területeken sok átadásra épülő játékban mindkét képesség alapkövetelmény.
Aljosa Matko (NK Celje → Újpest FC)
A nyár eddigi legizgalmasabb érkezője Újpesten a támadó, akiért akkor is biztosan zsebbe nyúlt új klubja, ha esetleg a Transfermarkt téved a félmillió eurós árcédulával. Matko karrierje ugyanis felfelé ívelőben van, EKL-negyeddöntőig ment a Celjével, bemutatkozott a szlovén válogatottban, szerződése pedig még egy évig élt volna.
Szlovéniában ráadásul a lilák trénerével is együtt dolgozhatott korábban, így Damir Krznar biztosan nem zsákbamacsakát vett, és Matko statisztikái is erre utalnak.
A jobb lábas, középen és a széleken egyaránt bevethető játékos tavaly a szlovén bajnokságban számos kulcsmutatóban a legszűkebb elitbe tartozott, míg néhányban egyenesen a legjobb volt. A helyzetkialakításban és a lövésekben is extra mennyiséget hozott, és a minőségre sem lehetett panasz.
Több mennyiségi mutatóban zárt az élen, de a legfigyelemfelkeltőbb talán az, hogy egységnyi xG-ből ő csinálta a legtöbb PsxG-t. Előbbi ugyebár a lövés leadásának helye, míg utóbbi annak „becsapódási pontja” alapján rendel valószínűséget egy lövéshez. Azaz: Matko nem az a játékos volt tavaly, aki herdálná a helyzeteit, sőt – e mutató alapján kifejezetten megérte rábízni a lövéseket.
Ezek alapján nem meglepő, hogy jobb lábbal a jobb szélről indulva is hét bajnoki gólig vitte a Prva Ligában. 1858 bajnoki játékperce során tehát minden harmadik meccsén betalált. Ha Krznar melléilleszt egy számára kiszolgálható, és ezt részben viszonozni is képes centert, akkor alighanem ezt várhatjuk tőle a liláknál is.
Májer Milán (Kecskeméti TE → Nyíregyháza Spartacus FC)
Kik megnyugvással, kik gyanakvással fogadják, amikor egy tréner a volt csapatától hoz magával játékost. Májer esetében ez történt, néhány hónap késéssel követte a Nyíregyházához menet közben kinevezett edzőjét.
A kispesti nevelésű futballista azonban nemcsak holmi exjátékosa Szabó Istvánnak. Nem túlzás, hogy a korábbi kecskeméti sikerkovács újra feltalálta Májert, aki a hírös városban elvétve tűnt fel „ősposztján”. A szakember ugyanis szárnyvédőt faragott belőle. Noha ősszel egy makacs bokasérülés miatt sokat töltött a partvonalon kívül, amikor hadra fogható volt, összesen 21 mérkőzésen 1075 játékpercnyi bizalmat kapott.
Májer a labdabirtoklási mutatók közül azokban volt a legjobb, amelyek új posztján nem többek munkaköri kötelességnél, támadóteljesítménye viszont már valódi kvalitásokat is bizonyítanak.
Az extra mennyiségű lövés alighanem még támadókorából maradt a vérében, s nem kizárt, hogy ez így van a cselezési, beadási és helyzetkialakítási mutatóival is. Utóbbi három azonban már sokkal fontosabb mérője egy szárnyvédő teljesítményének.
A Kecskemét kiesése aligha Májeren múlt, a Nyíregyháza bennmaradása viszont jövőre még múlhat. Ha csak rajta, és az őt használó edzőn múlik, ezen a poszton alighanem rendben lesz a csapat.
