Mindez az állásába került.
A magyar válogatott a 2016-os Eb-menetelés után egy évvel kapott ki egy vele nem egy súlycsoportban lévő, nem profi labdarúgókból álló csapattól, Andorrától. A 2022/23-as szezonban El-nyolcaddöntős Ferencváros négy hónappal a Leverkusen elleni párharc után a félprofi KÍ Klaksvíkkal szemben esett ki a BL első selejtezőjén. Ha másban nem is, a magyar futballközvélemény reakciójában, no meg az érintett edzők távozásában erősen kirajzolódik a párhuzam.
A hazai pályán elszenvedett 3-0-ás vereség és a nagy célok kitűzését követő csúfos kudarc ugyanis Sztanyiszlav Csercseszov állásába került. A Fradi edzője hiába próbált meg újítani, ahogyan egész tavasszal, úgy az odavágóról a visszavágóra sem sikerült javulást hoznia a csapat játékába.
Csercseszov tanult az odavágóból, de mellényúlt
A Fradi trénere a klaksvíki odavágóhoz képest három helyen módosított kezdőcsapatán: a védelemben Cissé helyett Knoester, a középpályán Esiti helyett Abu Fani, Marquinhos helyett pedig Gojak került be. A legfontosabb változás az volt, hogy Baráth-tal kiegészülve így három olyan játékos került a középpálya tengelyébe, akik a játék építésében is jók, míg Esiti személyében Csercseszov kivette a csapatából a rombolóját, a védelem „előörsét”. Ezzel több kockázatot vállalt, ami a két keret közti minőségkülönbséget, illetve gárdája feröeri meddőségét látva önmagában racionális és indokolt döntés volt. Csapata labdabiztosságát és koncentráltságát látva viszont hiba.
A három játszós futballistából egyet labdabirtoklás közben hátra is húzott belső védői mellé: Baráth ilyenkor legtöbbször a jobb oldali belső védő helyén volt. Mivel a másik oldalra Knoester személyében bal lábas védő került, így Mmaee mindkét oldalán „külső”, azaz oldalnak megfelelő lábas bekk játszott, ami jobb passzsávokat biztosít a szárnyvédők felé. Csercseszov ezzel a Klaksvíkban használt 2-3-2-3-as támadóformulát egy három védősre cserélte, amivel vélhetően azt akarta elérni, hogy már a kaputól távol, a legelső sorukban legyen lehetőségük súlypontáthelyezésekre, hamarabb elkezdődhessen a játék szervezése.
Ezzel hosszában, míg a szárnyvédők oldalvonal mellett tartásával pedig széltében próbálta széthúzni az ellenfelet a Fradi. Csercseszov szándéka valószínűleg az volt, hogy az FTC támadásai minél hosszabb és szélesebb, vagyis minél nagyobb területen épülhessenek, távol csalva ezzel egymástól a gyengébb erőnlétű és képességű, de a kis területeket jól záró feröerieket. Nem beszélve arról, hogy ezzel egyúttal az otthon jóval szűkebb pályán játszó együttest végig a komfortzónáján kívül tarthatták volna.
A Baráth-Mmaee-Knoester lánc elé Abu Fanit tette be mélységi irányítónak, míg Gojak legtöbbször a csatár árnyékában helyezkedett, a támadósorban pedig Varga két oldalán Zachariassen és Traoré a félterületeket próbálta bejátszani, időnként visszamozgásokkal keresve a kombinációs lehetőségeket. A korábbi orosz szövetségi kapitány ezzel támadásban lényegében egy gyémánt középpályás 3-4-3-as alakzatban osztotta fel a pálya területeit a játékosai között. A Fradi futballistái ebből a felállásból kiindulva végezték a mozgásaikat.
Változtatni tehát megpróbált Csercseszov, javulást viszont nem tudott elérni, mi több, csúnyán lebőgött csapata. Ebben a formációban ugyanis kulcsszerep hárult a pálya középső hosszanti harmadában Abu Fanira és Gojakra, a félterületekben Traoréval és Zachariassennel kiegészítve. Márpedig négyük közül minimum hárman kifejezetten rossz meccset hoztak.
Pofonra pofon
Mi lehet nagyobb baj a fociban a kapott gólnál, ha a Klaksvík Knoester és Csivics ügyetlenkedése révén nem kap nagyon hamar tizenegyest, valószínűleg a Fradi válsága sem ütközik ki ilyen szinten. A gól megfogta az FTC-t, Magne Hoseth vezetőedző nem véletlenül mutogatta többször, látványosan csapatának, hogy a magyar kirúgásoknál maradjanak fönt. A tréner is érezte, amit a nézőtérről és a képernyő elől is látni lehetett: a Fradi labdajáratásaiba hibák csúsznak.
Az egyéni teljesítmények párharcról párharcra és passzról passzra romlottak, amivel a magyar csapat a maradék maga- és a labdabiztosságát is elveszítette. A középpálya közepén Gojak már-már outsiderként mozgott a csapatban, Abu Fani pedig fizikailag, fejben és cselekvésben is lassabb volt annál, mint ami egy jól tömörülő csapat ellen szükséges. Csercseszov márpedig éppen őt szánta a csapat forgatójának, neki kellett volna megszabnia, hogy mikor melyik zónában indítson támadást az FTC.
A Fradi támadásai így hamar az odavágóra kezdtek emlékeztetni: a középen történő eredménytelen tuszkolás mellett félszeg beadásokkal próbálkoztak a zöld-fehérek. Azzal a különbséggel, hogy a visszavágón eközben kapták a gólokat.
Cseberből vederbe, majd vissza
A 0-3-as félidő után már veszett fejsze nyele volt a mérkőzés, de legalábbis nagyon mágnestábláznia nem volt értelme Csercseszovnak. A szünetben leszedte Baráthot és Gojakot, a helyükre Makreckis és Ben Romdhane álltak be, amivel tulajdonképpen posztra cserélt. Elmondása szerint azt szerette volna elérni, hogy két hatos helyett két nyolcasa lehessen a középpályán, amivel létszámfölényes helyzeteket alakíthat ki a csapat támadásban.
Az 57. percben az addigi két szélsője helyett ugyanúgy a Lisztes-Owusu duóval próbált frissíteni, ahogyan Klaksvíkban. A csapat eközben felvette a kinti meccsen egyszer már leszerepelt alakzatát: leghátul két védővel, előttük pedig három középpályással építkeztek, akik közül Ben Romdhane is sokszor nyomult be a feltolt szárnyvédőkkel együtt már amúgy is öt fős támadóvonalba. Konyhanyelven: leghátul volt két ember, előttük még kettő, a többi hat pedig ekkor már kis híján szabad foglalkozás jelleggel, kínlódva kereste a réseket a támadóharmadban.
Az eredmény ugyanaz a szinte teljesen veszélytelen játék lett, mint a Feröer-szigeteken. Csercseszov gyakorlatilag visszalépett abba a folyóba, amiben Klaksvíkban már – jóval szerényebb következményekkel – összevizezte a cipőjét. Persze 0-3-nál már nem volt hova filozofálni, de a fentebbiek így sem egy olyan edzőről árulkodnak, akinek lett volna még bármilyen kártya a kezében.
Ha a párharcot tekintjük, a Fradi – most már csak egykori – trénere reagált az odavágón történtekre és belenyúlt csapatába, amit a feröeri meccsen hiányoltunk tőle. Ez viszont nem mentesíti az őt terhelő felelősség alól: egy félprofi csapat ellen két meccsen át maradt gólképtelen a csapata, amivel gyorsan, ha nem is földig, de térdig rombolta az EL-tavasz elérésével felépített nimbuszát.
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
