| NB1 Tabella | M | GY | D | V | GK | P | |
| 1. | Ferencvárosi TC | 11 | 8 | 2 | 1 | 11 | 26 |
| 2. | Paksi FC | 12 | 7 | 2 | 3 | 8 | 23 |
| 3. | Puskás Akadémia FC | 12 | 7 | 2 | 3 | 6 | 23 |
| 4. | MTK Budapest | 12 | 7 | 1 | 4 | 7 | 22 |
| 5. | DVTK | 13 | 6 | 4 | 3 | 1 | 22 |
| 6. | Újpest FC | 13 | 5 | 4 | 4 | 5 | 19 |
| 7. | Nyíregyháza Spartacus FC | 15 | 4 | 4 | 7 | -4 | 16 |
| 8. | Fehérvár FC | 13 | 4 | 3 | 6 | -2 | 15 |
| 9. | ETO FC Győr | 12 | 3 | 5 | 4 | -2 | 14 |
| 10. | ZTE FC | 12 | 3 | 3 | 6 | -3 | 12 |
| 11. | DVSC | 12 | 2 | 3 | 7 | -10 | 9 |
| 12. | Kecskeméti TE | 11 | 1 | 1 | 9 | -17 | 4 |
Alapítva
1910
Klubszínek
piros, fehér
Eredmények
- Magyar Kupa
Kétszeres MNK-győztes: 1976/1977, 1979/1980
Négyszeres ezüstérmes: 1941/1942, 1965, 1980/1981, 2013/2014
- Ligakupa
Egyszeres Ligakupa-győztes: 2013/2014
- Nemzeti Bajnokság
I. osztály
Egyszeres bronzérmes: 1978/1979
Idények száma: 56 (plusz a félbeszakadt 1944/1945-ös bajnokság)
II. osztály (NBB, NB II., NB I/B)
Hétszeres bajnok: 1949/1950, 1953, 1956, 1962/1963, 1973/1974, 2010/2011, 2022/2023
Idények száma: 30
Meghatározó korok meghatározó játékosai
Salamon József, Oláh Ferenc, Görgei János, Veréb György, Horváth András, Fazekas Zoltán, José Luque, Fernando Fernández
Klubtörténelem
Az 1909-es év végén kezdődtek meg Miskolcon a vasgyári sportegyesület megalakításának előkészületei, ugyanis Vanger Vilmos elemi iskolai tanító és egy öttagú bizottság arra kérte fel a gyár igazgatóját, hogy járuljon hozzá egy, a futballal foglalkozó egyesület létrehozásához. A tervezet szerint a Miskolci Sport Egyesület, a Diósgyőri Ifjúsági Kör és a Diósgyőr-Vasgyári Labdarúgó Ifjúság fiataljainak a példáját követve „szabályszerűen működő sportegyesület megalapítását határozzák el”.
A megalapításig nem sokat kellett várni, ugyanis 1910. február 6-án a Vasgyár munkástermében megalapították egyesületüket a szervezők, Diósgyőr-Vasgyári Testgyakorlók Köre (DVTK) néven. A klub színe a piros-fehér lett. Az egyesület alapszabályát 1910-ben jóváhagyta a Belügyminisztérium és 1912-ben már bajnoki meccsen is részt vett a DVTK. 1916-ban és 1918-ban megnyerték az Észak-magyarországi kerületi bajnokságot. A 10 éves évfordulóra a csapat már játszott az összes – akkori – első osztályú csapattal.
A diósgyőri labdarúgók DiMÁVAG néven az 1940/41-es bajnokságban szerepeltek először a magyar labdarúgás legmagasabb osztályában, és újoncként a 6. helyen zártak. Az eddigi csúcsot az 1978/79-es bajnoki idény bronzérme és a két magyar kupagyőzelem (1977, 1980) jelenti a diósgyőri labdarúgás számára. A bronzérmes csapat a legtöbbször ebben az összeállításban lépett pályára: Szabó L. – Szántó, Salamon, Váradi, Kutasi – Oláh,Tatár,Görgei – Borostyán, Fükő, Fekete
A klub neve a politikai és egyéb nyomásra Diósgyőri MÁVAG-ra, Diósgyőri Vasasra is változott az évek folyamán, majd 1992-ben, a rendszerváltozás után, a felbomló DVTK alapjain alakult meg a Diósgyőri FC. A DFC-től azonban az anyagi nehézségek miatt 2000 telén távoztak a játékosok, és bár a bajnokságot még befejezte, az évad végén megszűnt a csapat.
Ekkor egyedülálló módon a klub szurkolói vették a kezükbe a dolgok irányítását. Újra megalapították a DVTK-t és benevezték a bajnokságba. Az első szezont a klub a hetedosztályban kezdte, de a Borsod Volán SE-vel történő egyesülés után a harmadosztályban folytatták az idényt (200/2001). Bár a feljutás nem sikerült, az igény továbbra is meg volt a minőségi labdarúgásra. Megalakult a DVTK Kft., ami telephelyet cserélt a Bőcsi csapatot működtető gazdasági társasággal, így a diósgyőriek az NB I/B-ben indulhattak a 2001/2002-es pontvadászatban.
Az anyagi problémák azonban újra jelentkeztek és a gazdasági társaság csődbe ment. A Diósgyőri labdarúgás azonban tovább élt, mert egy új befetktető révén megalakult a DVTK1910 Kft, ami a Monor jogán elindult a másodosztályban, sőt 2003/2004-ben kiharcolta a feljutást is. Az NB I-ben azonban már csak úgy tudott elindulni a csapat , hogy a Siófok FC Kft. Diósgyőrbe költözött.
A 2004/2005-ös szezontól kezdve zsinórban hat szezont húzott le a csapat az NB I-ben, míg a klub centenáriumi évében 2010-ben dicstelenül távozott. Az élet azonban a másodosztályban sem állt meg. Új befektető, a Borsidsport Invest Kft.-n keresztül az Arago Zrt. szerzett közvetetten többségi tulajdonrészt a Diósgyőr FC Kft-ben. A 2010-2011-es bajnokságban a cél nem is lehetett más az Avas-alján, mint újra visszakerülni a csapatot és a szurkolókat megillető helyre, a legjobbak közé.
Bár az őszi 3. hely és a 7 pontos lemaradás az ősi rivális Nyíregyházával szemben nem sok jóval kecsegtetett, a csapat tavaszra megtáltosodott és a klub történelmének második leghosszabb győzelmi sorozatát produkálta. A zsinórban begyűjtött 14 győzelem elegendő volt ahhoz is, hogy 37 év után – még ha az NB II-ben is – újra bajnokcsapatot ünnepelhettek Diósgyőrben.
A lendület a másodosztály megnyerésével sem tört meg. A 2011/2012-es élvonalbeli bajnokság első felét a DVTK a 3. helyen zárta, a bajnokság végén pedig az előkelő 7. helyet szerezte meg. Ezt követően az ambíciózus klubvezetés már a szurkolók régi nagy álmát a nemzetközi kupában való indulást tűzte ki célul. A 2012/2013-as viszontagságos, több edzőváltással tarkított idényt a 10. helyen fejezte be a DVTK.
A 2013/2014-es idényben története során először nyerte meg a Ligakupát a Diósgyőr és Magyar Kupa döntőt is játszhatott, ahol csak 11-esekkel maradt alul. Az OTP Bank Ligában pedig 5. helyével beállította a csapat minden idők második legjobb helyezését. Az Újpest kizárása miatt az MK-ezüsttel megnyílt az út Európába.
A 2014/2015-ös szezon jól indult, az Európa Ligában három kört sikerült menni, 2014 végén pedig harmadik helyen állt a csapat. A tavasz eleji hullámvölgy miatt azonban nem sikerült megismételni az előző év sikereit, igaz a bajnokságban egy ponttal többet szerzett az előző évinél a csapat, mégis a 7. helyen zárt.
A következő hat bajnokságban az elsőosztályú tagság megőrzése jelentette az elsődleges feladatot, ami ötször sikerült, 2021-ben viszont búcsúzni kényszerült a DVTK az élvonaltól. A visszajutáshoz ezúttal két év kellett, a második idényben a 7. másodosztályú bajnoki címet megszerezve tért vissza az élvonalba a DVTK.
Időközben 2020. január 6-án a BORSODI SPORT Holding Kft. vette át a klub működtetését.
Szurkolók, szurkolói csoportok
Ultras Diósgyőr; összefogó szurkolói oldal: https://www.amigeleken.hu/
Forrás: dvtk.eu
18 évesen, 1966-ban mutatkozott be az első csapatban. Az ő nevéhez fűződik a legtöbb diósgyőri színekben lejátszott NB I-es mérkőzés, szám szerint 375. A klubhűség igazi mintaképe, 16 évet töltött a csapat szolgálatában, harmadik szezonjától kezdődően kirobbanthatatlan volt. Csábították neves fővárosi csapatok, de nemet mondott nekik, mert úgy érezte, neki itt kell helytállnia és dicsőséget szerezni szeretett városának.
Kétszeres Magyar Népköztársasági Kupa-győztes, tagja volt az 1978-79-es bajnokságban bronzérmet nyert „aranycsapatnak” és 1979-ben az Év labdarúgójának választották.
Dr. Lakat Károly kapitánysága alatt 1979 őszén háromszor lépett pályára a nemzeti tizenegyben, emellett ötszörös olimpiai válogatott.
Pályafutása végén két évet játszott Görögországban a PAOK Szaloniki csapatában. Ő volt a DVTK első külföldi egyesületben szereplő játékosa. Hazatérését követően újra DVTK-mezt öltött, de sorozatos sérülések miatt 1983-ban befejezte az aktív játékot.
Kép forrása: dvtk.hu
Oláh Ferencet nem kell bemutatni a diósgyőri szurkolóknak: a DVTK saját nevelésű játékosa 1970 és 1984 között viselte a piros-fehér szerelést, mai fejjel szinte elképzelhetetlen módon más klubcsapatban soha nem is játszott. Az olimpiai válogatottban hatszor, a B-válogatottban kétszer húzta magára a nemzeti címeres mezt.
Tagja volt a Magyar Népköztársasági Kupát kétszer elhódító, és az 1978/1979-es idényben bronzérmet nyerő csapatnak, miként az 1973/1974-ben bajnokként feljutó alakulatnak is. A 14 év alatt 468 bajnokin lépett pályára az első és második vonalban, amivel messze ő vezeti a diósgyőri ranglistát. Ha csak az élvonalbeli bajnokikat számoljuk, akkor 350 fellépéssel – Salamon József mögött – a második. Ügyszintén „ezüstérmes” a házi örök góllövőlistán 63 találattal (itt Horváth András előzi meg egy találattal).
Labdarúgó pályafutása lezárását követően elsősorban mérnöki diplomáját hasznosította, de a ’90-es évek közepén másfél idényen keresztül vezetőedzőként irányította az akkor Diósgyőri FC néven szereplő csapatot, majd 2014-ban szakmai tanácsadóként tért vissza néhány évre a klub kötelékébe.
Kép forrása: dvtk.hu
2011 januárjában érkezett Diósgyőrbe José Luque személyében az első spanyol légiós, aki hamar a szurkolók kedvence és az ellenfél kapusainak réme lett. Rúgótechnikája a mai napig beszédtéma Diósgyőrben, olyannyira megszerették őt, hogy egyrészt 2013-as visszavonulásakor petíciót írtak a maradásáért a szurkolók, másrészt a 77-es mezszámát tíz évre, 2023-ig visszavonultatták.
A DVTK színeiben 60 találkozón 18 gólt és 19 gólpasszt jegyzett. Karrierje során játszott többek között a Sevillában és az Atlético Madridban is. Jelenleg is edzősködik a spanyol JD Bormujos utánpótlásában, megszerezte az UEFA Pro Licencet, emellett az Aluminios Galisur alumíniumipari cég gyárigazgatójaként is dolgozik.
„Szív, otthon, család” – válaszolta arra a kérdésre, mi jut eszébe a DVTK-ról. „Örökké hálás leszek a szurkolóknak azért a szavakkal le sem írható szeretetért, amit Diósgyőrben kaptam a pályafutásom alatt és azt követően is. Most is azt üzenem nekik, amit már sokszor: szeresd úgy a klubod, mint a saját gyereked, tiszteld úgy, mint az apád, és sose feledd el, mint a nagyapád!”
Kép forrása: dvtk.hu
