Nehéz tárgyilagosnak maradni, egy ilyen arcpirító vereség után. Kifoghat egy csapat rossz napot, és van úgy ha megfeszülünk sem tudjuk berúgni a helyzeteket. Tudjuk jól, hogy van ilyen. Ezt ha nehezen is, de megemészti az ember. De van két dolog, amit nem tudok megemészteni.
Fizetés kontra teljesítmény
Az első, hogy azok a játékosok, akik egy hete az ősi rivális ellen (csak azért sem írom le a nevüket) kitették a szívüket a pályára, és óriási akarattal futballoztak, erre a meccsre megint teljesen leengedtek. Ez a lélektelen játék megbocsájthatatlan. Nem kellene szakmai részletekbe belemenni, de muszáj lesz. Feltűnt Nektek is, hogy alig volt középpályás labdaszerzésünk? A védelmünk sem volt túl acélos, de folyamatosan jöttek rájuk a támadások. Tízből kilencszer jutottak be a debreceniek a támadó harmadunkba, ellenállás nélkül. Ilyen nyomást nem lehet kibírni. Az a két ember ALKALMATLAN arra, hogy a belső középpályán szűrjön, aki oda lett állítva. Bár, az igazság az, hogy Ljujicsnak menne a dolog, ha akarná. De ezúttal valamiért nagyon nem akarta. A párharcmutatója a Sofascore szerint 2/1. Tetszenek érteni: két párharcot vívott meg az alatt a 60 perc alatt, amíg játszott. Ademi, aki a derbin hozott hasonló számot, most összekapta magát némelyest. 8/5-ös mutatója nem rossz.
De akkor iderakom a túloldalról a debreceni Szűcs Tamás adatait is, aki egymaga 11 párharcot vívott. Ezekből hetet meg is nyert. Vagyis egymaga több párharcot vívott és nyert, mint a mi két belső középpályásunk együttvéve az első 60 percben. Sőt, igazából ez még csalóka is kicsit, mert Ademit a második félidőre visszavezényelték a védelembe, és ott hozta a számokat, nem középpályásként. És akkor arról nem is beszéltünk, hogy vélhetően Szűcs Tamás nem ugyanazért az összegért focizik, mint Ljujic vagy Ademi. Gyanítom, hogy a töredékéért. Szintén szívesen megnézném a három labdarúgó futási adatait is, és nem lennék meglepődve, ha Szűcs egymaga többet futott volna, mint a mi két kezdő belső középpályásunk együttvéve. Ljujic helyére Lacoux érkezett, akinek a párharcmutatója 7/1. Szóval ő sem jelenti a megoldást.
Fő az eredmény, de…
A második, amin talán még kevésbé tudok túllépni, az Krisztofer korai lecserélése, és az ő testbeszéde. Gondolom, hogy egyikünk sem örül annak, hogy immár rendszeresen csak egy magyar van a kezdőben, de az ember azt mondja, hogy első az eredményesség. De hát könyörgöm, NEM VAGYUNK EREDMÉNYESEK! Mi indokolja a magyar játékosok mellőzöttségét? És akkor, mikor nem megy a csapatnak, akkor is csak egy játékost szed le a félidő vége előtt, az egyetlen magyart. Indokolt volt? NEM. Krisztofer adatai a Sofascore szerint: Passzok 9/7, nem túl rossz, nem túl jó. Összes lövés/kaput eltaláló lövés 1/1. Csel/sikeres csel 1/1. Elvesztett labdabirtoklás: 3. Ez a szám Ljujicsnál 13. A különbség ég és föld Krisztofer javára. Krisztofernél a közbeavatkozások száma 1, a tisztázásoké 3. Ljujicnál 1 és 0. Párharcok Krisztofernél 3/3, Ljujicsnál 2/1. Szóval kijelenthető, hogy Horváth Krisztofer jobb számokat hozott mint a szerb légiósunk. Mégse a szerbet hozza le, hanem az egyszem magyart. Nem, nem értem miért. És akkor ha jól láttam még csak a kezét sem nyújtotta pacsira a megalázott játékosnak. Damir Krznar nem csak edzőként bukott meg, hanem pedagógusként és emberként is.
Érvek az edző menesztése mellett
Egész nap azért nyitom ki a netet munka közben, hogy azt olvassam, hogy már nem a horvát az edzőnk, de ez idáig még nem történt változás. Ne legyenek illúzióink, nem fog magától elmenni, mert akkor elesik a pénztől. Őt el kell küldeni, el kell bocsájtani, ki kell rúgni! Minél előbb, annál jobb. Tudom, hogy a vezetés nem szeret kapkodni, láttuk ezt már Grzelaknál is, és le is nyilatkozták. De az első kör utáni kieső hely az elég indok. A minősíthetetlen játék elég indok. A magyar-fóbia elég indok. A taktika hiánya védekezésben és támadásban elég indok. Az, hogy a második legértékesebb kerettel indultunk neki a bajnokságnak, és most kieső helyen szenvedünk, elég indok. Nem lesz kapkodás. Amíg lehetett, kitartott a vezetés mellette, más már rég elküldte volna, mondjuk a kupabúcsú után. Hogy ki lehetne nála jobb edző? Jelen helyzetben bárki. Ha jelenleg még nem tudunk végleges megoldást, akkor jöjjön valamelyik ifiedző pár meccsre és az is jobb lesz. Kimondhatjuk, hogy ezt a csapatot Krznar már nem tudja felrázni. Ha nagyon őszinték akarunk lenni, ötlete sincs, hogy mit kéne csinálni.
Tisztelt Vezetőség, kérem, hozzák meg ezt a nagyon fontos és egyetlen jó döntést. Küldjék el Damirt!
Hajrá, Lilák!
Borítókép: Szolnoki László
