Gondolkodni nehéz…
Ez most egy kicsit hosszabb lesz, elnézést! Akit nem érdekelnek a számok és az azokból adódó okfejtések, az kérem, lapozzon tovább! Carl Gustav Jung svájci pszichiáter, pszichológus örökbecsű meglátásával kezdeném a mai írásomat, mely szerint: „Gondolkodni nehéz, ezért leginkább ítélkezünk.” Ezt nem az Újpest-szurkolókra értem, inkább csak általánosságban. Mindezt azért tartottam elöljáróban fontosnak, mert a két döntetlen után nagyon sok indulat szabadult el. Sokan mondanak kíméletlen ítéletet hoznak játékosról, edzőről, klubvezetőről. És persze szurkolótársról is. Már neveket is adnak egymásnak. Vannak a „károgók” és vannak a „propagandisták”. Két döntetlen elég, hogy ítélkezzünk a másik felett, akinek mindössze az a bűne, hogy más a véleménye, mint a mienk. Mindez alól e sorok írója sem kivétel, ezért elnézést kérek, ha bárkit megbántottam! Pedig a helyzet továbbra sem fekete vagy fehér. És ahogy eddig, most is igyekszem megmutatni a történet színét és fonákját.
Az xG kérdése
Az hogy két meccset egymás után lehoztunk nullára vagyis kapott gól nélkül, az dicséretes. Az, hogy a második meccse nem tudunk gólt rúgni, az baj. Nagy baj. Miért nem tudunk gólt rúgni? Meglátásom szerint azért, mert nincs elég jó minőségű helyzetünk. Innentől a kérdés már sokkal inkább az, hogy miért nem volt az utolsó két meccsen elég helyzetünk? Miért nem elég magas az xG, vagyis a gólhelyzeti mutatónk? Erre keresem a választ.
Ahhoz, hogy a mostani eredményeket jobban értsük, összehasonlítom a gólhelyzeti mutatókat az előző meccsekkel.
A Fehérvár ellen (4-1) az újpesi xG 0.97 (0.07+0.90). Vagyis a várható 1 gól helyett 4-et lőttünk. Bravúr. A fehérvári xG 0.93 (0.24+0.68) volt. Azaz pont azt hozták, ami elvárható volt.
A Ferencváros ellen (0-1) az xG-nk 0.32 (0+ 0.32), míg az övék 2.20 (1.52+0.67). Itt két dolgot érdemes kiemelni: az egyik, hogy ilyen alacsony gólhelyzeti mutatónk se előtte, se utána nem volt. Ez jól mutatja a zöldek erejét. A másik, hogy ha levesszük az első percek ferencvárosi tűzijátékát, akkor az ő xG mutatójuk is csak 1 körül volt, ami a csapatvédekezésünket dicséri.
A Debrecen ellen (3-0) az xG 1.82 (0.77+1.05). Itt a várható 1.82 gól helyett szereztünk 3 gólt. Remek teljesítmény. A DVSC xG-mutatója 1.10 (0.14+ 0.96). Ez azt jelenti, hogy az egy feletti xG-ből nem tudtak gólt szerezni. De ez legyen az ő bajuk.
A Kecskemét (3-1) elleni xG-mutatónk 1.78 (0.81+0.97). Ez szintén hasonló kvalitást mutat, mint az előző meccs. 2 alatti xG-re lőttünk 3 gólt. Itt az ellenfélé 0.48 (0.25+0.23), ők abból szereztek egyet.
A Diósgyőr (0-0) ellen xG 0.97 (0.07+0.90). Vagyis a korábbi utolsó két meccsünk közel kettes xG átlaga leesett a felére. Persze, a korábbi meccseken ilyenből tudtunk szerezni a Fehérvár ellen akár 4 gólt is, de most messze voltunk ettől. A Diósgyőr xG-je 0.68 (0.17+0.51).
A Győr elleni meccs adatai még nem érkeztek meg, de hasonlóra számíthatunk, mint a Diósgyőr ellen.
Következtetések
Ezek a száraz tények. Nézzük, hogy milyen következtetéseket lehet levonni a fentiekből. A derbyt kivéve minden meccsen nekünk volt magasabb a gólhelyzeti mutatónk. Ez jó. Ez nagyon jó. A derbyt kivéve minden meccsen 1 körüli értéken tudjuk tartani az ellenfelet. Sőt, leginkább alatta. Ez jól mutatja, hogy a csapat védekezése nagyjából rendben van. Az érdekesség a támadásainknál kezdődik. Az xG-mutatóink sorozatban: 0.97 (4 gól), 0.32 (0 gól), 1.82 (3 gól), 1.78 (3 gól) 0.97 (0 gól). A Diósgyőr elleni meccs mutatóját némileg árnyalja, hogy a 85. percig, ameddig a Diósgyőr beállt sündisznóba, addig az xG-mutatónk 0.25 volt. Mikor kitámadtak, az utolsó 10-15 percre (a hosszabbítással) akkor szereztük a maradék 0.75-öt. Ráadásul itt már csak 10 emberrel.
Kérdések és válaszok
A kérdések, amiket fel kell tennünk:
- Miért esett vissza az xG-mutatónk a Debrecen és a Kecskemét elleni közel 2-es átlagról a felére a Diósgyőr és a Győr ellen?
- Ha korábban 1 körüli xG-mutatóval tudtunk 4 gólt lőni a Fehérvárnak, akkor miért nem sikerült egyet sem a Diósgyőr és a Győr ellen?
- Mit kell tenni ahhoz, hogy a következő Zalaegerszeg elleni meccsen ismét magasabb legyen az xG-mutatónk?
Jöjjenek a válaszok! A Diósgyőr beállt védekezni és elég komoly bunkerfocit nyomott. Amíg nem támadtak ki, addig nem sikerült helyzeteket kialakítani. Jól látható volt, hogy a felállt védelem elleni pozíciós játékunk még gyerekcipőben jár. Ráadásul itt csapatszinten sem volt megfelelő a mentalitás. A Győr elleni meccs teljesen mást hozott. Mentünk, küzdöttünk és hajtottunk. Rengeteg volt a párharc, nem kímélték magukat a játékosok. Rengeteg volt az ütközés, összecsúszás, összefejelés. Az akarat megvolt, ugyanakkor nem tudtunk elég minőséget és kreativitást belevinni a játékunkba. Míg a Diósgyőr ellen a középpályásaink nem léptek fel eléggé a támadásokhoz, addig a Győr elleni meccsen a két legnagyobb helyzetbe pont a két szélsőnk, Tamás és Bese került, nem pedig Ljujic, Brodic vagy Horváth. És ez már válasz lehet a második kérdésre, hogy miért nem sikerült a helyzeteket gólra váltani. Azért, mert nem a támadóink kerültek helyzetbe, hanem a két szélsőnk. És ez már felvet egy újabb kérdést: hazai pályán a jobb és bal futóban inkább támadó, vagy inkább védekező képességű játékosnak kéne játszani? Ha mi támadunk, akkor nem volna jobb, ha a főként védekező játékosok helyett inkább támadó szellemű játékosok játszanának? Tudom, kockázattal járna. Az más kérdés, hogy nem vagyok biztos benne, hogy jelenleg van ilyen ember a keretben. Csoboth volt talán ilyen. Hasonló a helyzet a válogatottnál, hogy a támadóbb Bolla játsszon, vagy inkább a védekezőbb Nego, esetleg Botka?
Egyértelműen látszik az is, hogy Bartos még nem találta meg az ideális belső középpályát, ahol egyébként a meccsek többsége eldől. Itt van a legnagyobb felhozatal, és itt volt eddig a legnagyobb fluktuáció. Akik eddig szerepeltek: Helmich, Lacoux, Geiger, Tajti, Onovo, Radosevic, Keita. Az utolsó kettő már nincs is a keretben, de a két posztra nyolc forduló alatt hét játékos… Nagyon magas szám. Ha valakinek van kedve, az összeírhatna egy elemzést a belső középpályásaink erényeiről és gyengeségeiről. Én most nem érzek energiát. Talán majd később.
Problémának érzem, hogy ha Ljujicot kiveszik a játékból, mint tette a Diósgyőr, vagy csak rossz napot fog ki, akkor nincs olyan labdarúgó, aki megfelelően tudná színezni a játékot.
Nem érzem elégségesnek Brodic mozgását. Ambrose hozzá képest ügyetlenebb volt, viszont rengeteget futott. Folyamatosan kimozgott a szélre, kivéve az emberét középről, ezzel teret nyitva középen érkezőknek. Gyorsabb volt, mint Brodic, és sokkal hatékonyabban vívta a párharcokat a földön is. De főleg a levegőben. És akkor az árukról vagy a fizetésükről nem is beszéltünk.
Megtalálni a megoldásokat
Az első nyolc forduló azt mondatja velem, hogy a csapat védekezés többnyire rendben van, védősorunk pedig egyenesen pazar. De nincs kitalálva a belső középpálya, nincsenek meg a jobb és bal oldali, inkább támadó képességű futók (jobb cselező készséggel). De a legnagyobb probléma centerposzton van. Már egy Buduval sem itt tartanánk, nem beszélve egy még jobb csatárról. A legnagyobb kérdés, hogy Bartos Grzelaknak és stábjának sikerül-e megtalálni a megoldásokat, akár már a zalaiak elleni meccsre?
Hajrá, Lilák!
Borítókép: Facebook/Újpest FC
