Ebben a cikkben szeretném feltárni, hogy az elmúlt négy bajnoki, egy kupameccs és a válogatott szünet után, merre tarthat az MTK Budapest FC útja az OTP Bank Ligában. Továbbá említést tennék az újonnan érkezett csatárról, Ennin Richlordról. Kata Mihály csapatkapitányunk jövőjét illető pletykákról is értekeznék. Beszámolnék arról is, milyen gasztronómiai élvezetekben volt részünk idegenbeli túráink alkalmával.
PIZZA ÉS VERESÉG
Október 29-én elég korán kezdődött a Mezőkövesd elleni mérkőzésünk. 13:15-kor fújta meg a kezdősípszót Andó-Szabó játékvezető a Városi Stadionban. Pár szurkolótársammal nem voltunk a legfelkészültebbek, üres gyomorral érkeztünk a mérkőzésre. A büfé meg ránk nem volt felkészülve, mert rágcsálnivalón kívül nem volt más ennivaló. Trasi cimborám találékonynak bizonyult és félig olasz létére, természetesen pizzát rendelt a kövesdi pályához, amely az első félidő derekán meg is érkezett. Ezúton is nagyon köszönjük a mezőkövesdi Kovács Pizzériának, nagyon finom volt!
Mikor az étel megérkezett, már 1-0-ra égtünk. A 7. percben már megszerezte a hazai csapat a vezetést. Cseke Benjámin játszotta át a védelmünk bal oldalát, Vadnai és Kocsis egyaránt verve voltak, majd Molnár Gábor használta ki a kínálkozó helyzetet.
Ezen az álláson semmilyen módon nem sikerült változtatnunk. Fizikálisan erősebb volt nálunk a Mezőkövesd. A második félidő 70. percére a cserék ellenére elfáradtunk. Kovács Matyi abszolút kihajtotta magát. Látszott, hogy nagyon akart. Bár többen nem értettük, hogy miért kell felfutó szélső védőként erőltetni, ha egyszer támadó középpályás, maximum támadó szélső. Nincs meg a kellő fizikuma ahhoz, hogy tudjon védőként funkcionálni és ez ezen a meccsen is megmutatkozott. Hetven perc után le is kellett cserélni.
Hiába tért vissza a középpályára Thiam az eltiltásából, ezen a mérkőzésen jött ki leginkább az, hogy pár kulcsjátékos hiányában teljesen összeomlik a csapat. Kádár és Bobál hiányzott a védelemből, Némó meg a csatársorból. Középpályánk sem volt a legstabilabb, Kosznovszkyra például métereket vertek az ellenfél támadói.
TOVÁBBJUTÁS DÉL-PESTEN
Mindenszentekkor szintén korán kezdett (12.30) csapatunk a Mol Magyar Kupában az ESMTK otthonában. Az erzsébetiek, nagy meglepetésre, az előző fordulóban a Fehérvár FC-t búcsúztatták. Pár szurkolótárs aggódott is emiatt, nehogy minket is megtréfáljon a harmadosztályban vitézkedő alakulat.
Szerencsére ez nem így történt. Az első félidő utolsó tíz percében indult be részünkről a gólgyártás. Antonovnak és Stiebernek köszönhetően kétgólos előnyben fordultunk a második játékrészre.
A 65. percben nagy kő esett le azt hiszem az egész MTK -szurkolótábor szívéről. Zsóri Dánieléről meg talán egy egész szikla is, hiszen hosszú idő után megszerezte első gólját ebben a szezonban. Ráadásul fejjel. Ennek azt hiszem mindenki nagyon örült. A rendes játékidő hosszabbításában Kovács Patriknak sikerült beállítania a 0-4-es végeredményt.
Ezt követően testületileg elmentünk ebédelni a helyi Tücsök vendéglőbe és ott bele is futottunk pár hazai szurkolóba. Tudtunk is velük pár szót váltani a mérkőzésről. Megjegyeztük, hogy egyáltalán nem jó teljesítménnyel mentünk most tovább, és nincs jó formában a csapat.
A Tücsökben észrevettük, hogy már itt is van Tubi 60. Marci szurkolótárs meg is jegyezte, hogy 6 évvel a magyarországi bevezetése után, már tényleg a leglehetetlenebb helyeken is lehet kapni Tubit.
PAKS: GÓL NÉLKÜL
A Paks elleni, idegenbeli összecsapásra már visszatért az eltiltásából Kádár Tamás, aki vezéregyéniség. Ráadásul a védelem egyik, ha nem a legfontosabb tagja.
Látszódott, hogy visszatértével újra egyensúly teremtődött a védelemben. Ez az egyik dolog, aminek elengedtethetetlen szerepe volt abban, hogy nem tudott gólt rúgni nekünk a Paks. A másik az rajtunk kívül eső tényező volt. Ezen a héten a Paks elképesztően nehéz, fárasztó meccsen harcolta ki a továbbjutását a Honvéddal szemben a Magyar Kupában.
Csapatvédekezésben újra összeálltunk, ahogyan az a szezon kezdetekor volt látható. Az előre felé történő játékkal még hadilábon álltunk. Az ellenfél tizenhatosába irányuló passzainkat rendre lefülelték a paksi védők. Antonov támadásban viszont kiemelkedőt nyújtott. Három veszélyes kapura lövése is volt. Ezen a mérkőzésen bizonyította a leginkább azt, amiért leigazoltuk. Nem csak védekezésben hasznos, de felfutó szélső védőként támadásokat is tud generálni, vagy adott esetben ő megoldja egyedül magának a helyzetet.
Azért sem rúgtunk gólt, mert középen Kisbogesz nem kapta meg a kellő támogatást. Ő maga sem tudott kreatív megoldásokat csinálni, amelyek őt máskor jellemzik. Így gól nélkül, egy ponttal távoztunk az atomvárosból.
SZÁNTÓFÖLD ÉS HALÁSZCSÁRDA
A küzdelmet megelőzően észrevettük az estében, hogy a vendégparkoló Paks közigazgatási határán kívül esik, és nincs közvilágítás. Fel is nevettünk, hogy ez az igazi rezsicsökkentés!
Ráadásul a parkoló mellett egy szántóföld egy része terült el, amelyet odafelé megkerültünk, visszafelé viszont már toronyiránt keresztülvágtunk rajta. A mérkőzés után egy rendőrautó fénye jelezte a sötétben a parkolót.
A kezdő sípszó előtt még beugrottam a stadion melletti dohányboltba. A vendégbejárathoz tartva a hazai bejáratnál kedélyesen beszélgető orosz embereket láttunk, akik vélhetően az atomerőmű dolgozói.
Trasi barátom meg is jegyezte, hogy szép dolog tőlük, hogy kijönnek szurkolni a helyi csapatnak.
A legjobb döntés volt betérni a híres Paksi Halászcsárdába levezetni és kitárgyalni a meccsen látottakat. Panasz nem lehetett az adagokra. Emberesek voltak! A minőség változatlanul kiváló.
ÚJ ÉRKEZŐ
Mivel az már nyílt titok, hogy Németh Krisztián valószínűleg nyaki gerincsérvvel küzd és nagy esély van rá, hogy ebben a szezonban már nem fog pályára lépni, kész helyzet elé került a klubvezetés, amire reagálni kellett azonnal. Ahogyan azt szurkolótársaimmal jeleztük már szezon elején, és én is megírtam az egyik blogomban, hogy kellett volna már nyáron igazolni egy gólerős csatárt vagy egy erőcsatárt.
Nos, Némó sérülése kellett ahhoz, hogy ezt belássa a klub. Ennin Richlord szabadon igazolhatóként érkezett. A mutatói alapján 5 meccsenként rúg 1 gólt. Előző szezonban a Honvédot erősítette. Ahogy látni lehet, nincs neki gólgazdag múltja, de a bizalmat neki is meg kell szavazni, mielőtt bárki is lehúzná róla a vizes lepedőt.
A Zalaegerszeg elleni második találatunk nélküle nem sikerült volna. Ő nyerte azt a párharcot, ami következtében egy támadásunk indult és Thiam lehetett eredményes. Sok sikert kívánok neki!
ÖRÖM A SZENTÉLYBEN
A szakadó eső ellenére jó létszámban gyűltünk össze november 10-én pénteken az Új Hidegkuti Nándor Stadionban a ZTE ellen. Mindenki győzelmet remélt, várt és azt is kaptunk. Felszabadító győzelem volt ebben a borzalmas időjárásban.
Látszott a csapaton, hogy az ötmeccses nyeretlenségi széria után (ha a kupameccset nem számoljuk) végre győzedelmeskedni képes. Lehet mondani, hogy az éppenséggel szebb napokat is látott Zalaegerszeg ellen könnyű nyerni, de én azt gondolom, hogy a győzelem az győzelem, bárki ellen is vívjuk ki azt. Büszke voltam a csapatra, hogy kezd kijönni az árokból. Arra is, hogy a tagjai nem akarják feladni egy hullámvölgy után. Nem jó játékkal nyertünk, de nyertünk és az a lényeg. Lélektanilag fontos volt!
Pláne úgy, hogy két tragédia is érintette a csapat két tagját. Mind Horváth Dávid vezetőedzőnk, mind Kocsis Gergely védőnk édesapja a mérkőzést megelőzően hunyt el. Őszinte részvétem a gyászoló családoknak, és kívánom Horváth Dávidnak és Kocsis Gerinek hogy legyenek erősek az elkövetkező időszakban! Mi szurkolók velük vagyunk!
Ekkor még senki se gondolta, hogy a válogatott szünet után Kisvárdán mi vár ránk… De erről majd később.
135 ÉV
Amikor ezeket a sorokat írom, már több mint egy hete, hogy 135 éve alapították meg (1888. november 16-án) az MTK Budapestet. Nem először és nem utoljára írom le, hogy büszke vagyok rá, hogy MTK-ultra lehetek.
Nekem ez a második családom, és ez mindent jelent! Kevesen vagyunk és ugyan most nem egy sikeres klub a miénk, de ‘nagyok leszünk megint újra, ezt akarja minden ultra!’, ahogy ezt egyik szurkolói dalunk is hirdeti.
Itt vagyunk, és szerves részei vagyunk a magyar labdarúgásnak és szurkolói életnek, mondhat bárki bármit. És én erre büszke vagyok!
VERESÉG A SEREGHAJTÓTÓL
November 25-én elzarándokoltunk Kelet-Magyarországra, abban a reményben, hogy újabb győzelmét ünnepelhetjük kék-fehér alakulatunknak a válogatott szünetet követően. Az ellenfél annak ellenére, hogy tök utolsó helyen tanyázott, nem volt lebecsülendő. A Kisvárda mindig ‘mumus’ volt számunkra. Nem egyszer szenvedtünk ellene vereséget. Ezen a napon sem volt ez másként.
A várdai stadionban (pár szurkolótárs ‘patyomkin arénaként’ jellemzett) kritikán aluli játékkal maradtunk sajnos pont nélkül. Lehet mondani, hogy ez a Kisvárda harmatgyenge volt, és a játékvezetés is többször a hazai csapatnak kedvezett, de én azt gondolom, hogy ezen a mérkőzésen egy pontot sem érdemeltünk.
Egyetlen gólunkat Stieber Zoltán szerezte szabadrúgásból, ami szó se róla, lenyűgöző volt, de ezen a mérkőzésen sem sikerült akcióból gólt szereznünk. Négy mérkőzés alatt egy akciógólt sikerült szereznünk a Zalaegerszeg ellen…
Ezenkívül bajnoki mérkőzésen egyik csatárunk sem talált bele a hálóba támadás végén!
A védelem láthatóan stabilizálódott Kádár visszatértével, de a középpályánk és a támadószekció változatlanul harmatgyenge mérkőzésről mérkőzésre. Ha a klubvezetés a téli igazolási időszakban erre nem reagál, akkor a jó védelmünket akár a hajunkra is kenhetjük, ha nincs egy gólképes támadónk, és a középpályásainkban nincs meg a kezdeményezőkészség a támadásokra.
KÉRDÉSEK
Horváth Dávid vezetőedzőnket eddig nem kritizáltam, abból a nagyon prózai okból kifolyólag, mert én nem vagyok labdarúgóedző, nem látom mi folyik edzéseken, az öltözőben stb. Ugyanakkor, mint szurkolóban, bennem motoszkálnak kérdések, amelyek nem hagynak nyugodni. Az egyik legégetőbb számomra az, hogy Kosznovszky Márk, aki pozíciója szerint középső középpályás, miért a felfutó jobbszélső szerepkört kapja rendszerint, amint lehetőséghez jut. A vak is látja, hogy nem gyors, nem tudja a labdát sokáig cipelni. Védekezésben is sokszor Kata és Hej segítségére szorul.
További kérdésem az, hogy Spalek miért kap ilyen kevés lehetőséget? Legjobb információim szerint nem sérült, folyamatosan a kispadon foglal helyet. Lehet, hogy van, amit én nem látok, mint egyszerű szurkoló, és a vezetőedző pedig igen…
KIHÍVÁS
Nagy kihívás a klubvezetés számára záros határidőn belül találni egy gólerős csatárt. Ezt addig, ameddig be nem következik, most már minden blogomban leírhatom. Véleményem szerint a védelem megerősítése is kulcsfontosságú. Vagy igazolni kell egy jobboldali felfutó szélső védőt, vagy az kell, hogy a klub hazarendeli Nagy Zsombort és/vagy Várkonyi Bencét a kölcsönből és Hej Viktor lehetne jobboldali szélső védő. Tőle egyébként sem lenne idegen ez a szerepkör, hisz a Kisvárdánál is nem egyszer jobbhátvédként játszott.
Persze ez csak egy laikus szurkolói elemzés, a szakmai vezetés lehet, hogy előre mutatóbb megoldást fog találni erre a problémára.
Másik kihívás közép- és hosszútávon, hogy mi fog történni, ha Kata Mihály csapatkapitányunk távozik. Mert ne legyenek illúzióink, ez előbb vagy utóbb be fog következni. Ha lehet hinni a pletykáknak már a télen Belgiumba, vagy Spanyolországba távozhat. Szerintem az ő szempontjából csak akkor lenne kifizetődő a távozás, ha fix kezdő lesz, bárhova is igazol. Ha nem, akkor jobb lenne, ha nálunk maradna a szezon végéig és az Eb után igazolna külföldre.
A csapatnak az lenne a jó, és azt gondolom érdeke is, hogy Kata feltétlenül maradjon még a bajnokság végéig. Addig könnyebb lenne felkészülni arra, hogy ki legyen az ő potenciális utódja. Mert ha most eladjuk, tartok tőle, hogy nem fogunk tudni találni a helyére senkit, aki ki tudja tölteni a keletkező űrt a középpályán. Vagyis javítom magam, ez csak akarat kérdése, de én nem vagyok arról meggyőződve, korábbi esetek alapján, hogy fog-e érkezni hatékony helyettese Katának.
Ezek a nagy dilemmák állnak tehát kék-fehér együttesünk előtt, remélhetőleg a klub a legjobb tudása szerint áll majd hozzá a megoldásokhoz.
Hajrá, MTK!
