Múlt hét folyamán kétszer is megmérkőzött egymással az MTK Budapest FC és a Ferencvárosi TC. A két ősi rivális hét közben a MOL Magyar Kupa elődöntőjében csapott össze, ahol 3-1-es győzelemmel jutott tovább a Ferencváros. A bajnoki fordulóban úgy szintén a zöld-fehérek diadalmaskodhattak. A címvédő félidőben 3-0-ra vezetett, végül kapaszkodnia kellett az előny megtartásáért, mert az MTK visszajött a meccsbe. A végeredmény 2-3 lett.
Kupadöntőért!
Az előző blogomban írtam, hogy elképzelhető az a forgatókönyv, hogy vezetőedzőnk „beáldozta” a Fehérvár elleni bajnoki mérkőzést annak érdekében, hogy legyen sanszunk a továbbjutásra a Ferencváros ellen a kupában. A kupadöntő mégiscsak kupadöntő. Ebben az élményben MTK-szurkolónak már több, mint tíz éve nem volt részük.
Nem véletlen, hogy szurkolótáborunk a kupamérkőzés kezdetekor azt a kiírást mutatta fel, hogy: Kupadöntőt!
In Memoriam Józsi bácsi
Mint ismeretes, életének 86. évében elhunyt Garami József mesteredző, Józsi bácsi. Óriási veszteség a magyar labdarúgás számára. Józsi bácsi önmagában egy intézmény volt. Generációk nőttek fel az ő fociján. Én magam is azt az MTK-t szerettem meg, amelyet ő dirigált. Az ő neve gyakorlatilag egybeforrt az MTK Budapestével. Kétszer nyert a csapattal bajnoki címet, de számos más csapattal ért el komoly sikereket, köztük a Péccsel, ahol edzőkarrierje elindult, továbbá a Ferencvárossal.
797 NB I-es bajnoki mérkőzésen ült a kispadon edzőként, ezzel rekordernek számít. Rengeteg történet, anekdota fűződik Józsi bácsi nevéhez. Azt hiszem mindenki, aki követte a magyar labdarúgást, szeretettel emlékszik rá, még ha nem is edzette a csapatát. Nekünk MTK-soknak külön helye van a közös emlékezetünkben. Rá emlékeztünk ezen a mérkőzésen szintén kiírással.
40 perc remek játék
Az első félidő jelentős részét sikeresen dominálta csapatom. Nagyszerű játékkal sikerült bennünket szurkolókat megörvendeztetnie, amely egy gyönyörű gólban kulminált. A 16. percben Molnár Ádin játszotta végig a labdát a szélen, majd cselezett befelé, majd még egy csel és passzolt tovább Molnár Rajminak, aki ballal, szemben a kapuval lőtte be a labdát.
0-1! Már maga a helyzet kialakítása remek volt Ádintól, a pontot az i-re Rajmi tette fel a vezetés megszerzésével.
Ezután még szűk 25 percet kontroll alatt tartottuk a játékot. Az FTC meglepően pontatlanul játszott, nem tűnt úgy szeretnék uralni a meccset. Későbbiekben ez már máshogy alakult.
Közeledtünk a félidő végéhez, és már mindenki azt gondolta, hogy kihúzzuk kapott gól nélkül. Nem így történt. Ramírez nagy bombát eresztett meg a kapura a 44. percben, amelyet Csenterics lehet tudott volna hárítani, de ez már mindegy volt. A labda a hálóban, egalizált a hazai csapat.
Papírforma
A második félidőre beállt úgymond a realitás. Robbie Keane már a szünetben belenyúlt a meccsbe, cserélt kettőt is. Ezzel fel tudta csapatát frissíteni. Keane számára nem csak több, de minőségibb cserelehetőségek is elérhetőek voltak, vezetőedzőnkkel Horváth Dáviddal szemben, aki mint tudjuk egész szezonban küzd a szűk keret korlátaival. Ezek a tényezők befolyásolták érdemben a mérkőzés kimenetelét, a továbbjutás sorsát.
Továbbá az FTC nem adott ki magából mindent az első játékrészben, és a mieink is vétettek komoly egyéni hibákat, amelyek ferencvárosi gólokhoz vezettek. Végső soron jött a papírforma. Először Pesics talált be az 51. percben, majd Lenny Joseph volt eredményes a 80. percben, ezzel lezárva minden nyitva maradt kérdést a továbbjutás kapcsán.
A vereség ellenére nem panaszkodhattunk, mert derekasan helytállt a csapat a Groupamában. A kupadöntőbe jutás még várat magára. Legalább egy évet.
Élménybeszámoló: a világ legjobb írója is csettinthetett volna a női kupadöntőn
Az Örökrangadón
A vasárnapi Örökrangadóra menet szembesültem azzal, hogy több kulcsemberünk sem lesz bevethető, ami komoly aggodalomra adott okot. Varju Beni lebetegedett, Beriashvili edzésen lesérült. Továbbá Hej Viktor és Gruber még mindig nem épültek fel egyre elnyúló sérüléseikből.
Ennek folyományaként durván felforgatott „védelemmel” álltunk fel a Ferencváros ellen. Biztonsági okokból választhatta a mester a 3-5-2-es formációt. A védelmet az előbb azért tettem idézőjelbe, mert Kata Misi és Végh Bence voltak belső védők kényszermegoldásként.
Ez nem sok jót vetített előre. Igazából semennyit.
MTK-átigazolások: sokan lehetnek képben, itt a megfigyeltek listája
Három gól
A 9. percben már bajban voltunk. A vendégek szöglethez jutottak, és mindenki tisztában volt vele, hogy ez a védelem nem fog hatékonyan fejpárbajozni, szögletet levédekezni, így Gartenmann fejelhetett zavartalanul a kapuba.
Három perccel később egy újabb szöglettel jöhettek a zöld-fehérek. És egy újabb gól is született. Most Szalai Gábor volt fejjel eredményes. El se telt negyed óra, már kétgólos hátrányban voltunk. Ekkor mindenki abban reménykedett, hogy csak ne legyen nagy égés, mint előző szezonban.
Magyarázhatnánk, hogy a második gólnál Demjént akadályozták az FTC játékosai, de a
játékvezető nem ítélt kifelé szabadrúgást. Érvényes volt a gól.
Egy kisebb levegővételhez hagyott jutni minket az ellenfél, de ez semmire se volt elég. A félidő hajrájában jó helyről jöhettek szabadrúgással. Harmadik gól, harmadjára is rögzített szituációból, harmadjára is fejesből. Most Pesics találta el fejjel jól a labdát.
Leforrázva vonulhattak le játékosaink a szünetre. A hazai szektorokban is csak fogtuk a fejünket. A legjobbjaink nincsenek a pályán és már kártyavárként dől össze Horváth Dávid mester munkája.
Sírból vissza
A második félidőre fordulva nem gondoltuk, hogy lehet bármi esélyünk ezen a találkozón. Hát még, hogy pontot is szerezzünk. És mégis a meccs hajrájában már azért izgulhattunk, hogy itthon tartsuk az egy pontot.
A csapat a sírból jött vissza a második játékrészben. Először egy nagyszerű hosszú indítás után Jurina szerezte meg szépítő gólunkat. Majd 5 percre rá Polievka fordult rá a kapura, és lőtte rá a labdát takarásból, ami megnehezítette Dibusz dolgát. Nem is ért le, hogy hárítani tudjon. Szűk 20 perc alatt visszajöttünk a meccsbe. Nagyon komoly érzelmi hullámvasúton voltunk ekkor szurkolótársaimmal. A csapat meg nagyon komoly „teljesítmény hullámvasúton”, ha lehet így fogalmazni, mert szöges ellentétben állt a második félidős játék, az első játékrészben való fegyverletétellel.
És mi van, ha a véghajrában nincs ott Dibusz lába, Némó pedig kiegyenlít nekünk? Mi lett volna, ha Beriashvili és Varju játékra képesek? Megannyi kérdés, de ahogy az életben, úgy a fociban sincs mi lett volna, ha.
Bajnoki hajrá
Kikaptunk, ezzel egyre nagyobb hátrányba kerültünk a 4. helyért folytatott versenyfutásban a Győrrel szemben, akik győzni tudtak a Paks ellen is. Mi utoljára a Nyíregyháza ellen tudtunk három pontot szerezni a bajnokságban. Ahhoz, hogy az elmúlt fordulókban elhullajtott pontokat kompenzálni tudjuk, az utolsó négy meccsünkön 12 pontot kellene szereznünk.
Nem lehetetlen feladat. Az első bajnoki körben sikerült bezsebelni mind a négy csapattól a három pontot. Nyertünk a DVSC, a KTE, a DVTK és az Újpest ellen is ősszel. Most is képesek lehetünk rá. A bajnoki hajrában bármi és annak ellenkezője is megtörténhet.
