Az NB II 36. fordulójának utolsó mérkőzésén gól nélküli döntetlent játszott a PMFC és az MTK Budapest Pécsett. A csapatunkat, az MTK-t ez a pont is közelebb viszi a feljutáshoz, amit matematikailag még nem biztosított be, de már csak felfoghatatlan végeredmények hiúsíthatnák meg. Az Ajka ugyanis hat ponttal van lemaradva tőlünk, és még két meccse van hátra. Szurkolói beszámoló következik.
A CÉL
A cél már a szezon kezdete óta ugyanaz: visszakerülni az élvonalba. A PMFC elleni meccs előtt öt pont volt az előnyünk a harmadik helyen álló, legnagyobb riválissá előlépett ajkaiak előtt, akik ebben a fordulóban kikaptak a Szentlőrinctől. Nem volt kétséges tehát, hogy nekünk már egy döntetlen is elég lenne Pécsett.
A „MEGLEPETÉS”
Már úton voltunk Pécsre az M6-oson, amikor a Facebookon megláttam a klub bejegyzését: Khaly Thiam megkapta a magyar állampolgárságot, és még a kezdőcsapatban is szerepel. Nagyon örültünk ennek a hírnek, de tudtuk, hogy Thiam már hetek óta magyar állampolgár.
„Csak most jelentették be, hogy több lájkot kapjanak” – mondtuk útitársaimmal.
Most kiderülhetett, hogy Thiam milyen formában van, milyen játékra képes. Az öt évvel ezelőtti Thiamot (aki nagyon jó volt) ismertük, de a mostaniról még nem tudtunk semmit.
AZ ESZKÖZ
A régi vágású stadionban este 7-kor kezdődött a meccs. 20 perc után már látszott, hogy csak a cél érdekel minket: a feljutás. Törni a játékot, birtokolni a labdát és megállítani a pécsi támadókat. Ebben a percben egy szurkolótársunk viccesen megjegyezte, hogy már csak 70 percig kell kihúzni az ikszet. És igaza volt. Bár ez akkor még nem volt biztos.
Látszott, hogy a Pécs játékosai lendületesebben fociztak a félidő közepén, de védekező középpályásaink, főleg Kata mindig odaért. Szépe és Bobál is segítették Katát. Tehát azt mondhatjuk, hogy a védelmünk és a középpályánk (azaz a csapatvédekezés) rendben volt. A gond a támadásokkal volt. Vagyis inkább azok hiányával.
Nem volt irányítónk, aki megszervezze az előre játékunkat. Ekkor egy másik ultratársam ironikusan megemlítette, hogy hiányzik Kisbogesz a kezdőből. Nos vele vagy nélküle, de helyzeteket nem tudtunk kialakítani. Kovács és Spalek helyet cseréltek a széleken, de ezzel sem tudták megbontani a pécsi védelmet. Némót egyikük sem tudta helyzetbe hozni. A legnagyobb baj az volt, hogy mikor eljutottunk a támadó harmadba, elkezdtünk alibizni, túlgondolni a támadást és ezzel mindig elbuktak a kísérleteink.
Spalek, akitől azt vártuk, hogy kreatív megoldásokat találjon, és helyzeteket teremtsen, illetve területeket nyisson meg, úgy járt a pályán, mint egy „kísértet”. Céltalanul. A félidőben a vezetőedző le is hozta. Palincsár jött a helyére.
A második félidőben is ugyanazt a focit játszottuk a szent cél érdekében. Páran, köztük Thiam (aki a második játékrészben egyértelműen jobban teljesített), legalább megpróbáltak távoli lövéseket bevállalni. Ilyen játékelemből kellett volna több.
A SZÖGLETEK KIVÉDEKEZÉSE
Apró, de fontos részlet, hogy az ellenfél szögleteit mind kivédekeztük, ami feltétlen javulás, az előző meccseken látott, szögletekből kapott gólok után.
KÉSEI CSERE
Futács Márkót csak az utolsó öt percre küldte be Horváth Dávid mester. Sokan nem értették, hogy miért ilyen későn kapott lehetőséget. Főleg úgy, hogy ez alatt az öt perc alatt veszélyesebb volt az ellenfél kapujára, mint a többi támadó játékosunk az egész meccsen. Két nagyon komoly helyzete is volt. Az agilitása megkérdőjelezhetetlen. Remélem, hogy a Kazincbarcika ellen már kezdőként léphet pályára.
FELJUTÁS
A meccs gól nélküli döntetlennel ért véget. Ezzel gyakorlatilag biztossá vált, hogy feljutottunk az NB I-be. Ismét egy szezont töltöttünk el a másodosztályban.
Hamarosan kezdődik az igazolási időszak. Mindenki tudja, hogy a legtöbb poszton erősítenünk kell, ahogy azt én is többször leírtam már itt.
A tavaszunk vége sajnos egy kín volt, az elmúlt hat meccsen a lehetséges tizennyolc pontból csak kettőt szereztünk meg. Ugyanezen a hat mérkőzésen három gólt szereztünk, ami éles ellentétben áll azzal, hogy mi lőttük a legtöbb gólt az NB II-ben.
Továbbra is rejtély, hogy miért omlunk össze ilyen feltűnően a tavaszra, mint az elmúlt években. A legtöbb edzőnek is nagy fejtörést okozott ez a probléma.
Én úgy gondolom, hogy Horváth Dávid tisztességesen dolgozott. Gratulálok neki, hogy kivezette a csapatot abból a gödörből, amibe a Bognár-korszak alatt kerültünk, majd 14 meccses veretlenségi sorozatot hozott össze, továbbá megerősítette védelmünket és remek taktikai érzékkel frissítette csapatunkat.
Köszönjük, mester!
EMLÉKEZTETŐ
MERKANTIL BANK LIGA
36. FORDULÓ
PÉCSI MFC–MTK BUDAPEST 0–0
PMFC:
Helesfay – Svedjuk, Rácz L., Katona L., Majnovics – Terbe, Krausz, Kesztyűs B. – Bukovics (Kocsis B., a szünetben), Gera Z., Szabó M. (Harsányi, 80.).
Vezetőedző:
Weitner Ádám
MTK:
Rácz G. – Varju, Szépe, Bobál D., Vadnai – Kata (Kocsis G., 84.), Thiam, Horváth A. – Spalek (Palincsár, a szünetben), Németh K. (Futács, 88.), Kovács M. (Miknyóczki, 72.).
Vezetőedző:
Horváth Dávid
