Nagyító alatt: Ricardo Moniz
Második magyarországi menesztését élte át hétfőn Ricardo Moniz, akinek a Loki elleni hazai vereség után köszönte meg munkáját a ZTE FC. Bár a pályán több játékelemben is küszködött a csapata, vitathatatlan, hogy a tréner eleve jóval nagyobb kockázatot vállalt, mint legtöbb kollégája.
Öt fordulóval a vége előtt immár az NB I-es mezőny háromnegyede mondhatja el magáról, hogy túl van legalább egy edzőváltáson. A DVSC elleni hazai vereség másnapján a ZTE FC csatlakozott a többséghez, így már csak Sztanyiszlav Csercseszov (FTC), Szabó István (Kecskeméti TE) és Hornyák Zsolt (Puskás Akadémia) állása van meg a szezont megkezdő trénerek közül.
A hazánkban korábban a Ferencvárosnál is dolgozó Ricardo Moniz munkáját azok után köszönték meg, hogy a Zete a folyó naptári évben mindössze két bajnokit tudott megnyerni. 31 pontjával jelenleg csak a Fehérvárt, valamint a már kieső helyen álló Honvédot és Vasast előzi meg a zalai csapat, így a holland trénert a kupadöntőbe jutás sem mentette meg a kirúgástól.
Ahogyan az eredménytelen játéknak, úgy egy szakvezető menesztésének is számos nem szakmai és szakmai okai lehetnek, mi most utóbbiak feltárására teszünk kísérletet.
A töltények mennyiségével kevés, kaliberükkel már annál több gond akadt
A Zalaegerszeg kísérletezett a negyedik legtöbbször gólt szerezni, meccsenként átlagosan 14,6-szer (az ábrán egy tizedesjegyig kerekített értékek láthatók, így a jobb matematikai érzékkel megáldott olvasók minimális eltéréseket fedezhetnek fel). Tüzérségi kapacitás terén tehát az élmezőnybe tartozik a Zete, az ábra azonban jól szemlélteti, hogy ez eddig nem párosult kellő minőséggel: a ZTE 31 góljánál csak a Mezőkövesd, a Honvéd és a Vasas lőtt kevesebbet.
Ennek egyik fő oka, hogy a Zalaegerszeg alacsony minőségű helyzeteket dolgozott ki, az egy lövésre vetített xG-mutatójuk 0,103, azaz kísérletenként alig több mint 10% esélyük van a gólszerzésre a modell szerint. Ez a második leggyengébb mutató az Újpesté (0,099 xG/lövés) után, a képzeletbeli dobogón a Paks (0,15), a Mezőkövesd (0,129) és a Kecskemét (0,128) áll.
A direkt játékstílus sok labdaeladást szült
Amiben a ZTE éllovas, arról alighanem örömest lemondana: a kék-fehéreknél több labdát ugyanis egyik gárda sem adott el eddig a bajnokságban. Ha egy csapat olyan direkt stílusban futballozik, mint a zalaiak, abban valahol kódolva is van, hogy ebben a mutatóban relatíve magas számot fog elérni, de hogy ez önmagában mennyire nem bűn, azt kiválóan láttatja, hogy mely két csapat a rangsor 2. és 3. helyezettje.
Amíg azonban a Paks és a Kecskemét ugyanezen pozíciókon osztozik a bajnoki rangsorban is, addig a Zalaegerszeg télen még abszolút megalapozott dobogós céljainak eléréséhez ma már csak a tabella fejre állítása vezetne.
A Zete a liga legpontatlanabbul építkező csapata
Ami a támadásépítést aktívan szolgáló passzokat illeti, a ZTE találkozónként 96,3 ilyen átadást kísérelt meg, amiből 55,7 volt sikeres. Ez 57,8%-os sikerráta – a leggyengébb a mezőnyben. A liga többi csapata közül csak a sereghajtó Vasas (58,5%) és a Paks (59,9%) nem éri el a 60%-os küszöböt, a legjobb a Fradi 64,8%-kal.
Máris még több értelmet nyer az eggyel feljebbi ábra, nem meglepő, hogy az előre passzokban legkevésbé hatékony csapat vezeti az elszórt labdák listáját. Az imént bemutatott kis különbségekből ugyanakkor nem következik egyenesen a kudarcos teljesítmény, ez azonban egy újabb aspektusa a játéknak, amelyben a Zete nehezítette a saját dolgát.
Mielőtt pálcát törnénk, jöjjön egy egészen másik matek
A három kiragadott mutató ellenére bátor, vagy inkább botor dolog lenne elkönyvelni, hogy Moniz megbukott. Egy külön cikk- sőt dokufilmsorozatot is megérne, hogy egy edző meddig és hogyan tud hatni csapata játékára, már ha ez egyáltalán megfejthető. De hogy ne menjünk ennyire vissza a gyökerekhez, a szikár számokat is számtalan emberi tényező alakítja azzá, amit végül majd a pályán látunk, ilyen például a játékosminőség vagy akár a sokat emlegetett szerencse is. Előbbi márpedig egészen más megvilágításba helyezi Moniz munkáját.
A holland tréner 28 forduló alatt 12 190 bajnoki játékpercet biztosított a keret 23 évesnél nem öregebb tagjai számára. Szemléltetésképp: ez 310 perccel több annál, mintha négy U23-as labdarúgó végigjátszotta volna a teljes, 33 mérkőzéses NB I-es idényt. Moniz és a ZTE, amely hosszú távú projektet hirdetett meg a szakember szerződtetésével, tehát mondhatni, rajzolt magának egy alternatív fiatalszabályt. Még akkor is, ha ennek az összesítésnek része három légiós; Meshack (1761 perc), Safronov (437) és a jól csengő nevű Philip Baloteli (17) is.
Elfogadva azt a nem túl rizikós kijelentést, hogy a fiatalok még nem képesek hosszú távon tudásuk 100%-át nyújtani, érdemes vetni egy pillantást a támadóalakzatra, ahol a tavasszal őszi jó formáját elfeledtető Ikoba mellett szinte kizárólag ifjak játszottak. Ennek fényében a fentebb taglalt taktikai gyengeségek, hiányosságok, na meg a kevés szerzett gól rögtön magyarázatra, s egyes szurkolók szemében talán bocsánatra is lelnek.
Visszatérve az „alternatív fiatalszabályra”, ez igen bátor és kockázatos lépés abban a ligában, amelyről unalomig ismételgetjük, hogy két-három jó vagy rossz mérkőzés a kiesőzónától a dobogóig emelheti, vagy ellenkező irányba süllyesztheti az adott csapatot. Nem is nagyon szokás ilyet csinálni, az ezt következetesen képviselő MTK két-három évente ki is pottyan az élvonalból.
Még ha valahol érthető is, nem kevésbé rizikós öt mérkőzéssel a bajnokság vége előtt edzőt váltani sem. Hogy Végh Gábor tulajdonos jó döntést hozott-e, arra a hátralévő öt bajnoki meccs és a MOL Magyar Kupa döntője ad majd választ.
