Szemtől szemben: Ferencvárosi TC – MOL Fehérvár FC
Rossz szériája dacára nehéz elképzelni, hogy az FTC leadná 8 pontos előnyét a bajnoki tabellán, a Fehérvárnál viszont más a helyzet. Bartosz Grzelak együttese a veszélyzóna kellős közepén dulakodik újpesti és kispesti riválisaival, amelyben egy Groupama Arénában való pontszerzés fordulópontot is jelenthetne.
Az elmúlt évek láttán egyre nehezebb rangadónak nevezni a Ferencváros és a Fehérvár találkozóit, még akkor is ha kereterőssége változatlanul a dobogóra predesztinálja a Vidit. Soron következő bajnokijuk viszont így is hozhat jó mérkőzést: a fővárosiakat hónapos nyeretlenségük, míg a Fejér vármegyeieket a tabellán elfoglalt 10. helyük hajszolja a vágyott három pont felé.
Az FTC utoljára február 26-án győzött Debrecenben, majd a kettős vereséggel záruló, Leverkusen elleni EL-párharc előtt ikszelt, közben és utána pedig kikapott a Puskástól és a ZTE-től. Válságról beszélni túlzó és fölösleges is lenne, az azonban biztos, hogy Csercseszov csapata komoly bizonyítási vággyal lép majd pályára.
A MOL Fehérvár FC háza táján viszont megkondultak a vészharangok: az előző NB I-es forduló előtt edzőt váltottak, az új szakember a svéd Bartosz Grzelak lett. Ahogy az ilyenkor gyakran lenni szokott, a trénercsere új impulzust hozott a csapatnak, amely hazai pályán fontos győzelmet aratott a közvetlen rivális Honvéd ellen.
Bár a mérkőzés során egy a korábbinál összeszedettebb Vidit láthattunk, számottevő javulást csak az eredményjelző tábla mutatott a kispestiek ellen. A két gólt összesen négy lövésből (ezek közül egy büntető) érték el. Persze jegyezzük meg, hogy Grzelaknak mindössze néhány napja volt ismerkednie csapatával.
A 4-es szám a beadások terén is visszakacsint a fehérváriakra, ez pedig nem túl sok egy olyan csapattól, amely jó szélsőkkel és támadó szellemű szélsővédőkkel rendelkezik. A képen láthatóak közül talán csak Kodro az akitől – pozíciójából adódóan – nem várnánk többet 1 beívelésnél.
Szintén nem a vendég szurkolók hitét hivatott táplálni az a két tény, miszerint a Fradi a legjobb hazai, a Vidi pedig a leggyengébb idegenbeli teljesítmény gazdája az idei bajnokságban. A zöld-fehérek 8-3-1-es mérlege magáért beszél, pláne ha figyelembe vesszük, hogy a Leverkusen előtt 8-1-0-s mutató állt a nevük mellett. Ezzel szemben az 1-1-10-es idegenbeli teljesítmény kifejezetten csapnivaló egy olyan csapattól, amely bő fél éve még a Köln bajszát ráncigálta az Ekl playoffjában.
A fentebbi összesítések már csak azért sem ígérnek sok jót a fehérváriaknak, mert a Ferencváros az NB I-ben jellemzően dominálni tudja a pálya középső részét. Saját támadásaik építésének is fontos tere a játéktér hosszanti közepe, illetve az itt játszó labdabiztos és jól védekező játékosaik miatt átmenni is igen nehéz rajtuk, már amikor egyáltalán lehetőség van rá.
Természetesen nem kötelező a széleken megverni egy középen építkező ellenfelet, ugyanakkor nehéz vitatni, hogy – már csak a Fradi-védelem figyelmének megosztása miatt is – aktívabb széljáték kellene a Viditől, ha nem akarják az egy szem Kodróra hagyni a labdák megtartását, előrevitelét és a helyzetek kialakítását.
A válogatott szünet utáni fordulókban persze nem ritkaság, hogy olyan eredmények születnek, mintha tombolán osztották volna ki őket, továbbá az is rejtély, hogy ebben a szűk két hétben mit és mennyit tudott átadni koncepciójából a játékosoknak a Vidi új edzője. Ami viszont biztos, hogy nagyon komoly erőmérő lesz a második magyar mérkőzése a svéd tréner számára.
