Aki elszórja a pénzt, magára vessen - vélekedik a Feyenoord-legenda, de jó ötletekkel is előáll.
A jelenlegi legsikeresebb magyar labdarúgó, Szoboszlai Dominik édesapja „neccesnek” tartja, amikor egy 16 éves gyerek egy futballakadémián többet keres, mint az apja vagy az anyja. Az NB1.hu-nak a múlt héten nyilatkozó Szoboszlai Zsolt szerint a túl korán érkező komoly pénz miatt ugyanis elillanhat a futball iránti motiváció, de akár a fejlődés, illetve a külföldre igazolás iránti igény is. A témában másokat is megkérdeztünk. A 90-es évek elején a Feyenoordban futballozó Kiprich József akkori fizetésének az egynegyedét félrerakta a holland klubja, a csatár most ebből él, ezért Magyarországon is sikerrel alkalmazhatónak tartaná a módszert. Szabados Gábor sportközgazdász szerint a szerb vagy a horvát labdarúgók nem kényelmesednek el fiatalon, mindent megtesznek a külföldi karrierért, Nagy Sándor sportpszichológus pedig a belső motiváció kialakításának a fontosságáról beszélt.
„Én adnék nekik pénzt, de 25 éves korukig nem nyúlhatnának hozzá, csak mondjuk havi 40-50 ezer forint költőpénz erejéig”- nyilatkozta Szoboszlai Zsolt, a Főnix Gold FC utánpótlás-nevelő egyesület alapítója. Aki saját fia, Szoboszlai Dominik karrierét példásan egyengette, a középpályás már 15 évesen Ausztriában szerepelt, majd Salzburgból egyenesen a Bundesligába, az idén Bajnokok Ligája-nyolcaddöntős Leipzig csapatába igazolt. Mindeközben itthon – vélekedik Szoboszlai Zsolt – a fiatalok a pénz miatt motiválatlanná válhatnak.
A helyes sorrend: teljesítmény, eredmény, elismerés
De mit tegyen a futballista, az edző, a szülő, ha javítani szeretne a helyzeten? Nagy Sándor sportpszichológus szerint a komoly juttatásnak később kell érkeznie, csak akkor, amikor már letett a sportoló valamit az asztalra. „A játékosoknak meg kell tanulniuk, hogy mindig találjanak olyan belső célokat, ami miatt sportolnak. Ha megnézzük a legnagyobb világsztárokat, ők sem a pénzért csinálják még ma sem, például Michael Jordan is beszélt arról, hogy mindenből motivációt tud meríteni, és nem a pénzre gondolt elsősorban. Utána ennek a következménye lehet az anyagi elismerés. A helyes sorrend az lenne, hogy előbb van a teljesítmény, annak van egy eredménye, az eredménynek pedig van egy elismerése. Ha ez megfordul, és először elismerjük a sportolót anyagilag, teljesítmény vagy eredmény nélkül, akkor borul az egész, és rossz irányba fejlődik a játékos.”
Szabados Gábor sportközgazdász úgy véli, egy tizenéves gyereket már százezer forint is megbolondíthat, elviheti a fiatalt fejben odáig, hogy esetleg túl sokat gondoljon magáról, hiszen ez nagyobb összeg, mint amennyi a zsebpénze lenne. „A pénzösszegek nagyon széles skálán – néhány tízezer forinttól több százezer forintig – mozognak, ez függ attól is, hogy milyen a játékos, hogy milyen csapatban szerepel. Akik a ranglétra tetején vannak, valóban, akár a szüleiknél is több pénzt kaphatnak havonta, és sok szülőnek kifejezetten ez a motivációja is, ezért hajtja a gyereket, hogy rajta keresztül keressen több pénzt. Ha nem a belső motiváció hajtja a gyereket, hanem a külső kényszer, az nem biztos, hogy egészséges.”
Nagy Sándor szerint a gyerekeknél sokszor gyengébb a belső motiváció, és ha erre ráerősítenek irreálisan magas anyagi juttatásokkal, és nem feltétlenül a teljesítményt ismerik el vele, akkor azt tanulja meg a gyerek, hogy a pénzért érdemes csinálni, és nem a játék öröméért vagy a csapatért.
A játékos környezetében lévőknek mindent meg kell tenniük, hogy a motiváció lehetőleg belülről jöjjön, ami nem mindig könnyű. „A cél az utánpótlásban, hogy a kezdeti külső motiváció átalakuljon nagyon erős, elkötelezett belső motivációra. Ez kell, hogy működjön sokáig komolyabb anyagi elismertség nélkül is” – mondja a sportpszichológus. „A családi környezet nagyon fontos, a szülők támogatása. Nekik kellene a gyerekben tudatosítani, hogy ők támogatják mindenben, de elsősorban saját magáért sportoljon, és belülről jöjjön a sportág szeretete iránti motiváció. Sajnos nagyon sok gyerek úgy kezdi el a sportot, hogy azért akar focizni, mert külföldre akar menni, és sok pénzt akar keresni. Mert ezt látja, a média is ezt sugallja, és a nagy sztárok előtérbe kerülnek a hírekből, így a fiatalok képben vannak, hogy hová lehet eljutni, csak azt hiszik, hogy a virtuális valóságban ők majd egy gombnyomásra világsztárok lesznek. Azt nem látják, mennyi munka van benne, hogy a legnagyobb sztárok már gyerekkoruktól kezdve milyen erőfeszítéseket tettek. Fontos, hogy ez olyan munkamorállal párosuljon, hogy a környezet – a nevelőedzők, a szülők, a pedagógusok az iskolában – támogatni tudják.”
Eltűnő motiváció az NB I-ben kereshető magas pénzek miatt
Szoboszlai Dominik ebben a tekintetben is példa lehet mások számára is, hiszen nem munkaként tekintett a futballra, Szoboszlai Zsolt elmondása szerint sokszor a fiatal játékos nyüstölte
őt, hogy még többet szeretne gyakorolni. És úgy néz ki, ez a belső motiváció jelenleg is megvan benne, jelen pillanatban a Leipzig-Manchester City BL-párharcra készül, ahol az álma valóra válhat, és találkozhat régi salzburgi csapattársával, a világ talán legjobb formában lévő futballistájával, Erling Haalanddal.
Szoboszlai Zsolt szerint a fiatalok számára az kellene, hogy legyen a motiváció, hogy bekerüljenek a csapatba, és milliókat keressenek – ha már a pénzért csinálják, és nem a futballért. Csakhogy – a sportközgazdász szerint – nagyon hamar eljuthat egy játékos oda, hogy a saját megítélése szerint már elég jól keres. „Ha a legfelső szintet nézem, az NB I-ben már olyan összegeket lehet keresni, hogy nincs meg a futballistának az a nyomása, hogy jól kell teljesítenie, és mindenképpen külföldre kellene igazolnia, hogy jól fizetése legyen. Ez a nagy különbség a magyarhoz képest a délszláv országokban: egy szerb vagy horvát labdarúgóban megvan a nyomás ahhoz, hogy külföldi szerződés legyen a célja, hogy jól keressen. A magyarokban ez nincsen meg, és nemcsak az NB I-ben. Több osztályban is el lehet érni oda, hogy azt érezze a futballista, hogy én most itt jól vagyok, nem is kell más” – vélekedik Szabados Gábor.
Kiprich 35 éves kora óta pénzt kap a Feyenoordtól
Egy másik probléma lehet a jövőről való gondoskodás. Jelenleg központi rendszer nincsen, így ez csak azokon múlik, akik a labdarúgó mögött állnak, mennyire segítik, hogy gondoljon erre – akár már fiatal korától kezdve. A holland rendszer követendő lehetne, amit Kiprich József példája hűen bemutat. Az egykori kiváló csatár 1989 és 1995 között a holland Feyenoordban szerepelt, ahol levonták a bruttó fizetése 25 százalékát, amit aztán betettek egy ún. spórolási alapba, és az adót csak a maradék fizetés után kellett megfizetni. Az akkor összegyűlt pénzt aztán 35 éves kortól kérhetik a labdarúgók.
Hogy ez mennyiben segíti a most 59 éves Kiprichet? „Nagyon örülök neki, tulajdonképpen jelenleg is ebből élek” – nyilatkozta a 70-szeres válogatott az NB1.hu-nak, hozzátéve, hogy a rendszert szerinte érdemes lenne lemásolniuk a magyaroknak. „Én mindenképpen javasolnám, hiszen 35 éves korodra összegyűlik egy komoly összeg. Igaz, ezt nem fizetik ki egyben, hanem havonta utalnak egy bizonyos összeget. De 35 éves koráig nagyon sok összegyűlne a számlán egy itthoni labdarúgó számára is, hiszen elég jó szerződések vannak már Magyarországon is.”
Kiprich hozzátette, hogy fiatalként számára nem volt elsődleges a pénz, csak akkor foglalkozott vele, amikor megkötötte az új szerződéseit. Mint elárulta, a Feyenoord mellett a Stuttgart is érdeklődött iránta 1989-ben, és lehet, hogy többet kereshetett volna Németországban, de a hollandoké „korrekt, jó ajánlat volt”, ezért elfogadta. Félrerakni ugyanakkor – a klub által félretett összegen felül – nem tudott belőle, erre később, egy másik országban volt lehetősége. „Cipruson raktam félre sokat. Hollandiában 60 százalék volt az adó, míg Cipruson mindössze egy százalék. A pénz fontos, de mindenki másképp dolgozza fel. Az okosabbak jól, aki meg szórja – vessen magára később.”
Nem nyugdíjbarát a futballisták adózási rendszere
Érdemes beszélni az EKHO-s adózásról is, amely a magyar futballklubokat nagyban segíti, a labdarúgók nyugdíjtakarékossága szempontjából viszont nagyon komoly hátrányai lehetnek.
„Amikor arról beszélünk, hogy milyen állami támogatásokban részesül a magyar labdarúgás, mindig megemlítik a TAO-t, a stadionépítéseket, az EKHO pedig senkinek nincsen a fejében, holott nyugodtan mondhatjuk, hogy ez a legnagyobb állami támogatás – igaz, nemcsak a futballisták vehetik igénybe” – magyarázta Szabados Gábor. „Az EKHO-s adózás révén óriási adóbevételről mond le az állam, és ez jelentősen növeli a klubok versenyképességét. Orosz Pál, az FTC labdarúgó Zrt. vezérigazgatója rendre kijelenti, hogy mekkora a különbség egy osztrák vagy egy holland klub és a Ferencváros költségvetése között, de a teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy – vélekedik Szabados – ugyanannak az osztrák vagy holland klubnak jóval többet kell ugyanazért a nettó fizetésért kifizetnie, mert jóval nagyobb összeget fizetnek be adóként. Ebből a szempontból a Ferencváros előnyben van a nemzetközi porondon. Egy fiatal labdarúgónál is lehet ez a helyzet, hogy olyan összeget kap, amely normál módon nettósítva alacsonyabb lenne.”
És mivel az EKHO-s adózás esetén csak a minimálbér után kell járulékokat fizetni, egy több százezer vagy millió forintot kereső labdarúgó a jövőben, nyugdíjasként csak minimális bevételre tehet majd szert, és erre érdemes már fiatal korban is előre felkészülni megtakarításokkal, de a legüdvözítőbb talán a holland módszer bevezetése lenne.
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
