Interjú Kovácsik Ádámmal.
Jövő márciust jósoltak neki, de akár már januárban edzhet az ETO FC Győr kölcsönben lévő kapusa, Kovácsik Ádám. Az egyszeres válogatott futballistával a rehabilitáció mellett a győri projektről és a nemzeti csapatról szőtt álmairól is beszélgettünk.
Gerincsérv miatt műtöttek, jelenleg abban a reményben lábadozol, hogy a felkészülési szezonban már teljes értékű munkát végezhetsz. Mivel telnek a napjaid?
Az első négy hétben itthon rehabilitálódtam, utána kezdtem el újra Győrbe járni, most már heti ötször ott vagyok. A gyógytornászunkkal általában egy bő órát dolgozunk, ezen kívül lézeres kezelésekre és masszázsra járok, a pályán múlt héten kezdhettem el dolgozni. Pont ma csinálhattam először a lábról legördülést, ami még nem vetődés, hiszen a lábam nem hagyja el a talajt, ezek még óvatosabb mozdulatok. A rehab viszont már nem az, hiszen a medence környékén és az alsó háti szakaszon a mélyizmokat alaposan meg kell erősítenem.
Mikor kezdheted el a teljes értékű edzéseket?
Ha minden úgy megy, ahogy eddig, akkor január közepétől. Ha azt nézzük, hogy az első predikció fél éves felépülést jósolt nekem, ami márciusig tartott volna, ehhez képest nagyon jól haladok.
Otthon tudsz valamilyen kiegészítő munkát végezni?
Itthon inkább mobilizáló gyakorlatokat végzek és nyújtásokat, amikkel segíteni tudom a rehabilitációmat, illetve itthon, Székesfehérváron is járok gyógymasszőrhöz. Sok összetevője van a felépülésnek, úgyhogy nem úgy néz ki a sztori, hogy befejezem a másfél órás munkát Győrben, és hazajövök.
Az utóbbi időben nem ez az első komoly kihagyásod, 2020 őszén kilenc hónapra dőltél ki egy térdsérülés miatt. Hogyan tudod feldolgozni, hogy többedszer vagy önhibádon kívül harcképtelen?
Jelenleg lelkileg a kisfiam puszta léte és a feleségem támogatása segít legtöbbet. Nehéz időszakban vagyok, azért is igazoltam egy osztállyal lejjebb, hogy felépíthessem magam, majd itt is megsérültem. Az viszont, hogy jól haladok a felépüléssel, motiválóan hat rám.
A korod még nem, a komoly sérülések viszont felvethetik a kérdést: megfordult a fejedben bármelyik esetben a korai visszavonulás gondolata?
A gerincsérv esetében bevallom, megfordult a fejemben. Azóta viszont sok pozitív dolog történt, jobban haladok a felépüléssel, mint vártuk, ez visszahozza az ember motivációját. Ha márciusban térhetnék vissza, az azt jelentené, hogy érdemben ez a szezon számomra kuka, viszont az, hogy a téli felkészülést már remélhetőleg elkezdhetem, még tovább növeli bennem a bizonyítási vágyat.
Fiatalon Olaszországban játszottál, így a kölcsönjáték nem újdonság számodra. Mi járt a fejedben, amikor nyáron Győrbe mentél, vagyis mit vár egymástól az ETO és Kovácsik Ádám?
Hát, ők sajnos nem ezt várták tőlem, az biztos, hiszen jelenleg nem vagyok bevethető. Én úgy érkeztem ide, hogy felépítem magam, újra játékhelyzetekben tudom megmutatni elsősorban Győrnek, és persze az egész futballközegnek, hogy jól vagyok, egészséges vagyok és tudom ezt még csinálni. Emellett az a projekt is tetszett, amelyet az ETO felvázolt nekem.
Nemrég érkezett az új tulajdonos. Fújnak már az új szelek Győrben?
Én már a tulajdonosváltás után, az új rendszerbe érkeztem, és azt elmondhatom, jó munka folyik az ETO-nál, az öltöző pedig nagyon fiatal, tele tehetséges srácokkal. Hét év után kerültem egy teljesen más közegbe, mint Fehérváron, ami engem is feltöltött, vártam az idényt. A sztori a nyitófordulóban csúszott el, ott éreztem, hogy megrándult a derekam, a többi meccset fájdalomcsillapítókkal játszottam le, majd amikor beszakadt a vádlim, ott éreztem, hogy ezt nem lehet tovább húzni.
A Fehérvár adott kölcsön téged az ETO-nak a nyáron – előbbi klubnál nem a legjobb a hangulat az őszi szezon után, míg a Győr biztos tagja az NB II középmezőnyének. Segít, hogy az ETO-nál nyugodtabb légkörben végezheted a rehabilitációd?
Fehérvár más, az egy külön történet, ami most közvetlenül nem érint engem. Itt, Győrben is voltak hullámvölgyek az őszi idény során, de ezzel együtt bízom egy jobb tavaszban. Illetve magamtól továbbra is ugyanannyit követelek. Szezon végén leszek 32 éves, még jó pár év van bennem, így szeretném, hogy a rehabom után egy jó tavaszt fussunk a csapattal. A játékunk szerintem rendben van, kezdeményező focit játszunk a fiatalokkal, viszont tőlük még nem lehet ugyanazt a kiegyensúlyozottságot elvárni, amit a rutinosabb játékosoktól.
Rajtad kívül a szintén ex-fehérvári Kovács István is az „idősebb” korosztályt képviseli a csapatban. Ti vagytok a vezérek?
Az öltözőből én ugye kiestem egy időre, a sérvem után négy hétig autóba sem ülhettem. Priskin Tamás a csapatkapitány minden szempontból, illetve Kiss Mátét is megemlíteném, de Kokóval mi is érezzük, hogy picit máshogy néznek ránk a fiatalok. Befogadóak a tanácsokra, ami szerintem nagyon jó dolog, komplex közösséget alkotunk. Ha visszatérek, remélem én is tudom majd őket segíteni, akár vezér szerepben is.
A posztodon nem számítasz öregnek 31 évesen, s bár Gulácsi Péter és Dibusz Dénes helye fixnek tűnik, a harmadik számú kapus helyére nyílt a verseny a nemzeti csapatnál. Ráadásul a sérüléseid előtt Marco Rossi rendszeresen számított rád. Vannak még válogatott ambícióid?
Jelen pillanatban ez se nem aktuális, se nem reális. Az agyam hátsó részében, titkon persze vágyom rá. Egy válogatottságom van, néha szoktam mondani a feleségemnek, hogy ezt jó lenne legalább megduplázni. Most az NB II-ben vagyok, ráadásul hónapok óta sérülten, de azt gondolom: miért ne? Megvan bennem a vágy, néha a nehezebb, monoton napokon ez a gondolat lendít át a holtponton. Először persze újra játszani szeretnék, már nagyon hiányzik az érzés, ahogy belépek a stadionba meccs előtt, ahogy érzem azt az izgatott bizsergést. Távolabbi célom, hogy újra NB I-es kapus legyek, a címeres mezről csak ez után van értelme beszélni.
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
