Többek között az MLSZ és az FTC is gyászol.
Hétfő este az NB1.hu is jelezte, hogy nyolcvanegy éves korában elhunyt Mészöly Kálmán. A Szőke Szikla 61-szer szerepelt játékosként a magyar válogatottban, emellett szövetségi kapitányként három időszakban irányította a nemzeti együttest.
Cikkünkben összeszedtük, hogy a honi sportvilág hogyan emlékezik Mészöly Kálmánra.
Az MLSZ közleménye:
"A magyar labdarúgás legendás alakja, a válogatottal játékosként és szövetségi kapitányként is világbajnokságon részt vevő "Szőke Szikla" 81 éves korában, hétfőn hunyt el. Mészöly Kálmánt az MLSZ saját halottjának tekinti.
Mészöly Kálmán tizenegy évesen, 1952-ben lett igazolt futballista, a III. kerületi TTVE kölyökcsapatában. Akkor még balösszekötőt játszott, de mivel a Vörös Lobogó elleni mérkőzésre nem jött el középhátvédjük, hátra vezényelték a védelembe. Attól kezdve nem játszott csatárt. 1957-ben már bemutatkozhatott a III. kerületi klub első csapatában. Szem előtt volt: egy évvel később már az ifjúsági válogatott keretébe is meghívták. Az 1958–1959-es idény végén átigazolta a Vasas. A későbbi válogatott játékosok közül akkor került Mészöly Kálmán, Farkas János (László Kórház) és Szentmihályi Antal (Győri ETO) a Vasashoz, Káposzta Benő (Bp. Gyárépítők) az Újpesti Dózsába, Szedunka-Szepesi Gusztáv (Borsodi Bányász) és Rapp Imre (Kaposvári Kinizsi) a Tatabányai Bányászhoz.
Mészöly Kálmán 1960. április 9-én mutatkozott be az élvonalban, a Salgótarjáni BTC elleni mérkőzésen. Még abban a hónapban tagja volt a Bécsben az UEFA-tornán, a tulajdonképpeni ifjúsági Európa-bajnokságon diadalmaskodó magyar válogatottnak.
Pályafutása első teljes élvonalbeli idényében bajnoki címet nyert a piros-kékekkel, a másodikban bekerült az A-válogatottba (1961. december 13-án Santiago de Chilében debütált a házigazda ellen), s megvédte a Vasassal az elsőséget. A Labdarúgásban senki sem ért el nála jobb átlagosztályzatot, a Képes Sportnál csak Grosics Gyula – tehát a 21. születésnapjához közeledő Mészöly bizonyult a legkiválóbb mezőnyjátékosnak.
Az ifjú csillag jól futballozott a chilei Mundialon is, meglehetősen nehezen viselte, hogy a szovjet Latisev nem adta meg Tichy Lajosa gólját a csehszlovákok elleni negyeddöntőben.
A következő négyéves ciklus rengeteg sikert hozott, talán ekkor volt pályafutása csúcspontján. 1965-ben és 1966-ban újra bajnoki címet gyűjtött a Vasassal, 1965-ben már másodszor nyerte meg a csapatával a Közép-Európai Kupát, méghozzá úgy, hogy ő lőtte a döntő gólt tizenegyesből a Fiorentina elleni finálé hajrájában. „A Vasas volt az 1965-ben és 1966-ban, amikor kétszer bajnokságot nyertünk, a másodikat veretlenül. Együtt jártunk mindenhová, közös mozi-, színházlátogatások az asszonyokkal, tényleg, mintegy nagy család. Azt hiszem, ilyen lehet az ideális csapat. Ez az állapot, persze, nem tarthat 8-10 évig, hiszen a játékosok cserélődnek, de ilyen csapat kialakítására kell törekedni.”
A válogatottal 1964-ben negyedik lett az Európa-bajnokságon, majd 1966-ban a negyeddöntőbe jutott a világbajnokságon. Az angliai torna hozta pályafutása egyik legemlékezetesebb mérkőzését, a brazilok elleni 3:1-es diadalt. Nem csak azért, mert tizenegyesből gólt szerzett, hanem mert a második félidő egy részét rettenetes fájdalmak közepette, felkötött karral játszotta végig. Öt nappal később újra vállalta a játékot, gólt is lőtt a bolgároknak. Egyébként érdekesen emlékezett az 1962-es és az 1966-os tornára: „Két vb-n játszottam, Chilében és Angliában. Peches ügy volt mind a kettő. Rossz passzban voltak a kapusok. Csak hát a labdarúgást tizenegyen játsszák, 11 nyer, 11 veszít.”
A következő évben újra a Vasassal ért el sikert: a chilei Hexagonal-torna megnyerése után – miként korábban a Real Madrid és az Internazionale – a Santos azonnal leszerződtette volna. Persze, szó sem lehetett róla…
Megromlott a viszonya a Vasas vezetőivel, mégis az is felvetődött, hogy esetleg átigazol a Ferencvárosba. Dr. Lakat Károly, a csapat edzője éppen annyira szerette volna, mint Albert Flórián, aki talán Mészöly legjobb barátja volt a futballisták között Farkas János után.
A hetvenes évek elején a Vasas eltiltotta, akkor úgy döntött, befejezi harmincévesen a futballt, s a Budafok edzője lesz. Akkoriban esett meg az a „furcsaság”, hogy a magyar válogatottba nem kapott meghívást, ellenben a meghívottak között szerepelt – sőt kiment, játszott, gólt szerzett – Lev Jasin búcsújátékán, a világválogatottban.
Még visszatért, de aztán 1974 februárjában, egy felejthetetlen búcsúmérkőzésen végleg elköszönt az aktív játéktól. Edző lett. Itthon a Ganz-MÁVAG (1972–1973), a Budafoki MTE (1974–1976), a Békéscsabai Előre Spartacus (1976–1978), a Vasas (1978–1980, 1988, 1989, 1993–1994), külföldön a Fenerbahçe (1985–1986), az Altay Izmir (1986), az AEL Limassol (1997–1998), valamint a szaúd-arábiai al-Ittihad FC (1991–1992) klubedzője volt, Zalaegerszegen sportigazgatóként dolgozott 1988-ban, amikor belekeveredett a bundabotárnyba. 1985-ben rövid ideig irányította a török válogatottat is.
A magyar futball történetében egyedüliként vehetett részt játékosként és szövetségi kapitányként (1982) is világbajnokságon. Három korszakban (1980–1983, 1990–1991, 1994–1995) összesen 61-szer irányíthatta a válogatottat. Játékosként és kapitányként egyforma számú meccs jutott neki. A játékosként és kapitányként elért válogatottságokat tekintve a magyar futball rekordere. Mint ahogyan az is páratlan, hogy Géza fiával övék az egyetlen család, amelyben az apa (felnőtt-vb, 1982) és a fiú (U20-as vb, 2015) is kijuttatta világbajnokságra a magyar csapatot.
Miután az edzősködéstől is visszavonult, éveken keresztül tanácsadóként segítette a Magyar Labdarúgó Szövetség munkáját. 2011-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét vehette át, 2018-ban megkapta az MLSZ Életműdíját, ugyanebben az évben Budapest díszpolgárává választották. Mészöly Kálmán hetekkel ezelőtt súlyos betegséggel került kórházba, és hétfőn, 81 éves korában elhunyt."
A Vasas visszaemlékezése:
"Mészöly Kálmán 1941. július 16-án született Budapesten, gyermekkorától a futball szeretete határozta meg életútjának alakulását. Tizenhat esztendősen már a III. Kerület TTVE felnőtt csapatában játszott, ezt követően hamar a Vasashoz került, az elszakíthatatlan kötelék pedig pályája végéig elkísérte. Mészöly Kálmán, a korábbi 61-szeres válogatott labdarúgó 1960-ban, csupán 19 évesen a már akkor is kiemelkedő játékosokkal teletűzdelt Vasasban mutatkozhatott be, akárcsak Berendy, Csordás, Kárpáti vagy Szentmihályi, azonnal meghatározó játékosa lett a piros-kék alakulatnak.
Tehetsége nem a véletlennek köszönhetően volt ilyen zsenge korban felismerve, a fiatal Mészölyt nem más, mint Illovszky Rudolf tette be először a csapatba. Klubunkhoz egész pályafutása alatt hű maradt, innen vonult vissza 1972-ben. Nemcsak a Fáy utcában harsogtak a lelátók, ha pályára lépett, válogatottbeli szereplésével az egész ország kedvencévé vált. 1960. április 24-én Bécsben tagja volt az UEFA-tornán diadalmaskodó magyar ifjúsági válogatottnak. Öt hónappal később bemutatkozhatott a felnőtt B-válogatottban. 1961. december 13-án Santiagóban volt először felnőtt A-válogatott, így hivatalosan Chile ellen húzta magára először a címeres felszerelést.
NB I-es bemutatkozása utáni első idényben már az ország legjobb játékosai között jegyezték, a Labdarúgás osztályzókönyve alapján a szezon legjobb játékosa lett. Az idényt követő nyári világbajnokságon negyeddöntős volt, akárcsak az 1966-os viadalon. A két világesemény közötti kontinenstornán a dobogó harmadik fokáig menetelt a nemzeti tizeneggyel, az akkor 23 éves európai bronzérmes hátvédet beválogatták a kontinens dicsőségcsapatába, melyet jótékonysági célból hoztak létre Európában. Kevés eredményességben hozzá fogható labdarúgó élt valaha országunkban, az Angyalföldön azóta is „Aranykorként” tisztelt időszakban halmozta a magyar bajnoki címeket és egyéb nemzetközi díjakat: négyszer vehetett át az NB I-ben aranyérmet (1960–1961, 1961–1962, 1965, 1966), háromszor bronzot (1959–1960, 1968, 1971). A Közép-európai Kupát háromszor hódította el vele a Vasas (1962, 1965, 1970), az 1965-ös KK-döntő pedig örökké Kálmán bácsi nevével lesz fémjelezve: június 26-án Mészöly góljával verte meg a Vasas 1:0-ra a Fiorentinát a bécsi döntőben.
Chile visszatérő meghatározó helyszíneként szolgált karrierje mérföldköveinek: válogatott debütálása, majd a világbajnoki elődöntő után a Vasassal is letette névjegyét a dél-amerikai országban: 1967-ben elhódították a Hexagonal-kupa trófeáját. Védő létére nem egyszer ugrasztotta talpra a publikumot: 279 bajnoki mérkőzésen 32-szer talált a kapuba. Kivételes képességeit bizonyítja, hogy 1964-ben, 1966-ban, 1967-ben és 1970-ben is tagja volt az Év csapatának Magyarországon. Karrierjének két különböző pontján is (1964, 1972) szerepelhetett a világválogatottban.
1974-ben Farkas Jánossal és Ihász Kálmánnal együtt búcsúzott a Fáy utcai közönségtől egy barátságos mérkőzés keretein belül, az érzelmekkel teli atmoszférában az öregfiúk magyar válogatott volt az ellenfél.
Amikor befejezte aktív labdarúgó-karrierjét, edzőnek állt, 1976-ban a Testnevelési Főiskolán szerzett szakedzői diplomát. Edzőként négyszer irányította klubunkat: 1978-80-ig, 1983-84-ig, 1988-89-ig, majd 1993-1994 között dolgozott csapatunk élén. Az 1979/80-as szezonban bronzéremig vezette együttesünket. A Vasasnál 1992-től 1993-ig a labdarúgó-szakosztály igazgatójaként is szerepet vállalt. Felkérték a magyar válogatott szövetségi kapitányi posztjára: három periódusban ült a nemzeti együttes kispadján (1980–1983, 1990–1991, 1994–1995). Ő az egyetlen az angyalföldi labdarúgás történetében, aki futballistaként (1962, 1966) és magyar szövetségi kapitányként (1982) is részt vehetett világbajnokságon. A játékosként és szövetségi kapitányként töltött mérkőzéseket összeadva magyar válogatottsági rekorder.
2011-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje állami kitüntetést, 2016-ban Csik Ferenc-díjban részesült, 2018-ban az MLSZ Életműdíját vette át és Budapest díszpolgára lett.
2021-ben a Vasas FC, a Vasas Kubala Akadémia és a Mészöly Focisuli közös szervezésében a szurkolói közösség, egykori és újkori bajtársak, sportvezetők, sportújságírók és sok magyarországi futballszerető egy emberként ünnepelte a Szőke Szikla 80. születésnapját.
Mészöly Kálmán a mai napon, 81 esztendősen elhunyt. A Vasas, Magyarország és a világ labdarúgásának meghatározó alakja pótolhatatlan űrt hagyott maga után. Emlékét megőrizzük és ápoljuk, nyugodjék békében. Klubunk osztozik a Mészöly-család gyászában és fájdalmában. A Vasas Futball Club Mészöly Kálmánt saját halottjának tekinti."
Az FTC a következő bejegyzéssel jelentkezett:
A DVSC közleménye:
"81 éves korában elhunyt Mészöly Kálmán, a magyar labdarúgás legendás alakja. Mészöly Kálmán a Vasas 61-szeres válogatott legendás középhátvédje, világ- és Európa-válogatott labdarúgó vol. Szövetségi kapitányként három időszakban irányította a magyar válogatottat, az 1982-es spanyolországi világbajnokságra ő juttatta ki legjobbjainkat. Futballistaként és klubedzőként a DVSC ellen is sokszor meccselt.
A Szőke Szikla három részletben volt a magyar válogatott szövetségi kapitánya (1980–1983, 1990–1991 és 1994–1995 között), ugyanúgy 61 alkalommal ült a válogatott kispadján, mint ahányszor magára öltötte a címeres mezt. Volt a török válogatott szövetségi kapitánya is. Emlékét megőrizzük!"
Király Gábor megemlékezése:
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
